
Ma levittük sétálni a babakocsit is. Vagy a méretét tekintve inkább nagy B-vel. Babakocsi. Mellesleg már kínunkban tettük, miután a megszakadni nem akaró sírás üzemmódtól beelegeltünk. És felrémlett bennünk, hogy valaki azt mesélte, hogy egy ismerőse - vagy annak az ismerőse, vagy az unokatestvére ismert valakit, aki - csak úgy tudta éjjel megnyugtatni a gyerkőcöt, hogy bevágta a babakocsiba és elment vele sétálni.
Bejött. A macskaköveken azonnal megnyugodott.
Azt amúgy furcsamód átaludta, amikor egész délelőtt itt rajcsúrozott három kiskorú. Néha meg óránként felkel ordibálni.
Csuda érti ezeket a dolgokat...
2 megjegyzés:
Talán a csendtől és a nyugalomtól jön zavarba. Elvégre, hányszor volt, hogy nem izgultál, nem rohantál valami után, nem siettél, illetve nem bépé zaja szűrődött hozzád? :P
de mini!!!! nagyon szépséges mosolya van. :)
Megjegyzés küldése