Stomp koncert volt tegnap. Amit persze az ismert kommunikációs cég szponzorált, de ez szerencsére csak abból derült ki, hogy 'Kérjük a kedves közönséget, hogy kapcsolják ki mobiltelefonjaikat... hiszen a fontos beszélgetésekhez úgyis vezetékes...' Na, ez a mondat fulladt erőteljes felhördülésbe.
Kábé annyiba került amúgy a jegy, mint egy egész CD, de megérte. És ezt kielégült vigyorral az arcomon mondom. Ezek már-már nem emberek! Valami elképesztő, amit művelnek. Ugye mindenhol olvashattuk már, hogy ...blablabla...bármiből képesek zenét előcsalni...blablabla, satöbbi. De ezt látni kell. Amit anno leadtak a TVben, az jó volt, tetszett is, de a közelébe nem ért az élő előadásnak.
Kezdjük azzal, hogy hangzásilag egy műanyag káposztáshordó kihangosítva úgy szól, mint egy vad, őserővel felruházott tamtamdob, és beleremeg a Kongresszusi Központ padlója. Aztán folytassuk azzal, hogy ezek az emberek nem csak simán kreatív zenészek, hanem vérbeli előadók (némelyik leginkább bohóc) és olyan lelkesedést csaltak elő a változatos összeállítású közönségből (még Gesztit, meg Gregor Bernadettet is láttuk ám, bizony!), hogy a vastaps lábdobogással kiegészülve hangzott el vagy háromszor és aki kijött a koncert után, annak kedve támadt mindenen dobolni. Ha a barátnője hasán, akkor azon...
Na, nézzük, mit is láttunk, hallottunk. Természetesen előadták a szokásos produkcióikat, de volt pár - számomra legalábbis - meglepi is. Kezdték a takarítós számmal és a színpad csak úgy porzott a le-lecsapó gyilkos partvisoktól. Egy el is tört. Megjegyzem, nagyon hatásosan kezelték a világítást, mert egy-egy magánszámnál kifejezetten jól oldották meg, hogy egyrészt csak az előadó, illetve néha csak az éppen használt tárgy látszott. Kár, hogy nem lehetett fotógépet bevinni, mert csináltam volna pár hatásos koncertképet, de mindegy. Miután totálisan feltakarították a színpadot, jött egy ürge, aztán beszórta valami homokfélével, és abban csoszogtak, takarítottak tovább. Aztán gyufásdobozokat szedtek elő és azokat verték szét. Persze mindezt ritmusra. Majd kiderült, hogy a flexibilis műanyag csöveknek méretre vágás után elképesztően jó a hangjuk, ha hozzáverdesik a padlóhoz...meg egymás fejéhez. Mosogatás is volt, majd az így földrekerült vizet gyorsan hasznosították pár WC-pumpával. Ritmusra. Majd felmosórongyot fogtak és mindezt eltüntették. A pontos sorrendre nem emlékszem, de volt STOMP-out is, kiderült, hogy a kiürült irodai vizesballonoknak olyan hangja van, mintha tündérek zenélnének, a szemeteszsákból olyan dolgokat lehet kikukázni, amikkel brazil jellegű törzsi zenét lehet produkálni (lásd zörgős zacskó, konzervdoboz), ha leülünk újságot olvasni, akkor rövidesen megérkeznek a haverok, akik krákogással (pl. üeeeeee, hörk, flottty) egybekötött újságpapír zörgetést rendeznek és egy vödör segítségével élethűen utánozzák Darth Vadert a kardjával együtt, a Zippo-öngyújtók kórusa sötétben a leghatásosabb, ha pedig az olajoshordót sícipővel a lábunkra aplikáljuk, akkor nemcsak magasak vagyunk és dübögünk, de két hosszú izével még csapkodni is lehet a hordókat. Innentől pedig a banda kezdett bevadulni és viharos kongától kezdve mindent előadtak, ami jól hangzott és kellően hangos és ritmusos.
Természetesen a közönséget is bevonták, ami egyrészt vicces volt, mert a kezdeti beetetés után már ha valami kettős ütem elhangzott, a valaki a nézőtérről leutánozta rögvest...amit persze ott és akkor nem kellett volna éppen, másrészt pedig lelkesítő, hogy jééééé, ebbe mi is be tudunk kapcsolódni és együtt csináljuk ezt a nagy jót. Igen, birka-effektus, meg tömegszocializáció, de rohadt jó dolog. Komolyan sajnáltam, amikor vége lett és ki kellett jönni. És most nem mondom, hogy vegyen CD-t mindenki... mert ezt látni kell! Úgyhogy remélem, hogy még fognak jönni valamikor.