Konkrétan a faszkivan. Tegnap este bejelenti az étterem tulaja, hogy - noha telefonon megigérte, hogy a miénk a kért napra a terem - a kedves férje tegnap véletlenül kiadta másnak. Most lehet másik hétre áttenni az Eseményt (szerencsére az anyakönyvvezetők ezúttal segítőkésznek tűnnek; biztos olvassák a blogot, és elszégyelték magukat a múltkori fiaskó miatt). Még mindig ez a könnyebb, mint találni egy olyan másik éttermet a már kb. fix időpontra, ami tetszik is, jó is, jó helyen is van (50 méterre a házasságkötő teremtől)...

Most már csak vajon a fotós, a koszorúslányok, és a mittoménki is ráérjen, jól.

Amúgy "tök jó", hogy egyre inkább egy megoldandó feladatnak látom csak az egészet - sok problémával, határidővel és felmerülő gonddal. Ugyanis igazából az is.
Szóval koncepcióváltás következik: fogom magam, és berakom az összes feladatott és határidőt egy MS Project fájlba, GANT-diagramokkal és függőségekkel; és majd az alapján szépen levezényeljük a projektet.
(Azért titkon azt reméltem, hogy ez egy kicsit más lesz, megy minden gördülékenyen, szinte magától...)
Az ember mindig jobbat vár.