Határidőre (azaz este kilencre) készen lettem a makettal. Ez azért boldogít. Sajnos a ragasztó elkezdte szétmarni a hungarocellt. Pedig emlékeztem rá, hogy az oldja, de valahogy úgy jártam, mint az Ügynök a Nőnappal. Maradtam a faenyvnél, ami viszont nagyon lassan szilárdul meg, úgyhogy imádságaim bőszen szállnak az ég felé, hogy egyben maradjon az egész, amig beviszem legalább.

Egy kis szórakozás álljon itt végezetül, ne munkával végződjön a nap.