Kezd kisimulni a világ.
Alszom, eszem, bemegyek dolgozni, megkávézom, eszem, megint kávé, vásárlás, hazajövök, alszom... Nem, ez az egész nem azért szép, mert építészzombiként szép az élet, hanem azért, mert este alvás van benne és nem munka, meg tanulás. Nem is olyan sokára majd talán gondolkodni és ihletet kapni is megtanulok. Mostanában például olvasni is szoktam.

Najó, az én sebességemmel inkább könyvet falni.
A szigorlat után elsőként egy Fable-regényt végeztem ki. Igenám, de vagy a csaj stílusa kezd egyre laposabb lenni, vagy én lettem igényesebb. Netán sznob.
Egy szó, mint száz, én untam. Lassan úgy tűnik, mintha a nőci csak muszájból záporoztatná az egyedibbnél egyedibb saját kreálású jelzőket és igeidőket. Csak azért, mert neki ezt kell csinálni, ő Vavyan Fable, nem írhat mást, az olvasók ezt várják tőle, a Világban ettől lesz Több a Minden.
A régi friss humor meg sehol, helyette fittneszcenter-szagú erőlködés. Bődületes blődségek és valóságtól elrugaszkodott ideál-hősök. Mogorva, koravén, buddhista szerzetest is túlszárnyalóan bölcs kamaszlányok; lökött, de azért szeretnivaló öcsike, aki valahogy sosem nő fel, viszont extrém-vasal a kéményen és hisztiző harcimacák... Akik terhesen kung-fuznak és szülés közben tangóznak. Elvégre "én most terhes vagyok, nem beteg"... háháhá. Najóvan, vazz, másnak mesélj hülyeséget!
A krimi-szakasz legalább jó volt. Kicsit sok volt a megoldandó ügy, de az azért jó volt.

Amikor már kezdtem volna elkönyvtelenedni, Méregzsák volt olyan kedves és nemes egyszerűséggel nekem ajándékozta a legújabb Codex-regényt. Ő ugyanis nem szeretné többet látni.
Nos, azt hiszem, hogy én sem ezt fogom jövőre újra elolvasni.
Persze reménykedtem valahol, hogy ez a könyv végre feldob. De jókorát tévedtem. A történettel mondjuk nem volt éppen túl sok baj. Eltekintve attól, hogy elnagyolt volt és inkább kockaszagú, mint élethű.
Amire viszont nagyon haragszom, hogy az amúgy is elhanyagolt, kidolgozatlan világhoz semmit, de az égvilágon semmit sem tett hozzá ez a tákolmány. Kijöhetett volna akármelyik rendszer, vagy kiadó, vagy jogutód, vagy Napcsászár, vagy mijaszar égisze alatt, az ügy szempontjából lényegtelen lett volna.
Szemem előtt lebeg a jelenet, ahogy az író egy jól sikerült haveri vállveregetés-parti közben hanyagul odaveti:
- Te, Nyúl, figyelj már, van egy rohadt jó mechanomágikus cuccokkal telepakolt sztorim! Csak a Requiembe ez már nem fér bele, írhatom Codex-ben?
- Persze Lacikám, írjad csak... majd csinálunk hozzá egy kontinenst a térképre...
Kábe ez mindent el is mond, amit még el lehet mondani.
Egyébként nem volt nagyon rossz, betűk vannak benne és el lehet olvasni. De tényleg.

Most egy Shadowrun-regényt olvasok. Vagyis egy trilógiát. Sajna az első kötetnek két nap alatt vége lett.
Egyébként a könyv legelején kinyírják a legnagyobb sárkányt, de végülis ebből indul ki az egész, úgyhogy megbocsátható a tett.