Kezdenek egyre zsúfoltabbak lenni a napok.
És kezdek egyre idegesebb lenni.
A főnök meg elment nyaralni, de jobb is, mert így nem kell látnia, hogy naphosszat rohangálok a városban, ahelyett hogy dolgoznék. Na, nem mintha annyira nagyon sok mindent kellene idebenn csinálni. Néha megetetem a macskát, felveszem a telefonokat, átveszem a postát, megsimogatom a macskát, elküldöm az ügynököket és megetetem a macskát...
Ezzel szemben az esték már igazán szórakoztatóak a maguk zsúfoltságával. Egyeztetések, ruhapróba, gyűrűpróba, rohangálás...
Most már táncot is tanulunk. Csakis azért persze, hogy ne tiporjuk össze a többiek lábát, ha arra vetemednek, hogy megpróbálnak majd velünk lötyögni - zenére.

Találtunk is egy ígéretes tánciskolát a neten. Rugalmasak, viszonylag közel is vannak. Muszáj volt kipróbálni őket.
Így a harmadik óra után elmondhatom, hogy az biztos, hogy nem most fogok megtanulni úgy táncolni, mint egy versenytáncos.
A tánctanárnéni sajnos sem sokat segít. Oké, nem várom, hogy egy porosz kiképzőtiszt igazgassa az alaplépéseimet és egy bécsi keringő egyetlen lépését három órás magyarázat előzze meg, de azért azt szeretném, ha többet javítgatnának. Vagy inkább többször mutatnák meg, hogy na ezt hogyan is kell akkor.
A legutóbbi órán meg a csajszi majdnem kitörte a nyakamat és utána lebaszott, hogy ne nyögjek olyan nőietlenül. Miközben kitöri a nyakamat. Há'bazmeg! Bemelegítés nélkül izomból hátrahajolni - magassarkúban... És ne nyögjek.
Azóta kicsit félek megint menni. Ki tudja, hogy nem kapok-e majd isiászt, vagy nem kell-e majd begipszelni valamimet.

Jójó! Tulajdonképpen csak közepesen vagyok elégedetlen.
Most már akkor is lejárjuk az órákat, amiket kifizettünk! És ha eleget lesem a többieket, talán pár lépés is megragad majd. A múltkori órán pl. az egyik srác segített megtanulni angol keringősen fordulni! Úgyhogy végül tisztára kifizetődő volt az óra!