Nem jól kezdődik a mai nap. Fáradt vagyok, kialvatlan és elhasznált. Akkora karikák vannak a szemem körül, hogy méltán beillenék pandamacinak is. No és persze fájok. No és persze az erre bevett fájdalomcsillapítótól csak még álmatagabb lettem. Ma ne bosszantsanak fel, mert bár ugrani nem fogok, de harapok.
Jó esély van arra szerencsére, hogy ez esti ivászatig jobban leszek és az amúgyis feledteti majd minen bajomat. Apropó, ivászat. Kezd az életem egy olyan kerékvágásba terelődni, ami tetszik nekem. Ez nem az alkoholizmus útja, hanem egy kellemes, haverokkal, barátokkal telített valami. Kicsit emlékeztet a főiskolás éveimre. De jó megint ifjúnak lenni és bohónak, mondhatnám. Szerencsére azért nem vagyok annyira nagyon vén, bár azt hiszem, a mai csirke kifejezés sem igazán illik rám. Ja, megint kanbuli. Na, persze. Mi más? De hát ott érzem jól magam, mit tegyek?
Most mindenesetre megpróbálok felébredni. Délután még az APEH-ba is el kell mennem, hogy borulna rájuk az ég!