A szomszédban végetért az egy hónapig tartó lakásszétverési akció. Igazándiból elgondolkodtunk, hogy mit bírnak ennyit fúrni, ütni, faragni azon a pár falon.
Még szerencse, hogy ezen szomszédaink normálisak, ki lehet velük jönni, úgyhogy végülis kevéssé zavartuk egymás köreit. A Kisherceg egyszer ébredt csak fel a falbontás zajára, és csak reggelente méltatlankodott, amikor fúrtak a reggelije közben. Mellett. -ban, -ben...
Meg néha elmenekültünk sétálni-vásárolni-vendégeskedni, amikor már nagyon nem bírtuk.
Egy valamit viszont mindenképpen elért nálunk a szomszédunk. Tudtán kívül persze. Abszolúte elment a kedvünk mindennemű lakásfelújítási/szétverési akciótól.

---
Amúgy minden nap történik valami kis apróság, amiről lehetne írni. Sőt, minden nap jutna egy cikk a velvet.hu Poronty részlegébe.
Ha lenne időnk rá, ugye. Hihetetlen sok dolgot lehetne "dokumentálni", de gyakran magunk is csak utólag jövünk rá, hogy fontos és szép emlék, mikor már annyi gyűlt össze ilyenekből, hogy képtelenség velük tartani a lépést.

Már csak azért is hasznos lenne "elraktározni" ezeket a valahogy, mert nem felejtenénk el hónapok, évek múltán azt, hogy milyen volt például, mikor reggelente körbemászta a lakást négykézláb, vagy milyen, ahogy az izgatottságtól egyre jobban zihálva mászik felfelé a lépcsőn az emeletre Nagyiéknál, esetleg hogy is volt, amikor a rongyseprűt üldözte nevetve, vagy amikor egy bolondos vacsora során ő adta Anya szájába a falatot, végig gyöngyöző kacajjal, ahogy fejlődő humorérzékkel roppant viccesnek találta, hogy most nem őt etetik.

Azok a kicsi apróságok, amiket nem emlegetnek még a Szalagavatóján is, mert csak egy kis semmiség. Amit nem írnak fel emlékkönyvbe, nem áldoznak rá külön videót, fotót, posztot.
Hogy milyen az, mikor álmosan bámul a játékaira vagy a képeskönyvére. Vagy amikor próbálod ébren tartani az autóban, hogy most már ne aludjon el, mert pár perc és megérkezünk, és ha elalszik, lőttek a délutáni alvásnak, de neki lezuhannak az ólomnehéz szempillái... még visszanyitja egy-egy másodpercre, de nem sikerül ébren maradni, végképp alul marad az álommanókkal szemben; egy utolsó próbálkozással kábán mosolyogva rád néz, és azzal a mosollyal a száján alszik el....

Milyen az, mikor négykézláb feléd iramodva rádront, és felmászik rád - maga se tudva igazán, miért. Ahogy "rugózik" az öledben, arra bíztatva, hogy hintáztasd vagy dobáld egy kicsit a magasba.
Hogy ami eleinte hasonlíthatna a puszira, az nála leginkább még a rághatnék és az éhség, viszont a szeretének legmélyebb jele az, amikor odanyomja az arcodhoz a kis fejét...

Hogy milyen kifejezően tud "hümmögni", kis gesztusokat adni. Pl. amikor nem tetszik neki valami (szirénázás, váratlan zaj), és egy "m-mmmmm" (ne máááár) hangzásút jelez kis szemrehányó pillantás mellett, feléd fordulva (mintha te tehetnél a zajról). Ahogy panaszosan mondja, hogy "babu-baba-bu", mikor éhes. Vagy amikor leírhatatlan "gonosz baba" hangokat hallat.

És hogy az ember próbált írni egy nem babázós posztot, de végül mégiscsak...