Megérkezik a meleg és a napsütés, erre én mit csinálok? Megfázom. Mert ezt kérem, így kell. 30°C-ban meg kell fázni.
Sebaj, ma legalább a melón és a tanuláson kívül békésen trüttyöghetek a zsepimbe itthon, egyedül.

Már "csak" egy szigorlatom maradt és utána nyaralhatok. (Ha marad valami addig a tüdőmből és az agyam nem folyik ki az orromon.)
Abban egyelőre csak reménykedni tudok, hogy a bénult lihegésen kívül azért értelmesebb tevékenységre is képes leszek majd július-augusztus táján. De egy csomó dolog tervben van a biztonság kedvéért.

Például - ezennel megsúgom a nagy nyilvánosságnak - naaagy bátran beneveztem egy 3D-s építész modellező versenyre. Már megvan a koncepció is (persze hogy köze sincsen a mai építészethez), és szerintem van annyira nyerő, hogy ha sikerül megvalósítani az elképzelést és ha nem zárnak ki vele, akkor esélyes vagyok arra, hogy megnyerjem a harmadik díjat, amire fáj a fogam.
Ez nem vicces, tényleg!
Francnak se kell az első díj. Nem is tudnék mit kezdeni vele. Kell a fenének egy olyan program, amit sosem használtam és soha nem is fogok.
...Najó, esetleg a különdíj még jöhet...

Különben utálatos dolog ám itthon dolgozni. Soha semmi nincsen kéznél, mindent a kollegáktól kell kérni, hogy küldjék el, szkenneljék be és telefonáljanak. Még csak alig dolgoztam ma, de már most utálom.
Persze, kellett ez nekem??!
Holnap inkább bemegyek haldokolni. Mindenki jobban jár.