Még éppen alszik a ded...persze én meg csomó baromságot összeolvastam, hogy nem hagyják aludni a kalamoló, kalimpáló végtagjai és ezért tegyük pólyába/csavarjuk takaróba/tegyünk rá kényszerzubbonyt/ragasszuk le szigszalaggal... És most aggodalommal telve lesem a mozdulatait elalváskor. Szerencsére éjjel sötét van és nem látom, mennyit kalimpál, olyankor megnyugszom. Persze azért hajnali kettőre kimászik valahogy a takarói alól - ez cca. 20-40 centis, erős oldalirányú mozgást feltételez, amit nem tudom, hogyan csinál, de félek, hogy amikor megtanul mászni, a kiságy különböző sarkaiból szedjük majd össze éjszakánként.

Szóval vagy beszerzek egy baba-kényszerzubbonyt, vagy nem olvasok össze mindent.
Szakkönyvek tekintetében most két könyv került a látóterembe - mint említettem.

Ranschburg Jenő: Szülők könyve
A szerző neve a sokakból vegyes érzelmeket kiváltott Családi Kör c. retró TV-sorozatból lehet ismerős.
Személyszerint kiskoromban néztem a sorozatot és az esettanulmányos kisfilmek kifejezetten idegesítettek, mert széthulló, szomorú családokat mutattak és ez sosem esett jól a lelkivilágomnak... A magyarázatokat meg még nem értettem és elaludtam rajtuk.
Most mindenesetre megvettem a könyvet, mert szimpinek tűnt az öreg hozzáállása a témakörhöz. Kellően liberális, kellően tudományos.
A könyv lényege, hogy a fogantatástól végigjárja a fejlődési szakaszokat, felsorolja a problémákat, rávilágít a gyökerükre. Sokszor baromi egyszerű biológiai gyökerük van ám a dolgoknak. Pl. ha egy szülő elégedetlen hathónapos gyerekével, hogy az még nem szobatiszta, akkor nem árt ha tudja, hogy csak 18-24 hónaposan fejlődik ki a záróizmok akaratlagos befolyásolása.
Nos, Ranschburg bácsi ezeket a fiziológiai és pszichés okokat tárja fel és világít rá a problémákra, sokszor pedig megoldást sem kínál, csak ráhagyja a szülőre, hogy dolgozza fel az információt és kezelje annak birtokában a gyerekét.
Nekem ez mondanom sem kell, meglehetősen szimpatikus. Főleg a végletesen materialista lényemnek.
Aztán nem utolsósorban az író ismeri a magyar viszonyokat. Nem arra gondolok, hogy politizál, egyszerűen csak az iskolai, óvodai, bölcsödei dolgokról nem ír blődségeket, vagy olyasmiket, amiket ne tudna az ember alkalmazni, mert mondjuk egészen máshogyan működnének.

Tracy Hogg és Melinda Blau: A Suttogó mindent megold
Na, ez egy tipikusan amerikai könyv. Kicsit Sikerkalauz, kicsit tudományos, de nem viszi túlzásba.
A kétkötetes Suttogó titkai című könyv ennek a kötetnek lényegében az előzménye, ez annak a zanzásított, kivonatolt és jobban átgondolt változata. Legalábbis a fülszöveg szerint.
Szerintem... khm... érdekes. Ambivalensek az érzéseim az egésszel kapcsolatban. Tetszenek dolgok, amiket ír, de valahogy összességében nem érzem szentírásnak - jó üzleti fogásként természetesen annak van beállítva.
Általánosságban azt szűrtem le belőle, hogy a gyerek életében a rendszer a lényeg. De persze olyan rendszer, amit a szülő vezet be. Megvan benne a helye az alvásnak, a játéknak, a cumizásnak és az evésnek is. 3 óránként eszik a gyerek, utána ébren van, cumizhat, de nem eszik, aztán alszik másfél órát, punktum. Bugyoláld be, vedd fel, ütögesd, suttogj neki...
Aztán maga az író is beleesik önmaga csapdájába és két oldalon belül ellentmond a saját nézetének, amikor konkrét eseteket ír le. Ha mással nem is, hát egy apró megjegyzéssel, hogy van, akiknél ez máshogyan működik.
Úgyhogy lehet, hogy vannak dolgok, amik működnek az általa kitalált nevelési fogásokból. Lehet, hogy vannak dolgok, amik bizonyos gyerekeknél tényleg szükségesek. De azt hiszem, hogy az alkalmazásukat erősen megszűrve teszem majd, ha egyáltalán bevezetek bármit is tartósan.
Például a napirenddel egyetértek, oké. Némi rugalmassággal kezelve azt és nem fogok kétségbeesni, ha a kiskölök nem másfél, hanem egy, vagy netán három órát alszik... De hogy azért napokat szarakodjak át, hogy felveszem-leteszem-ütögetem-suttogok a gyereknek, hogy akkor aludjon és ott, amikor és ahol én akarom, azt azért túlzásnak vélem.

Összességében két könyv érdekes ellenpontozása és ugyanakkor kiegészítése egymásnak. Aki odakerül majd, hogy szükségét látja, próbálja magát átrágni mindkettőn. Legfeljebb majd az egyiken szénné röhögi magát...

Legközelebb majd gyógyszer-teszt lesz.