Elhatároztam, hogy listát fogok írni, mint Robinson, hogy mi a jó és a rossz jelenlegi helyzetemben. Lassan a bili a kiborulás szélére kerül. Rájöttem, hogy rohadtul nem való nekem ez a meló melletti suli, mert éppen azt veszi el, amiért egyáltalán hajlandó vagyok napi 8.5 órát kornyadni egy melóhelyen és ez pedig a saját magánéletem. Pedig a suli kell. Muszáj valami kiutat, megoldást találnom ebből a helyzetből, mert be fogok gárgyulni, és annak nem lesz jó vége. Tehát kiútkeresés in progress. Haladó és kreatív pszichológus Mekk Mesterként valami olyasmire gondolok, hogy kicsit több rendszert viszek a dolgokba és hétente egy engedélyezett pihenőnapot beiktatok, amikor ihatok, bulizhatok, mehetek moziba. És ezen a napon igenis el fogom végezni a fenti tevékenységeket. (Mondjuk ezt meg is kell szervezni) Tökéletes célnapnak tűnik például a csütörtök, amikorra már kellően hisztis hangulatba kerülök ahhoz, hogy... szóval bármihez.
(A szerző megjegyzése: kezd olyan lenni ez a blog, mint egy mániákus depressziós skizoid egyén kezelési naplója)

De ma! Ma végre élő egyenes adásban kapcsolja nekem az élet az én Egyiptomi Istenségemet, láthatom az új gépet, Csendes Bikát. És valószínűleg ha szerencsém van, még filmet is nézhetünk. Szánsájn heppi, pompomlányok!