Nos igen, volt nagy névnapozás, a havi "szülinapokat" meg már meg sem tudjuk jegyezni, mert Apró úgy fejlődik, mint a gőzgépgyártás a XIX. században, vagy még jobban.
Elsején felült, tizedikén már a járóka rácsa mellett toporzékolt és tapicskolt a lábával jobbra-balra.
Annyit tornázott és erőlködött a járókájában, közben meg folyton felháborodott, ha nem ért el valamit, hogy kerestem a pezsgős üveget, hogy átkeresztelhessem a cuccot Tombolókára, de másnap felállt magától a kisember és rögtön elégedetten betámasztotta a kis fenekét a bal sarokba, majd várta, hogy jöjjön a zenélős kukac a jobb sarokból, hogy ő majd azt jól meghenteli, de a kukac kukán meredt a semmibe.
A járóka pedig Küzdőke lett. Ahol egy kicsi ketrecharcos várja a tehetetlen áldozatokat, akiket meghentel, de legalábbis megrág, aztán megrázza, hogy csörög-e.

Keresztelésben különbenis nagyok vagyunk már. Kisherceg például ma reggel úgy döntött, hogy amivel kopácsolni lehet, az nyilván Kopács, a monitor Kicsitévé, esetleg Másiktévé, hiszen megy rajta a Gyalogkakukk.