Tegnap ülök kint a kocsiban, ezúttal az anyósülésen, mert egész nap nem én vezettem. Várakozás, nézelődés. Látom egyszer csak, hogy Bamba Fószer kijön a gyógyszertárból, majd nagy nehezen kiválasztja az előtte álló 1 db autóból a sajátját. Már ekkor éreztem, hogy baj lesz, mert elé meg beállt egy furgon keresztbe az utcasarkon (amúgy JQA az áruszállítóknak, leszarják azt is, ha elállják a fél kereszteződést rakodás közben).

Az öreg nagy nehezen beszáll. Neki teljesen az úton áll a kocsi, ellentétben azzal, amiben én ülök, ami fél kerékkel a járdán, hogy ne lógjon be az útra annyira. Én már készülök, hogy az öreg tolatni fog, és nem lát engem a bal tükörből, kezem a dudán, indul is, közelít, dudálok, közelít, folyamatosan dudálok, közelít, közelít, reccs.

Bazmeg.
(Persze ha mondjuk ki lett volna hajtva a jobb tükre, esetleg észrevesz.
Vagy ha nem bambul el teljesen a gyógyszerárakon töprengve.)

Na és aztán jött még az, ami a halálom: amikor benyálazott mutatóujjal dörzsölve próbálja valaki eltünteni a karcolást, repedést a fényezésen, hogy de hát nem is látszik annyira...