Az ember lánya kedv nélkül ne postoljon, mer' az negatív. (Ősi keleti bölcsesség)
Egyrészt nem értem, miért is nem kezdtem mégis bele a művészetelméleti fejtegetésbe, pedig olyan jó ötlet volt... másrészt kimaradt egy csomó jó dolog.
Mikor kiléptem az egyetem kapuján, gyönyörű napfény fogadott és ez pozitívan hatott rám. Nem csak a sejtanyagcserémre és az idegrendszeremre, hanem a lelkivilágomra is. Hiányzott már. Végre sapka nélkül rohangászhattam az utcán. Ez nem csak azért jó, mert így mindenki láthatja a trendi vörös fürtöcskéimet, és mert rühellem a sapkát, hanem mert mindezek mellett jobban szeretem, ha beletúr a hajamba a szél és ezenközben nem fagy le az összes fülem. Tulajdonképpen nem csak a szelet szeretem, ha a hajamban turkál... de ez már a perverzió témakörbe tartozik.
A tankörtársammal megnéztük a sziklakápolnát, mert erősen javasolta a konzulensünk, valamint igencsak szomorú, hogy idestova 27 éve vagyok ebben a városban és még ezt sem láttam. Pedig annyiszor mászkáltam el mellette. Pár ötletet adott mindenesetre. Bár ugye az a tervezési feladat, hogy alkossak valamit 'odalent' témakörben, az elég slendriánul megfogalmazott valami. De el kell jutni a tervezés során a térbeliségig. *a szerző megpróbál értelmesen nézni*
Minden tele van Spanyolországgal. Úgyhogy én már semmit sem írok...