A helyzet egyelőre egyre csak fokozódik.

Kisherceg néha torokgyulladást kap, néha vírusos szájfertőzést (afta), néha szimpla náthát. Úgyhogy az elmúlt egy hónap során mindent felsorakoztatott, ami miatt nem tudott se ő, se mi jól aludni. Amikor torokgyulladásból átavanzsált szájfertőzéstbe a dolog, akkor ráadásul enni sem volt hajlandó. Szenvedett, ha enni kellett, szenvedett, mert éhes volt. Aztán az is elmúlt, és mostmár a sok joghurt és szívószállal történő húslevesezés után újra van étvágya.

Már megtanulta a második szót is, amivel Apát olvasztgatja. Aa-pa, a-puuu, a-pa, a-pa... ezt hajtogatta tegnap lefekvéskor még vagy negyed órán keresztül az ágyban.
Ellenben a kekksz szót elfelejtette, mert nem mondja. Csak eszi. Mérték nélkül.

Apróherceg pedig még a jól megszokott helyén rúgkapál. Engem meg egyre több idióta vizsgálatra rángatnak. Ultrahang, NST hetente, labor. A labort elszúrták, rossz lett a minta, mehettem újra döfölésre. A szülésznő nem ért rá, hol szült, hol mást csinált, a heti NST-m ugrott. Nem baj, megyek vasárnap és fű alatt rögtön letudjuk a jövő hetit is. Főleg, hogy jövő héten már kettő kell... Szőkeherceg megjegyezte, hogy Kisherceggel nem volt ennyi macera. Najah, mert ő az első NST után másnap kiólálkodott...
A szülészorvosom a jövő héten egyébként szabadságon van. Telefonon megtárgyaltam vele, hogy novemberben szülünk. Remélem, hogy Apróherceg odabenn jól hallotta az egészet.