Kettes lett! Elégséges! Ketteske!
Mindenkinek köszi a drukkot, meg a fekete kakasokat, jól jött!
Ez egyébként nagy szó, mert ez egy különösen vérengzős tantárgy. De a vizsgáztató tök rendes volt. Annak ellenére, hogy meglehetősen visszamaradott nézetei vannak az épületszerkezettanról. '70-es évekbelinél újabb megoldásokat nem nagyon szabad neki mondani, mert úgysem fogadja el. Préselt fém cserepek? Hőhíd-megszakító? Villanygitár? Hülye zene?!
Már a főnökömet is tanította... És akkor sem volt fiatal.

Ezzel egyébként idén nyárra vége a tanulásnak. Még benézek jegyet beiratni, meg a barátosném diplomavédésére közönségnek, de ezektől eltekintve szeretném messziről elkerülni a BME főépületét szeptemberig.

De nem állunk meg pihenni, mert a hétvégére beütött egy meló, amit tényleg egyáltalán nem kívántam, a hátam közepére sem. Sajnos azonban vannak dolgok, amiket muszáj. Úgyhogy ezt is csinálom, mert muszáj. Még az is lehet, hogy tanulok valamit, miközben megcsinálom.
A főnököm talált egy helyet, ahol 3D-ben nyomtatnak, úgyhogy keddre ki is nyomtatják, amit összehozok.

Igen, 3D-nyomtatás.
Eddig azt hittem, hogy ezt maximum a NASA használja, és ők is csak a kutató-laboratóriumbeli tesztelésnél tartanak, ám tévedtem.
Sőt, ha valakinek van úgy 6 felesleges milliója, akkor akár vehet is nekem egy kütyüt, amivel aztán nyomtathatok hidat, mozdonyt, kiscicát...
Hiába, le vagyok maradva a technika mögött, mint a borravaló. De ki a franc tudja követni ezt a fejlődés-rohamot?!