Végre készen van ez a hülye meló is, és egy kis levegőhöz jutok. Például tudok tanulni a munkahelyemen és hasonló nyalánkságok.


Megint összefutottam este egy csetes ismerőssel. Lassan kezdek félni magamtól. Mostanában az ún. megérzéseim sorozatosan jönnek be, ráadásul spontán véletleneket sikerül előidéznem mindenféle koncentrálás nélkül. Ha holnap kiderül, hogy valójában ufó vagyok, egyáltalán nem fogok meglepődni. De akkor miért nem nyerem meg végre a lottón a főnyereményt?! És vajon miért nem ér rám a kutya sem, amikor nekem van szociális hiányom? Ilyenkor mindig úgy érzem magam, mintha rátelepednék az emberekre a környezetemben, hogy foglalkozzanak már picit velem is. Valahol sajnos mindenképpen igazam van, de részemről úgy döntöttem, hogy nekem is vannak szükségleteim és ezekbe beletartoznak a barátok, haverok, haverfélék és haverfelvételre várók... Borzalmasan szociofil szeretnék lenni, de ehelyett vagyok csak szociovágyálmokat dédelgető, meg szociovizionáló, meg szociodelúzionáló. Aki most azt mondja, hogy ezek a szavak nem is léteznek, netalántán nincsenis értelmük, azt lecsapom. Kéremkapcsojjaki!