- Jó napot, doktor úr... köszönnykisfiam, (a bemutatkozás erős köhögésbe fullad) ... és hát emiatt jöttünk volna - mutattam a még mindig köhögő gyerekre.

- Emiatt...?? (enyhén lekezelő gúny)

------------

Ekkor két dolgot már biztosan tudtam.

1. Hiába nem jöttünk, hanem küldtek minket (az ügyeletről) a szakrendelésre, Bp másik végébe (HeimPál->János) vasárnap délelőtt, a gyereknek - szerencsére - valszeg semmi (komolyabb) baja.

2. A szakvizsgán nem volt vizsgatárgy az udvarias kommunikáció.