Egyre sodróbb lendületű a történet és egyre hatalmasabb logikai bakugrásokkal képes elszórakoztatni az író.
Egyszerűen brilliáns.
És ahogy dobálózik a hatalmasabbnál hatalmasabb szörnyekkel, az is valami fenomenális. Kábé mintha egy Bestiáriumot lapozgatnék. Úgy a példakarakterek táján mondjuk.
Akkor visítottam fel először hangosan a HÉV-en (természetesen mindenki hülyének nézett, ezt ugye nem kell mondanom), amikor a maja áldozópapból lett vámpír után képbe került egy újabb Nagyhatalmú és a főhős neandervölgyiekre jellemző anatómiai jegyeket fedezett fel rajta. És igen, a gonosz valóban egymillió éves. Neandervölgyi vámpír, bazmeg!
A Város Ura meg a kis párszáz évével lavírozgat... és eszelősen próbálja elnyerni Anita Blake kegyeit. Természetesen szerelmes is belé, így sokkal romántikusabb az egész. Persze a vámpírvadász macsó nőstény nem viszonozza a szerelmet, hiszen neki elvei vannak. Ezért a Fővámpír folyton ott legyeskedik a közelében. Ha el is küldik a rákba, akkor sem tágít. Véltem is némi párhuzamot felfedezni a Buffy & Spike páros szerelmi szálával - de ez bizonyára véletlen.
Aztán persze az egész tovább is fog bonyolódni mindenféle féltékenységi jelenettel, miegyébbel... de nem spojlerkedek. Hátha valaki még ezek után is el szeretné olvasni. Netán most akarja csak igazán.
Egyébként kiderült egy kedves könyv- és PDA-mán haver jóvoltából, hogy képregény is készült eme remekműből. Bár a karakterrajzokat és a mintalapokat elnézve elkezdtem gyanakodni, hogy ez a regény valójában tiniknek íródott
Egyébként gyanús, hogy az egyik új szereplőt Gretchennek hívják...hmmm.
Talán egyszer Inamizéék megtanulnak írni, és lesz nekik majd még képregényük is.
Addig pedig nesztek pár hímvámpír!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése