Apróherceg mostmár minden irányban próbálja meglelni a kiutat. Legtöbbször az oldalamat fúrja a térdével, nagyokat csuklik vacsora utáni szieszta alatt (de a kedvence neki is a csoki), néha bekopog a vesémbe, de eleddig szerencsére még nem lelte meg az igazi kiutat.
De azért ma este beijesztett egy jókora, meglehetősen fájdalmas mocorgással. (Biztos a teliholdtól indult be.) Én meg drukkolok. Egy csomó dolgom van még, jó neked odabenn, kisfiam!

Persze Kishercegből kiindulva a berohanós cuccot már összeraktam, nagyiékat felkészítettük, Kisherceget apás alvásokhoz kondicionáltuk, autót újabb gyerekülés fogadására beállítottuk, Kisherceg fogadó ajándékát (amit Apróhercegtől kap majd, megalapozandó a jó kapcsolatot) elrejtettük, 56-os ruhákat kézközelbe tettük. A kiságyat direkt nem szereltük még össze. (nem hiszünk a babonákban, de állítólag akkor is használ :o))

Szóval mindent összefoglalva mindenórás vagyok.