Lényegében velem nem történik semmi. Mondjuk ezt már Főkekec a legelején megmondta, hogy a blogíráshoz nem ártana néminemű élet is, dehát micsináljak, nekem ez a vegetatív jellegű jutott. Reggel melóba el, aztán délután melóból haza, ott meg tanulás, meg punny. Programok nuku, társaság nuku... marad a nyígás, meg a rinya. Én igazán nem értem, hogy az emberek nagy százalákával azért mindig történik valami, de körülöttem valahogy nem zajlik a nagybetűs. Vagyis zajlik, de éppenhogy ez az, hogy körülöttem. Jójó, igaz... most írtam egy ajánlót valami borzalomról, meg ezerrel szervezem a cseteseknek a talit, meg vettem trendi fekete gatyót, meg fehérneműt, meg feketeneműt, meg folyton beteg is vagyok, meg hétvégén majd jön Ejtőernyős, meg unom a melómat, meg Egyiptomi Istenség vett magának gépet, amit lehetett szerelgetni a hét elején... meg holnap végre megint látom élő, egyenes adásban is, ha mindenki úgy akarja... De velem amúgy tényleg semmi sem történik.
Viszont megszereztem az összes Középület-előadás CD-t telides-tele jobbnál marhára sokkal jobb képekkel, amik megihletnek... meg ilyesmik.