Letudtam végre a Battle for Los Angelest. (sajnos egyedül, mert életem párja a 7. percnél közölte velem udvariasan, hogy korrektebbnek tartja, ha idejekorán visszavonul a hálóba, hogy ne beszéljek már megint egy csomót hozzá feleslegesen, miközben alszik :)

Szóval a sok fika után, amit olvastam (fél szemmel) eddig a filmről, végülis kellemesen csalódtam, sokkal szarabbra számítottam. :)

Pl. a párbeszédek 50%-a tetszett. A többiről nem beszélek, mint ahogy a viccben ("Köszönöm a ropit...").

Viszont végig olyan érzésem volt, mint amikor a legutóbbi "kedvenc" inváziós sorozatot néztem, a Falling Skiest. Hiányzott az az állandó és rémisztő létbizonytalanság, ami az ilyen "idegen inváziós" vagy szörny elől menekülős filmekben megvan, mármint a jobbakban. Tehát simán lepipálja hangulatilag (rémisztősségben) egy Világok harca vagy egy Cloverfield. Tekintsünk el most attól, hogy azok jó filmek-e.

A karaktereket is hagyjuk. Az akciójelenetek, robbanások sokszor meg öncélúak voltak. De végül mégiscsak szórakoztatott a film. Valaki azt írta, hogy azért, mert "nem akart többnek látszani, mint ami". Végülis...

Az illogikus részekre meg nem figyeltem oda. Lehet, hogy ez a siker titka? Meg kell tanulni nézni a gyenge filmeket is? :D

Viszont amilyen szarul az idegen lények céloztak/lőttek ebben a műremekben, arról a régi "How to be a Successful Evil Overlord" gyűjtés jut eszembe, abból is az 56. pont.

My Legion of Terror will be trained in basic marksmanship. Any who cannot learn to hit a man-sized target at 10 meters will be used for target practice.