Egészen pontosan azt szerettem volna hallani, hogy bennem egy városszociológus veszett el, és hogy most azonnal kezdjek publikálni a témában, mert született tehetség vagyok, egy igazzy bölcsész-mérnök... végül kegyesen megengedtem, hogy beírják a jelest.
Az egyetlent ebben a félévben, ezt is egy töltelék, büfé tárgyból... de ki a francot érdekel ez tulajdonképpen???? Megvan a félévem, és jöhet a következő!
Rögtön jönnek értelmesebb témák is, csak kifújom magam.
Megint visszaolvastam kicsit, hogy mit is csináltam tavaly ilyenkor... Elkeserítő: dolgoztam. És tanultam is. Najó, akkor nézzük, mit csináltam tavalyelőtt. Ajjjajj, dolgoztam és tanultam. Ez csúcs. Nem vagyok ám unalmas, áhhh! Dehogy.
Pedig tök jó dolgokon dolgozom. Pl. tegnap csináltam egy baromira jó csészét, meg egy tányért. És holnap azt is megnézem, hogy milyen lett élőben. És nem fogom kitenni a fotóját, mert az nem volna izé... Etikus. Vagy valami más izé. Tehát nem teszem ki, pedig kitenném, mert büszke vagyok rá.
Ezzel ellentétben pl. a rajzaimra nem vagyok büszke. De azért azokat majd kiteszem.
Aztán meg most hirtelen rámszakadt egy csomó szabadidő, de mégsem érzem magam igazán felszabadultnak.
Legszívesebben haszontalan dolgokat csinálnék meló után. Mint pl. a Váci utcán sétálgatni, meg át a Lánchídon fel a Várba, aztán el kéne menni még a Margit-szigetre is, fotózni.
Aztán meg még el kell vinnem Szőkeherceget és Kisangyalt a Gerbaudba... Ugyanis megfogadtam, hogy ha elsőre leszigorlatozom, akkor elviszem őket. (A franc gondolta amúgy, hogy bejön!) De nem bánom amúgy, mert azért ez igazán minimális egy szigorlatért.
Szóval ott tartottam, hogy meló után. De a csudába is! Meló után olyan vagyok, mint akit kimostak, majd kivasaltak! Megy a jó fene bárhová is! Jegelt ágyat akarok és elterülni benne, mint egy béka.
Hát ennyit dióhéjban az Élet Értelméről, a filozófiáról és a 42-es számról.
Na, csók mindenkibe, én most megyek a jegelt ágyba békamódra kiterülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése