Betévedtem egy hobbiművész boltba, hogy ócska haszontalanságok megvásárlásával mulattassam magam. Természetes női mulatság.
És elhoztam egy termékkatalógust, hogy idehaza csorgassam a nyálamat.

Hát csorgattam is, mint a kisgyerek a játékbolt kirakata előtt. Borzadályos választék olajfestékekből, akrilból, temperából, akkora pasztellkréta készletek mahagóni dobozban, hogy egy külön elefántot kéne venni, hogy hazaszállítsa nekem... csupa olyan csuda-dolog, ami után kisgyerekkoromban ácsingóztam. Anyám festékes szekrénye előtt csorgattam a nyálamat és mivel a felnőtt festékeket nem mancsolhattam széjjel, ezért csak a nevüket tanulmányoztam. Valószínűleg nem sok hétéves gyerek lófrált a városban, aki csak sárga színből tízfajtát fel tudott volna sorolni.
De az igazi kedvencem az alizarin krapplakk volt és a caput mortuum.

És most, hogy megtehetném... már nem kell.
Mijafrásznak is vennék hegynyi dobozban festéket és krétát, ha úgyis számítógépen festek?! Vagy leginkább mostanság nem festek, mert mikor? Na, mindegy.

Ismételgetem azért nosztalgikusan, hogy krómoxid zöld és alizarin kraplakk. A kedveceim a palettából. A színük miatt.