Na, kicsit beelegeltem, vagy mi a szösz. Ilyenkor persze kijön a hiszti rendesen. Kéne egy meghitt falsarok, amit jól elmondhatnék mindennek, lehordhatnám a sárga földig, ordibálhatnék vele kedvemre, sőt akár fel is pofozhatnám. Mert sajnos vagyok annyira szociális, hogy akikkel ezt kedvem szerint megtenném, azokkal nem teszem.
Ilyen az a sok szarzsák is, akik megszervezik ezt a kurva közlekedést. Meg a tüdőbajos köcsögök, akik tömegközlekednek és terjesztik a kórságaikat, ahelyett hogy rendes ember módjára inkább otthon maradnának... Meg azok a rühes ribancok, akik fellökik az embert, ahelyett hogy simán csak felszállnának a buszra rendezett sorokban. Meg a retkes, büdös, izzadt faszkalapok, akik miatt nem lehet levegőt venni azon a szutykos villamoson, ami negyed óránként jár és még be is szólnak, ha az ember lánya szoknyát visel és kicsit is nőszerűen néz ki. A faszomat érdekli a kanos kurvapecér lankadt mütyürkéje, bassza szájba vele kétszer a lompos, bajszos feleségét, ne engem szórakoztasson!
És ha legközelebb valaki be mer szólni, úgy elküldöm az Antarktiszra jeget kalapálni, hogy belepistul. Csessze meg! Na!
*pöff*
Kurvára hülyén nézne ám ki, ha mindenkit leordítanék, akire napközben dühös leszek... de néha félek, hogy egyszer kibukik belőlem az állat. A vadabbik.
Tegnap már odáig jutottam a méregzsákságban, hogy a nap végén muszáj volt felhívnom Kisangyalt és hülyeségekről beszélnem vele, hogy lehiggadjak a nyugodt hangjától.
Az is lehet, hogy csak a meleg csinál belőlem komplett idiótát, de az is lehet, hogy kamaszodom... és egy teliholdas éjszakán bebábozódom, hogy majd egy vérengző hárpiaként szülessek újjá.
Lepkeszárnyakkal, gyilkos csáprágókkal és vérszipolyozó kellékekkel.
Igen, szerintem csakis így lehetséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése