December 6.

Nálunk tegnap - részben salamoni döntésem folytán, amivel végül véget vetettem egy esti altatást akadályozó vitának a fiúk között - járt a Télapó és a Mikulás is.
Kinek ki. Apróságokon ne vesszünk már össze.

Ettől eltekintve gördülékenyen ment minden, végül a megenyhült fiatalok megnyugtattak, hogy ha majd nagy leszek (!), nekem is hoz majd valamit... 
Már csak azt kell majd tisztázni, hogy pontosan ki. De én nem vagyok ám válogatós!

Ajándékötlet

Műszakis kollégáknak, ha nem tudják, mit kérjenek Karácsonyra...

Dolgok, amelyekre szarunk

Arra legalábbis, hogy átnevezték őket, vagy hogy esetleg már egyáltalán nem léteznek:

• Moszkva tér helyett Széll Kálmán tér
• Osztyapenkó sincs már
• Ferihegy...
• Lágymányosi-híd
• APEH

Tudsz még? :)

Te mennyit árulsz el magadról?

Harmadik

Hosszas "kötelező" hallgatási időszakot törünk meg egy kis jó  hírrel.
Babonaság, meg egyebek, ugye. Na, meg kép sem volt még...
Íme az újabb trónörökös. Vagy trónörökösnő. Merthogy az UH-doki szerint 60:40 arra, hogy lány. Én ugyan ott határozottan zacsit láttam, de hát ő meg jóval több UH-képet látott, mint én. Amúgy meg mindegy, csak meglegyen mindene és a helyén legyen! :)

Hányinger kipipálva, az elmúlt cca. 2 hónapot heti 1 kiló kovászos uborka elfogyasztásával éltem túl. Minusz két kiló. Ha fogyózni akarsz, ess teherbe és egyél uborkát... najó, inkább ne :)

A testvérkék meg hiszik is, meg nem is a mesét anya hasáról, meg a kajáról, amit állítólag most már valami baba is eszik odabent... És állítólag(!) ki is fog jönni.
És most sír, anya?
Annyi biztos, hogy a nagyobbik ellágyul minden rendű és rangú babától. Ha ordít, ha mosolyog, az neki mindegy, tök édes. És kell neki. A kisebbik egyszerűen ignorálja a nem járkáló egyedeket, a járkálókat meg igyekszik elhessegetni a játékai (valamint a bátyja játékai) közeléből. Nála itt kimerül a "babák" iránti érdeklődés... Egyelőre.

Egyszer majd én fekszem ott

Idén már mindkét szülőmhöz rohantam éjjel a kórházba. Fogalmazzunk úgy, hogy nem jó átélni. Hogy mikor látod, mennyi az idő, és hogy ki hív: abból már előre tudod, hogy baj van. De azért még megpróbálsz higgadt maradni, és reménykedve teszed fel a kérdést.

Aztán egy cseppnyi "érdekes" vagy "ami nem tesz tönkre, attól megerősödsz" érzés nincs benne, ahogy állsz az intenzíven egy ágy mellett, ami fölött pittyegnek a gépek. A betegágyban pedig olyas valaki fekszik, akihez születésedtől fogva talán a létező legerősebb kapocs fűz. 

Keserű érzés ráébredni, hogy minden mulandó. Minden.

Suli

Mivel a fiataloknak még jó 2-3 évük van az iskoláig, addig én járok még egy kicsit.

Most egyszerre kettőbe is. Láttam már pár fura dolgot, de hogy a Tűzoltó szakfelszerelések tárgyban oktatási anyag lett Sam, a tűzoltó és Norman Pryce (a szemüveges rosszkisfiú a képen), arra nem voltam felkészülve a tegnapi álmos reggelen.

Nézzük vissza a dátumot

10 nappal ezelőtt írtam ugye az előző postot. Ehhez képest először ma reggel nem fájt ébredéskor a torkom.
Tehát a nátha 8 napon túl gyógyuló critical hitet ütött rajtam. Durva.

Keh

Valaha 1kötőjel3 napig voltam csak beteg. Ezt meg is szoktam. Ugyanakkor azt hittem, hogy ez mindig így lesz majd ezután is, mert hát én mindig is ilyen voltam. Logikus.

Aztán mostanra a szám maradt, de lassan túlzás nélkül a hét lenne a megfelelő a nap helyett.
A "lábon kihordás" szép próbálkozás, de aztán van, hogy nem megy. Illetve hordom, csak nem ki.

Elkezdődik a baj, kórság, majd rálegyintünk, mire persze rosszabbodik, de akkor mi meghozzuk az okos és felelősségteljes döntést: nem csinálunk semmit! 
(a beveszek pár vitamint és iszok egy forró teát is ide tartozik még)
Mert hiszen majd elmúlik! 
Aztán maradunk ugyanilyen állapotban jó pár napig, míg nem "talán otthon kéne maradni kicsit".
Amitől megint nem kezd azonnal javulni, csak lassan, kínkeservesen, majd mikor már azt hisszük, hogy node holnap már... akkor mégsem.

Ismerős?

Bréking nyúz

Úgy fest, hogy novembertől - mégis - mindkét (immár) nagyfiú ovis lesz, és ráadásul sikerült ugyanazon csopiba kerülniük. Nem sok pénzt tettünk volna rá, de összejött. (Sőt, pénz nélkül is. :D)

Persze ehhez feltétel a Pelustalanság projekt sikere, ami gőzerővel megy. Sőt, dübörög, bár néha sajnos csak csurog.
Mondjuk ma az éccaka közepén a jövendő kiscsopis közölte, hogy ő WC-re szeretne menni, és utána vigyorogva kijelentette, hogy vissza se kell rá adni a pelust.  Hát őő, annyira azért ne kapkodjunk, de mindenesetre jók az előjelek.

We are making progress.

Futás!

Aprócska Hercegem a hétvégén a Dechatlonban kipróbálta azt a kétkerekű járgányt, amit futóbiciklinek neveztek el.
Erről azt kell tudni, hogy ha felemeled mindkét lábad és nem vigyázol, eldőlsz...mint a rendes bicajjal. Valamint gyakorlatilag ténylegesen futó mozdulatokkal lehet hajtani.

Na most ezt Kishercegünk eddig kábé olyan féle tisztelettel leste, akár a brokkolit a testvére tányérján és a világért rá nem ült volna. Úgyhogy igencsak meglepődtem, amikor Apró előhurcolt egyet, hogy most ezt ő azonnal... najó, akkor legalább válasszunk egyet a méretedben, szentem. Annyira jól sikerült, hogy onnantól le sem akart szállni róla. Saját elmondása szerint "csak száguldottam, csak száguldottam..."
Kb. fél óráig terelgettem a boltban, hogy csak a kijelölt helyen randalírozzon és egyszer sem esett el közben, nem dőlt el. Csak egyszer, amikor megállt és nem számított rá, hogy ez nem marad függőleges helyzetben, mint a motor, ha leszáll róla...
Még este is erről beszélt. Csivitelt folyamatosan, amíg el nem aludt.
Aztán reggel is felemlegette... aztán délután a Papának is elmesélte. Este már javasolta, hogy menjünk vissza a boltba és ő nem akar majd "sátrazni" (ez a kitett sátrakba való bemászást, majd a belsejében éktelen vihogással kísért hancúrozást jelenti), hanem kiviszi a futóbiciklit és ott megy vele...
Ma már kicsit kopott az élmény, de még előjött, hogy ő "futómotort" akarna...
Azt hiszem, eddig semmit nem szeretett volna ennyire nagyon. Azt hiszem, eddig egyik gyerekünk sem szeretett volna semmit sem ilyen nagyon...

Egye fene! Még tart a leárazás...

Filmek meg mindenféle dolgok

Sose szerettem igazán a horror filmeket. Nem értettem, mi a jó benne. Konkrétan kiskoromban féltem is a "riasztó filmektől" (nem is igen volt sok tévézés nálunk), egyszer egy éjszakán át rémálmaim voltak pár jelenettől, amit az Airplane-ből elloptam a szülők tévéjén elalvás előtt. Tükröződött a lakkozott szekrényajtó, onnan láttam. Amikor kiszakad a pilótafülke és kirepülnek az emberek, tudod. 

Na, azt láttam. Akkor ugyanis még egy szobában aludtunk. Merthogy nem volt több szoba. Az a 25 nm amúgy sose tűnt nekem kevésnek gyerekként, de az most egy másik történet.

Szóval arra ébredtem másnap hajnalban, hogy anyukám a hajamat szárítja hajszárítóval, mert csurgott rólam a veríték az álmoktól. Újra és újra végigéltem a filmet, mintha ott lettem volna. Asszem 9 éves voltam.

Másnap aztán megtanították a szüleim, hogy ha kerülgetni kezdenek az ilyen gondolatok, rémálmok, képzeletszörnyek, akkor csak mondogassam magamban, hogy ez csak egy film, ezcsakegyfilm, ezcsakegyfilm...

Mikor legközelebb szembe kerültem a rémálommal pár évre rá, már én nyertem. (szintén egy katasztrófafilm volt, yeah - unokatesóméknál nyaraltam, lazább volt a fegyelem; végignézhettük az esti filmet)

Nem volt elsöprő győzelem, de mondjuk 6:3-ra hoztam. 6 órát aludtam, 3-at nem. :D 

De aztán többet nem volt gondom. Ha később sokkolt is valami látvány (pl. kollégák lefejezős videót küldtek szét), az nem éjszaka jött elő, hanem még nappal, hogy hirtelen mintha sötétebb lett volna a fehér fal is, meg letekerték a légkondit. Aztán feldolgoztam, és már ilyen se hat meg.

De a horror műfajt sose kedveltem. Az nem vonzott, hogy ijesztgessenek (beszarassam magam), nem láttam a "nyereséget", amit kaphatok egy h. filmtől.

Pár éve is csak azért ültem be a Körre a haverokkal, mert Húsvét délután már mindenki meg volt locsolva, az esti ivászathoz meg még korán volt, nekem meg nem jobb dolgom (<- elkeserítő passzban voltam épp, jól sejted).

Aztán most azon kapom maga, hogy a Walking Deadet nézem, sőt már a második évadot. 

Nem nevezném hardcore horrornak, mert udvariasan adják elő, mintha a 16-os karikát lőtték volna be 18-as helyett, talán ezért lepett meg, mikor kedvenc feleségem láthatóan nem rajongott érte. Mert hogy ez őt megrémiszti. De mondom mi? Beleéli magát? Én is aggódok olykor, hogy nem olvassa be a felirat fájlt az epizódhoz, de hogy a film..?

Az egyik epizód végére ült csak le mellém, mikor hamarabb felállt a facebook mellől, mint vártam, de állítólag már ettől is rosszakat álmodott.

Nemsokára eljön az az idő, hogy a gyerekek már elég idősek lesznek ahhoz, hogy úgy érzik, jár nekik az, hogy megnézhessék, amit csak akarnak, sőt kezelni is tudni fogják a lejátszót. Már elég eszük lesz ahhoz, hogy felfogjanak egy rémisztőbb filmet, de még teljesen kiszolgáltatottak lesznek neki.

Az igazán nagy bajom ezzel az, hogy ha jobban megnézem, nem kell ehhez nagyfilmet keresni, elég belenézni valamelyik kertévé magas ingerküszöbre belőtt "híradója", amiben erős vágóképekkel kirabolta, megerőszakolta, holtan találták, pandakölyök született az állatkertben...

Hogy fogom elmondani neki, hogy az ott nem pontosan a valóság? Illetve a valóság, de annak egy torz változata. Ölnek és gonoszak az emberek, igen, és nem is akarom, hogy burokban nőlj fel, kisfiam, vagy hogy a nyomornegyed-utcákat csak a suhanó autókból ismerd, mert hiszem, hogy akkor tudod csak értékelni azt, amid van, ha azt is tudod, hogy milyen az, amikor nincs. 

Ha - szerencsédre - neked ezt nem kell megélned, akkor legalább testközelből lásd. Szívj abból a levegőből, legyél egy kicsit olyan helyen is, ahonnan amúgy mindenki eljönne, ha tehetné.

És akkor soha nem fogsz "tévedni", hogy milyen lehet minimálbérből élni. Nem fog meglepetésként érni, hogy a "munkás lakótelep" parkjában a gyerekek bunkóbbak, és gátlástalanul verekednek, és az erősebb meg fogja próbálni elvenni az uzsonnádat. Meg a gyengébb is. Az a hely már csak ilyen.

Amikor elkísértelek az első nap az óvodába, odaálltál a kétszer akkora gyerek elé a homokozóban, hogy "de hát miért beszélsz velem így? És ha még egyszer belém csípsz, akkor én is megcsíplek."

Akkor - az első nap délelőttjén - még ott álltam a közelben, és az a nagycsoportos, túlméretes gyerek a szeme sarkából rám nézett, így elég volt lassan megrázni a fejem, hogy visszategye a lendülő lapátot a homokozóba. De nem leszek mindig ott.

A mai napig összeszorul a szívem, hogy az én jószívű fiam, aki a parkban odament egy idegen síró kisfiúhoz, hogy vigasztalja, és aki megtanult önzetlenül odaadni valamit a kistestvérének, szükségszerűen el kell durvuljon.

Egyszerűen mert így működik a világ. Erő alapú világban élünk  -  mondta nekem egyszer egy haverom (emberek vagy országok szintje; fizikai vagy gazdasági - mindegy, néha nem is választható külön), és azóta is sokszor eszembe jut, milyen igaza volt.

Képesnek kell lenned arra, hogy bántsál másokat, meg kell legyen benned a képesség, hogy fájdalmat okozz, eltipord, "megsemmisítsd" a másikat - a magad szintjén. Hogy képes legyél fizikailag is, és lelkileg is rá - nem is olyan egyszerű. Amúgy a gyerekek erre hamar ráéreznek, simán látszik rajtuk a kegyetlenség, állj csak meg egyszer egy óvoda mellett, és nézd őket.

Ha megvan benned az "erő", akkor egyre kevesebbet kell használod. Vagy mert látszik rajtad, vagy mert már megtapasztalták, hogy veled nem lehet szórakozni. Olvastad Norman Mailertől a Meztelenek és holtakat? Olvasd el egyszer.

Jól kell verekedned ahhoz, hogy ne kelljen minden nap verekedned az uzsonnádért. Képesnek kell lenned a kegyetlenségre ahhoz, hogy ne kelljen kegyetlennek lenned.

Most ott tartok ennek elmagyarázásában, hogy ügyesen ütötted a testvéred fejét addig, amíg abbahagyta a harapdálásodat, de az meg amiatt volt, mert piszkáltad. 

Hogy amúgy ügyesen ellökted magadtól, de ezt csak akkor csináld, ha okod van rá. Az ok meg egy olyan dolog, hogy... szóval ha mások bántanak.

Néha direkt nem szólok bele a veszekedéseikbe a kicsivel (aki amúgy több agresszióval és nagy keménységgel ellensúlyozza a kisebb méretét). 

Nem akarom a széltől is óvni őket, de azt sem akarom, hogy direkt erőszakos gyereknek neveljem a fiaimat. Volt, hogy egyszer elbeszélgettem az ovis időszak elején Viktorral, hogy miként is kezelje bent ezt a verekedés dolgot. Hogy ne hagyja magát. Aztán pár nappal később meg mehettem be, mert ő ezt magában úgy kezelte le, hogy ő a "Verekedős Viktor", ezt is kezdte el híresztelni magáról. 

Nehéz megtalálni az egyensúlyt. Pláne úgy, hogy azt hiszem, megvan az arany középút, aztán jön valaki más kölke, aki nem tiszteli a szabályokat. Mikor nem működik a bevett dolog. Emlékszem, nekem is volt ilyen kiskoromban. Mondtam is otthon, hogy semmi nem használ, hiába csináltam azt, amit ők mondtak. Utáltam az érzést.

Én fel akarom ezekre készíteni a fiaimat.

De nem akarok önző, agresszív  "kis köcsögöt" nevelni  belőlük (látok eleget az utcán, mikor a nevelés teljes hiánya mellett sétáltatják a gyereket a "szülők"). Meg aztán ha hozzászokik, hogy valahol ő volt a kiskirály, és aztán egyszer beleszalad valami kellemetlenbe, mondjuk pár cigánykölyökbe a sarkon, akkor esetleg nem tudja már helyén kezelni a dolgokat, ha alul marad. 

Nem fog rájönni, hogy nem egészen azért történtek úgy a dolgok, ahogy ő gondolja. Félek, hogy elveszíti azt a képességét, hogy belássa: ő csinált valamit rosszul, ő tévedett a megoldás kiválasztásánál. Mert túl sok ember hiszi felnőtt korára, hogy csak a másik csinálhatta rosszul. Mert ő hibátlan.

Sok dolgot kell megtanulnunk. Együtt.

1 év eltelt már az oviban, újra ősz lesz.

Sajnos nem csatlakozhat Rolandka is az ovis nagytesóhoz, mert pár hónappal lemaradt a korhatárról, hogy oviba mehessen, de hát ez van, majd akkor így lesz.

Most azon gondolkozom sokat, milyen sportot kezdjenek el csinálni. Elsőként a nagyobbik fiam, mert neki van inkább szüksége sok mozgásra, meg fegyelemre. Van, aki a judót javasolja. De ismerem a hátrányait is. Van, aki szerint úsznia kellene, mert hogy az milyen egészséges. Namost én mindig is utáltam úszni. Vigyem olyan helyre, amit magam is úútálok?

Olyan kellene, ami leköti, és fizikailag is megedzi. De amibe nem fog beleunni. Lehet, hogy nem lesz meg előre. Majd keresgélünk. Megoldjuk.

Úgyis megoldjuk.

Ezt most mégis hogy?

"Tisztelt Olvasónk!
Köszönjük, hogy leiratkozott hírlevelünkről!"

A végén még kiderül, hogy már alig várták.

Bosszút!

Én ebből diplomáciai botrányt csinálnék:

http://index.hu/belfold/2012/06/19/irorszag_nem_adja_ki_a_leanyfalui_gazolot/

Mert csak.... mert az igazságérzetem ezt akarja. Mert szerintem egy egész ország ezt akarja.

Különben hajóra szállunk, és lerohanjuk azt a szaros kis országot! Na!

Vízumkényszert akarok, meg mindenféle szankciókat a szaros írekre. Az egyetlen kiút lehetne, ha bebasznák a saját börtönükbe a kiszabott 3 évre, akkor nem a szembeköpésünk lenne az egész. Ezzel eszemben:

"A bíróság megállapította azt is, hogy nincs jogi lehetőség Tobin magyarországi ítéletének írországi letöltésére sem, és elrendelte azonnali szabadlábra helyezését."

Vért akarok.

Bárányhimlő #2 és #3 (igen, jól érted, végül mindenki elkapta, aki még nem...)

Bárányhimlő

3szögek

Az előbb takarítottam a bookmarkok között, és megtaláltam ezt.

Elmondaná valaki, mi a francért tárolhattam el? :)

Mérnökúr

Tegnap megint mérnök lettem.

Ez a harmadik, és elég sok meggyötört arcon láttam az államvizsga után, hogy nekik vélhetően az utolsó is. Fáradt, arcukat a kezükbe temető emberek, abból a fajtából, akik "I do my best" módon sosem veszik félvállról az ilyesmit. Kimerültség rajzolta át a vonásaikat. Mint a veteránokét a háborús képeken.

Az eltelt félévek alatt megismertem a legtöbbjüket. Volt, akit megkedveltem, és volt, akit nem. Volt, akit végül elfogadtam (olyannak, amilyen). De vannak, akiket holtamban se fogok.

Nem volt elégtétel látni, hogy egyes nagyszájú emberek eredményei a közelébe se értek az enyémnek. Pedig akár mondhattam is volna, hogy hé, kispajtás, hát ezért kérdeztem annyit az unalmas délutáni előadásokon, amikor te már csak a végét vártad. Mert ugye túl sokat kérdeztem, igaz? Zavart? Te már a kérdéseket se értetted. Márpedig én kérdeztem a pénzemért, ha már egyszer fizetni kellett a képzést - téged meg a cég küldött, és csak a papírért jöttél, egyértelműen látszik. Éppen csak meglett, mi? ...

Egyszerűen csak örülök, hogy vége lett; sokakkal - a legtöbbjükkel - valszeg soha többet nem fogok találkozni.

Nem kizárt, hogy nekem is ez volt az utolsó. Túl nagy ára van. Nem forintban.

Szeretném tudatni minden érdeklődővel (akik nyilván sokan vannak; ide értve a későbbiekben a múltamat blogarchívumokból kutatókat is, amennyiben egyszer az Ország élén befolyásos pozícióba kerülnék - vagy legalábbis a tűz közelébe), hogy az eddig írt 3 db diplomamunkámból mindegyik eredeti és egyedi, saját alkotás, és kérésre akár rendelkezésre is bocsátom.

Csak úgy mondtam...

Augmented Reality

Na EZT viszont én már nagyon várom. Ez a Kiterjesztett Valóság az az egyetlen geekség, ami iPhone-árban van, és adnék is érte (annyi) pénzt. (Az iPhone-ért nem adnék.) 

Persze amennyiben használható, és van (lesz) rá értelmes tartalom is.

Facebook

Most éppen az a divat, hogy mindenki "fészbúkosodik". Én teljes erővel rezisztáltok, de valójában már az iwiw idején se szerettem, ha nyitott könyv az életem másoknak (szinte bárkinek).

Ha olyan sok infó lenne kint/fent rólam, mint egyesekről, hát elborzaszt a gondolat, hogy milyen könnyű megtalálni, ha bárki akar tőlem valami kellemetlent. Az se nyugtat meg, hogy "de hát csak az ismerősök"...

Olyan ez nekem, mintha a jelszavam másnál is meglenne.

Nyilván nem írom ki sehová a PIN-kódom, és hogy a csontvázaimat hol találni meg, de bárki "felkészülhet" belőlem, akár csak egy interjú vagy üzleti tárgyalás előtt is. Kellemetlen (és előnyt adhat neki), ha kizökkent a magabiztosságomból egy olyan aprósággal, amiről tudom, hogy nem mondtam el neki.

Amúgy pár éve az iwiwen is gyalultam a közismert nickemet, és töröltettem régi lev.listás archívumokból a beszédes email-címemet. Mondjuk okom is volt rá: egy fórumos flém során megleptek a keresztnevem felemlítésével. Mostantól ehhez kicsit több munka kell.
Lehet, hogy paranoiás vagyok, de ez legalább megnyugtat. Idegesen paranoiásnak lenni rosszabb lenne. :D

Gumival vagy nélküle?

Nemrég kerestem egy szezonra valami használt gumiabroncs szettet, előtte meg felnit. (azelőtt meg árultam ugyanilyeneket, hogy legyen aztán belőle pénz másikat venni) 

Rövid megállapításom: MINDENKI hazudott, akivel találkoztam.

Nagyjából nettó 2-3 hazugság per perc volt az arány. Nem volt olyan paraméter, ami igaz lett volna, ha szóba került vagy rákérdeztem: 

• Volt-e festve/fújva a felni
• Kell-e görgőzni
• Karcmentes (hamar kiderült, hogy még nem is látta, mert szállítás alatt volt N.o.-ból)
• Használható-e a gumiabroncs
• Egyenletesen kopott-e
• A 7 mm az SI mértékegység-rendszerben értendő, vagy valami más
• tényleg kell, ne add oda másnak, alku nélkül elhozom!
• nem, nem kell egybe a szett, csak a felni, add el a gumit külön...
• cseréljünk, karcmentes felnit adok (khmm!), 99%-os "tényleg nem gagyi" gumival (Wanli :-) 
• igen, az árat akkor megbeszéltük
• ott leszek időben a megbeszélt helyen
• holnap reggel beszélünk telefonon, nyugodtan szervezd úgy a napodat...
• (persze, hogy felveszem a telefont)

Lépcsők lovagja

Gyalogolhattam felfelé 7 emeletet egy 15 kilós csomaggal. Aki még dumált is közben a fülembe. Mer' amúgy liftpánikja volt.

Egyébként kórházban voltunk látogatni. A 6. emeleten már azt hittem, én is befekszem kiköpött tüdő diagnózissal, ugyanis mi otthon az elsőn lakunk, innentől el lehet képzelni...

Dacolva az elemekkel

Néztem elemeket egy kínai oldalról, ilyen kicsi, gyerekjátékokba való gombelemeket.
Pár dollárért 100 darab. Well, egyszer élünk, rendeljük meg...

A 100 darabból 99 érkezett meg. Ezek közül:
34 darab döglött volt (0,5 V alatt)
32 gyenge (jellemzően 0,8 V körül)
33 darab 1,1 és 1,26 V között (ez utóbbi volt a csúcsérték).

Egy pillanatra bizonytalan lettem az első tucat betli után, hogy esetleg a műszer rossz, de nem, a valóság tényleg ez volt. A névleges 1,5-nek egy se ért a közelébe.

Mit is mondhatnék? :)

Ma vettem egy szekrény. Ruhásszekrényt.
Igazából még soha nem vettem ruhásszekrényt ezelőtt.
Fura érzés.
Ne kérdezd...
Fura.

Kedves (valójában nem kedves) szórólap-készítők és -küldözgetők, akik a levelesládámat selejt papírból készült, átlag 8×5 cm-es, könnyen szanaszéjjel röppenő fecnikkel töltitek meg!

Ha esetleg nem menne saját kútfőből, miért nem csörög a telefon a szórólap alapján - a bármivel kapcsolatban, mivel egyet se olvasok el, miután összeszedtem a földről, amint elkaphatatlanul kizuhantak a levelek és újságok közül), nos, akkor elmondom: azért, bazdmeg (a vesszők hangsúlyosak, kis szünettel), mert ilyen szar kis szórólapokon hirdeted magad!

Mégis mit gondoltál, mi fog történni a kis fecniddel? Azon kívül, hogy káromkodok, mire a 2-3 darabot (egy nem elég?) és hasonszőrű "kollégáid" hirdetéseit összeszedem, ugyanis - képzeld! - fél kézzel teljesen képtelenség elkapni őket.
Arról pedig, bazdmeg, ne is álmodj, hogy lerakom a koszos lépcsőházban miattad a táskámat/szatyromat a földre (sárban, hóban minősített eset), amit amúgy az ülésre vagy ölembe szoktam rakni tiszta ruhára/kárpitra, csak hogy elkapkodjam a sok kis szart.
De próbáltam: úgy se megy. Ugyanis - próbáltuk - két emberes létszám alatt esélytelen vagy 4-5 db cetli ellen, ha azok a kerületi újság és 1-2 levél közt megbújva kiszabadulnak, bármilyen erősen is szorítja össze az ember a leveleket.

Nem is fogom, soha, esküszöm elolvasni, de a pillantásomat is azonnal elkapom, ha összeszedés közben véletlenül pont jó irányban áll a fecni, és el tudnám olvasni. Azonnal kukázom őket. Szállj magadba, keress más megoldást, és hagyd békén a postaládámat - bár úgyse teszed, mert olyan ember vagy, aki sose lesz képes túllépni a saját árnyékát.
De tudnod kell, hogy rosszat teszel másokkal, rossz karmád lesz, és ezért a következő életedben patkányként fogsz újjászületni, akit szánalmas gyorsan széttép egy éhes kóbor macska, aki kaja helyett csak papírfecniket talált a szemetesen körül. Ugye, hogy minden körbeér?
Pillangófecnihatás!
Ja, és ha nem mondtam volna még: bazdmeg.

A minap felköszöntöttünk valakit: Kisherceg 4 éves lett! Boldog szülinapot neki!

A koccintás már nagyon megy, a tortáról még mindig a pici díszek a legfinomabbak, a tűzijáték pedig még mindig nagy kedvenc.

Nekem meg kereket kellett cserélnem. 15-ször. Fel, le, fel, le, fel...
Szerencsére nem volt annyira nehéz dolgom:

Hülye kérdésre hülye válasz

Kérdezik tőlem a minap:
- Hogy haladsz a Fegyencedzéssel?
- Hát, jól, a tárgyalást már kitűzték...

Igen, végül én is elkaptam, mit szépítsük. Csak elrontottam azt a mentődobást végül. (mint a viccben: 1-től 5-ig beteg leszek, 6-nál újra dobhatok.)

Vírus alert

Azt gyanítom, hogy valaki az ovis farsangon álruhás vegyitámadásos terrorista volt pénteken. Visszanéztem a képeket, de nem volt burnusz, tehát jól sikerült az álcája. A legjobb időpontot választotta, szorosan együtt játszó célpontokkal, akiket lefoglalt például a zsinórról evés, meg egymás bacis játékainak fogdosása.

Így utólag is megnyerte nálam a Leghatékonyabb jelmez díjat. Ugyanis 25 gyerekből 21 áldozatot szedett, öngyilk önfertőző merénylőtől ez príma arány - kitűnő referencia munka lehet munkakeresésnél, ha a későbbiekben ezen szakterület mellett dönt.

Persze mindezt (hogy a Barna csoport 4 főre fogyatkozott hétfőre) csak telefonon tudtuk meg, miután Kisherceg is kidőlt. Tegnapra az áldozatokhoz hozzászámolhatjuk Apróherceget és Anyát is.
Elnézést azoktól, akiknek le kellett mondani emiatt a látogatást hozzánk, tessék most kicsit minket elkerülni...

(Mi pedig jövő farsangkor Jack Bauernek fogunk öltözni.)

Nem sikerült.

Ma teljes vállszélességgel támogattam nagyfiam törekvéseit.
Porszívózni akart ugyanis.

Jövő héten megpróbálom valami iszonyat izgalmas és érdekfeszítő módon levinni a szemetet...

In medias res,

...van a "cinikus vérgeci profi" típusú szereplő, aki - mialatt ráhangolódsz a filmnézésre, felbontod a sört/ropit, betakarod vagy éppen eltolod magadtól a másik hideg lábát - rutingyakorlatként megoldja az epizód első 5 percében a bemelegítő jelenet problémáját. És ez nekünk kurva nagy élmény (mert általában jól/stílusosan is adja elő).

Ez a klisé több sorozatban szinte ugyanazon forgatókönyv szerint megy:

- Lie to Me (véletlenül utána el is magyarázza valakinek, mit miből vett észre, hogy mi is értsük)

- Mentalista (szinte ua., csak mosolyog hozzá és senkit nem bánt meg)

- új Sherlock Holmes sorozat (a kiváló intellektusú ember - még visszapörgetett képeffekt is van hozzá - maréknyi képkockából összerakja a szobába belépő ember múltját, céljait/szándékait vele, és még azt is, hogy az illető buzi - miközben amúgy egy mikroszkópot piszkál)

- House (amikor ügyeletben van, és bejön a problémás beteg, és 1 perc beszélgetés után hazazavarja, miután a fejére olvasta, hol hazudott, téved/csapja be saját magát is stb.)

Mi pedig imádjuk nézni ezt az omnipotens lényt, amint ténykedik. :)

Sorozatfüggők

A minap az a vád ért, hogy biztos rengeteg időt töltök sorozatok nézésével, mert hogy amit felsoroltam, hogy meg kéne néznem a "közeljövőben", az normál tempóban (napi 1, max. 2 epizóddal számolva) 1-2 év. Mondom igen, egy-két év, talán rohanunk?

Amit már letöltöttem, az már az enyém, és ha nem spoilerezik le előbb (pl. hogy ki az utolsó 5 cylon) , akkor bármeddig húzhatom, szavatosságát korlátlanul megőrzi, tetszés szerinti időben felbontható és fogyasztható.

Amúgy most, hogy végignéztem a The Eventet (a bérgyilkoscsajt még szeretném viszontlátni máshol is, hé!), előszedtük a régóta porosodó BSG-t. Lezavartuk a másfél órás Razor köztes "történetet" is (elmond róla mindent, hogy a nő, akit egykor oltár elé vezettem, ezen is elaludt), most pedig napi 1-2 résszel megy tovább a 3. évad, aztán majd a 4.

Aztán ezek állnak most sorban megnézésre az E: meghajtómon:

• The Walking Dead új évad
• The Unit (Egység) 3. évad
• Rejtély 2-3+ évad.
• Southland 2. évad
• Katedrális
• Róma 1-2. évad
• NCIS 7-8. évad

(ami angolul már van, de megvárom magyarul:

• House új évad
• Spartacus új évad
• Star Wars sorozat
• Mentalista)

(amikről sajnos leszakadtam/lemaradtam, de jó lenne pótolni:

• Grace Klinika
• Californication
• Dexter
• Kés/Alatt)

(amikre érzem, hogy nem lesz erőm/időm, mert mindig van, ami jobban érdekel:

• The Shield (bocs, a TV-ben megnézem, de letölteni sose vágok bele)
• Sopranos (egész sokat láttam a TV-ben, és annyi nekem elég is volt)
• Drót
• ...)

és végül ha lesz egy kis nyugalom, akkor jön végre a 24-ből a 4-5-6... akárhanyadik évad, amíg el nem fogy. :-) Biztos akad, aki megért.

Letudtam végre a Battle for Los Angelest. (sajnos egyedül, mert életem párja a 7. percnél közölte velem udvariasan, hogy korrektebbnek tartja, ha idejekorán visszavonul a hálóba, hogy ne beszéljek már megint egy csomót hozzá feleslegesen, miközben alszik :)

Szóval a sok fika után, amit olvastam (fél szemmel) eddig a filmről, végülis kellemesen csalódtam, sokkal szarabbra számítottam. :)

Pl. a párbeszédek 50%-a tetszett. A többiről nem beszélek, mint ahogy a viccben ("Köszönöm a ropit...").

Viszont végig olyan érzésem volt, mint amikor a legutóbbi "kedvenc" inváziós sorozatot néztem, a Falling Skiest. Hiányzott az az állandó és rémisztő létbizonytalanság, ami az ilyen "idegen inváziós" vagy szörny elől menekülős filmekben megvan, mármint a jobbakban. Tehát simán lepipálja hangulatilag (rémisztősségben) egy Világok harca vagy egy Cloverfield. Tekintsünk el most attól, hogy azok jó filmek-e.

A karaktereket is hagyjuk. Az akciójelenetek, robbanások sokszor meg öncélúak voltak. De végül mégiscsak szórakoztatott a film. Valaki azt írta, hogy azért, mert "nem akart többnek látszani, mint ami". Végülis...

Az illogikus részekre meg nem figyeltem oda. Lehet, hogy ez a siker titka? Meg kell tanulni nézni a gyenge filmeket is? :D

Viszont amilyen szarul az idegen lények céloztak/lőttek ebben a műremekben, arról a régi "How to be a Successful Evil Overlord" gyűjtés jut eszembe, abból is az 56. pont.

My Legion of Terror will be trained in basic marksmanship. Any who cannot learn to hit a man-sized target at 10 meters will be used for target practice.

Üzlet

Ma egy éve adtam el az első kis "dézsámat" :)
Remélem, még egyben van és a használója szereti :)

- Jó napot, doktor úr... köszönnykisfiam, (a bemutatkozás erős köhögésbe fullad) ... és hát emiatt jöttünk volna - mutattam a még mindig köhögő gyerekre.

- Emiatt...?? (enyhén lekezelő gúny)

------------

Ekkor két dolgot már biztosan tudtam.

1. Hiába nem jöttünk, hanem küldtek minket (az ügyeletről) a szakrendelésre, Bp másik végébe (HeimPál->János) vasárnap délelőtt, a gyereknek - szerencsére - valszeg semmi (komolyabb) baja.

2. A szakvizsgán nem volt vizsgatárgy az udvarias kommunikáció.

Nyolc!

Boldog blogszülinapot!

És egy szülinapi párbeszéd:
"Kisherceg, vicces lenne, ha lenne még egy kistesód?"
"...aha...." - kis szünet, mélázás. Majd felkapja a fejét:
"Miiiii?!!"

A minap rohantunk egyet a Heim Pálba egy nyitva maradt "lenyelted a fémgolyót vagy nem?" kérdéssel. Az illetékestől kapott válasz zavaros volt ugyanis.
Szerencsére nem.

De akkor hová tűnt két golyó a frissen bontott Geomag készletből? Vagy sose volt meg a 80?