Tegnap voltunk egy helyen. Egy nagyon szar helyen. Oda ne menjen senki. A hely kívülről egy zártkörű melegbárra emlékeztet. Bár nem voltam még olyan helyen, de így képzelem el. Fekete ajtó, rajta kémlelőnyílás. "Zártkörű klub, kérem csengessen!" Csengetsz. Nőci kijön, belépőjegy árat mond. Mint később a netről megtudtam, pofa alapján teszi. Nekünk valószínűleg nem volt bizalomgerjesztő a képünk. Pedig én is bíztatóan mosolyogtam és Ördögtestvér is megborotválkozott... 600 forint személyenként. Pfhhh... Belépsz. Vörös plüss ülőalkalmatosságok, némelyik kifejezetten hedonista orgiák alkalmával lehet célszerű, mert ülni, azt nem lehet rajta. Lementünk a pincehelyiségbe. Debrecen leglerobbantabb szórakozóhelye, a haverok által alapított Fí-klub is színvonalasabban volt berendezve és elrendezve. Zene szar és hangos, beszélgetni nem lehet, de táncolni sem, mert a tánctér szűzlány zsebkendőnyi. Kérek gin-tonikot a megrázkódtatásra. 1200 forint. Utólag már elgondolkodtam, hogy ezt is pofára számlázták vajon? Nem lehetek valami megnyerő. Visszamentünk a felső részbe. Lecsúszott sanzonénekes énekel és zongorázik. Azt viszont jól és hangulatosan csinálja. Volt pár tévesztése, bár engem nem zavart. Öreg tekintet, kicsit hálátlan közönség. A hozzáértést már nem is firtatom. A fickó nem illett oda.
Szokásom a mosdó alapján megítélni egy szórakozóhelyet. Nos, ez eléggé lepukkant volt. Tiszta bár, de egy ilyen helytől jobbat várna az ember. Ennyiért. Megbízhatatlanul tisztántartható faülőke és egyből az előtérből nyílik az egyetlen darab kis WC. Szánalmas. De egy sör és egy tea 800 forint. A társaság legalább jó volt. De az hozott anyag volt, nem ott kaptuk.
Hazafelé meg zsarukat kaptunk a nyakunkba holmi záróvonal miatt. De megúsztuk egy virágvásárlási meghagyással. Alapvetően ez egy szép este volt.

Hát vége.
Végre vége.
Nem volt sikeres ez a vizsgaidőszak. Végül tényleg csak egy vizsgám lett meg a háromból. Csak éppen éppen az nem, amelyikre gondoltam. És egyre el sem mentem. Bár arra az egyre annyira nem is kellett volna. De így megint van egy tárgy, amit átgördítek a következő évre. És ez dühít. Főképpen pedig azért dühít, mert lett volna még belőle lehetőségem vizsgázni, hiszen most voltam először ezen a vizsgán és egyetlen kérdésen állt avagy bukott az egész dolog, arra is írásban kellett válaszolni. Érdekes módon, aki ugyanezt a kérdést kapta, annak szintén nem lett meg. Persze kijafrancot érdekel a más kölke, nem igaz? *a szerző magában pöfög és füstölög*
Hiányzik most a lelkemnek egy ún. agymosás. Ezt még ifjonc koromban egy jó bulival megoldottuk. Tánc, zene, fiatalok, dance, house, techno. És még jó, hogy én ezeket a zenéket elvileg utálom. Még jó, hogy azért meglehetősen nagy számban képviseltetik magukat most is a vinyómon. Viszont az itteni bulikon eddig csak olyan tapasztalataim voltak, hogy kicsi a hely, szar a társaság, a színpadon flitteres mellkasú buzoid alakok vonaglanak és cca. 8-10 évvel fiatalabb fickók próbálják felcsípni az ember védtelen lányát egy numerára. Vagy szar a zene. Lehet választani. Ettől függetlenül táncolnék már végre egy jót...


De egyébként utálom a kaviárt.

...mégis meglett a tegnapi vizsgám. A jeleket/jegyeket elnézve arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon rendesek voltak az eddig énjükhöz képest a tanárok. Majdnem mindenki átment ezen az utolsó lehetőségen.
Köszönöm a szurkolást. Kérem, maradjanak a készülékek előtt, készítsék a pattogatott kukoricát, holnap is vizsgázom. Jöhetnek azok a pom-pomlányok, na... egye fene!

Ez a hét borzalmas. Tanulok három - most már csak kettő - vizsgára, amiből jóeséllyel egy, ha biztosan meglesz. Persze még örülhetek, mert az új munkaadóm meglehetősen rendesnek bizonyult és ha vizsga van, akkor nem nyaggatja az embert, úgyhogy legalább tanulni tudok. Ellentétben a régi munkaadómmal, akit ez baromira nem érdekel és nyaggat és baszogat. És fizetni sem akar. Ehhh.
A magánéletem kezd kimászni abból a válságövezetből, amibe magam vonszoltam bele. Egyiptomi Istenséggel néha ugyan összeveszünk rajta, hogy ki és mit szánt sértésnek és ki, mit és hogyan ne írjon le és hová. Biztos az egésznek az az oka, hogy egy túlérzékeny picsa vagyok. De alapvetően azért így is tartható a barátságos viszony. Csak most már cca. 5 lépés távolságról.
Egyébként nagyon sok embertől megkaptam utólag - természetesen utólag - azt a bizonyos mondatot, hogy "ááá, nem is illettetek össze!". Persze ez elhangzott többféleképpen is. De hát ugye, kedves közönség, utólag könnyű bölcsnek lenni. És főképpen kívülről. Néha komolyan sajnálom, hogy ha az ember benne van valamiben - legyen az bármi - nem látja, nem tudja látni a saját problémáit és hogy mit csinál rosszul. Utólag derül ki, vagy valaki bekiabál a nézőtérről és vagy elhiszi neki, vagy nem. Persze ha valaki dacos, akkor leginkább nem. Azonkívül ez a vígasztalásnak is egészen egyedi formája (ti. a bölcselkedés).
Sokan kérdezték, hogy van-e újabb. Olyan ez így egyébként, mint egy bulvárlap sztárrovata. Csak én nem vagyok olyan szép, nem csillognak úgy a fogaim, nem olyan sima a hajam és soha nem játszottam még el Clark Gable mellett Scarlett O'Harát. Úgyhogy azok a kérdezők, akik eddig nem kaptak választ valamilyen formában, maradnak balladai homályban. Én köszönöm, jól vagyok. Majd fogok írni. Erről is.

Mai koffein-mérleg délben. Bevétel: egy liter tea, egy taurin-bomba RedBull formájában, egy dupla kávé. Kiadás: eddig semmi. Mit fogok én ezek után adózni???!
Más egyéb: egy jó eséllyel sikertelen épületszerkezettan vizsga.
Nincs jó kedvem.
Szivatnak, anyám. Stop. Küldj sapkát. Stop.
Avon-katalógust mondjuk ma már kaptam. De azt nem az én anyám küldte.

Két tea közben elszopogattam egy kávét. Az az érzésem, hogy masszív koffeinista lettem.
Meséltem már, hogy az utóbbi időben néha rángatózik egy ideg a szememben?

Végre postolni is van időm.
Kissé rohangászós lett az elmúlt pár nap, mostanra már a nyelvem is lóg. No, persze én elvileg élvezem a rohangászást, ügyintézést, egyeztetést, de azért ez durva volt.
Régi melóhelyen munka-lavinával fogadtak, de amint a pénz körüli egyezkedésekre került sor, kiderült, hogy még azt a pénzt is sokallják, amit amúgy muszáj kifizetniük, mivel ott dolgoztam "hivatalosan". Ez már csak így szokott menni. Csak valahogy rühellem a szarrágásból kikerekedő vitákat. És nem fűlik a fogam "apámlehetne" korú emberek jóbüdösfrancba küldéséhez sem. Ellenben mégis kényszerülök megtenni. Miért nézik folyton hülyének és baleknak az embert? Jó, persze, tudom a receptet, meg kell próbálni, hátha bejön... Ellenben akkor az új munkaadóm miért képes az ilyesmiket korrektül intézni? Nem rinyál, hogy "már megint vizsgázol, sosem vagy itt", "már megint számlázol, a múlt héten számláztál" és hasonló baromságok. Érdekes, hogy egyesek ezt tudják ésszerűen előadni. Miért az érdekes, hogy egyesek tudják? Miért nem az, hogy egyesek nem? Amúgy arra a fickóra is rájár a rúd rendesen - bár nincsen rosszul eleresztve, ahogy elnéztem. Éppen tegnap lopták el a kocsiját a helyi millimos-gettó bevásárló központjából. Megrendelésre. Ma szólt neki valamelyik alvilági kapcsolata, hogy visszavásárolhatja. Másfél millióért. Ez már csak így megy azokban a körökben. A vicc egyébként az, hogy éppen a múlt héten törték fel - ugyanezt a kocsit - és loptak el belőle egy laptopot - ugyanott. És igazán vicces, hogy éppen ebben a milliomos-gettóban lopnak, mint a szarkák. És nem ám a rosszarcúak... nem. Megnéznek egy csili-vili BMW-ből, ahogy elrakod a laptop-táskádat a csomagtartóba és sitty-sutty, már ott sincs, mire visszaérsz. Jó esetben. Rosszabb esetben a kocsid sem. Hurrá, mi? Jómúltkorjában meg pár party-gandzsás faszkalap markolta fel a földről az ex telefonját, ami a hócsata hevében kihullott a zsebéből és pár lépésnyire volt tőle. De nem szóltak volna... Még visszavásárolni sem tudtuk. És abban az időben naponta láttam a buszon az egyik kis mókust, aki benne volt abban a társaságban. Óóóó, hogy tudtam volna nagyon rugdalni! De hát ez egy ilyen környék...

...hát nem lett meg.

Fáj a fejem és ideges vagyok.
Ma fogom megtudni az épületszerkezettan vizsgám eredményét. Persz majd úgy dél körül, addig vár rám négy idegőrlő óra. No, persze álmodtam is, mert miért ne. Természetesen az épszerk tanárral - akivel mellesleg két szót, ha váltottam élőben. Lebaszott valamilyen rajz miatt, amin egyébként valamilyen épület homlokzata volt és még szobrokat is fel kellett rajzolni... de nem a homlokzaton lévőket, hanem köztérieket... valami kastély volt... és igazándiból axonometria, nem is sima homlokzat. Végigméricskélte vonalzóval a szobrok magasságát, hogy megfelelő-e. És bár megfelelő volt, ő belekötött az egyikbe. Én meg égtem és megpróbáltam nem leköpni. És most persze próbálok összefüggéseket látni a vizsgaeredményem állapota és az álmom között. De nem megy. És most ideges vagyok. Nagyon kellene, hogy meglegyen, mert egyszerűen nem lesz időm az IV-re tanulni. Az új munkaadóm megkért, hogy az ex-barátnőjének csináljak már meg a hétvégén egy felmérési tervet. Pénteken volna egy melómegbeszélésem is, amit le fogok mondani. Bár Szőkeherceg azt javasolta, hogy mondjam le az egész melót és igaza is van. Az elején sem fűlt hozzá a fogam. Csak addig találni kell valakit, aki meg tudná csinálni helyettem.
Ma is lesz egy melómegbeszélésem. Ez a volt melóhelyemen... mert ugye onnan is szivárognak a munkák. Egészen pontosan mindjárt két projekt is üti a markom. Hurrá.
Holnap elmegyek vizsgázni alapozásból. Azt hiszem, kétszer átolvasom az órai jegyzeteket. Ha elég, akkor jó, ha nem, akkor sorry. Úgysem vehettem fel a tárgyat, ez csak a tanár jószívűségén múlt, hogy azok is vizsgázhatnak, akiknek nincsen meg az előfeltételük. Szóval megcsinálhatom jövőre is. Mert jövőre igenis meglesz a sziltan 1. Az a rohadt mocsok mumus! Sőt a sziltan 2-t is megcsinálom, ha beledöglök is!
Jövő héten meg csütörtökön egy vizsga és ha nem megy jól a mai nap, akkor kedden egy IV.
Franc.
Ideges vagyok és fáj a fejem.
Asszem, most már eszem valamit...

Marhaságokat álmodtam. Persze ezek általában nem maradnak meg ébredés után. De most álmomban Bright újra írni kezdett. És én reggel megnéztem. De nem.

Minden blogger örök dilemmája, hogy miből mennyit írjon le. Ha neked nem, akkor vagy hazudsz, vagy fested magad, vagy beteges mértékben exhibicionista vagy - ezesetben viszont menj pszicho dokihoz. Vagy tényleg abban a helyzetben vagy, hogy nem kell, hogy érdekeljen, de akkor irigyellek.
Nos, az utóbbi időben igenis visszafogott voltam. Egyrészt a blogom nem ezért és nem így indult. Ez nem a mélyérzelmek és magasműveltség tere. Nekem. Eddig. Mondjuk még lehet belőle akármi.
Ez a kis "magyarázkodás" kikívánkozott belőlem.

Félreértések vígjátéka.
Nem tudom, miért volt apámnak olyan egyértelmű, hogy én tudom, hogy ők leköltöztek a telekre (mint azt évente szokták) és nekem oda kellene mennem hozzájuk. A vicces az volt, hogy megbeszéltük, hogy megyünk ma szavazni és otthon találkozunk. Mint kiderült - éppen úton voltam már - ő ezt úgy gondolta, hogy nem itt Pesten, hanem lenn a telken. Hát megeszem a kalapom, ami nincs, de nekem ez baromira nem volt egyértelmű. És mivel tanulnék a keddi vizsgámra, nem is engedhetem meg magamnak, hogy most rohangásszak vidékre, mint a mérgezett egér. Úgyhogy össznépi sértődés, rinya és zsört. Hurrá!
Bosszúból gyalog jöttem vissza a hegyre. A mostani páratartalom mellett ez olyan volt, mintha egy vikunyával a hátamon caplatnék az Andok teteje felé.

Harry Potter 3. Szőkeherceggel megegyeztünk benne, hogy na, ez nem gyerekfilm. Egybként ahhoz képest, hogy már háromszor olvastam a könyvet, képes voltam úgy végigülni a filmet, hogy izgultam is rajta.
A szereplők időközben felnőttek, megkamaszodtak. Hermione csaknem nő már - és nem is rossz nő. Szóval azért látszik, hogy nem 13 éves egyik sem. Alan Rickman még mindig egy csodálatosan meggyőző, gusztustalanul ocsmány, jegesszívű Piton professzor. Rajta kívül talán kiemelkedő színészi teljesítményt Emma Thompsontól láttam, aki meggyőzően adta elő a - szintén nem túl szimpatikus és hálás szerepű - Trelawney-t, a jóst. Kicsit tarisznyás, zsákos bölcsészesre sikeredett a figura, de úgy tűnik, hogy (kiből mit hoz ki a könyv, ugye...én nem így képzeltem) a készítőknek ez jött le a történetből. Mindenesetre a színészi alakítás nem egy utolsó élmény. Dumbledore sajnos már nem a régi. Kicsit szürkébb lett a mostani tolmácsolásban. A többi tanár feledhető. Na, persze Lupin nem semmi, de csak egy jóságos tanár, kedves ember, szimpatikus fickó és ennyi.
A diákok. Nos, ők a szokásosak. Mint mondtam, felnőttek. Malfoy festett szőkébb, mint eddig bármikor, de már nem olyan meggyőző az arisztokratikus fintor a szája szélén. Az előző részben az apja...na aaaaaaz volt valami. Neville Longbottom kerekded pufók arca kamaszosan megnyúlt. Megszépülni nem szépült meg, de már ő sem az a régi kisfiú. És hát volt egy Gary Oldman is a stáblistában. Szerintem nem volt egy nagy szám, de ítélje meg mindenki maga.
Egy pár szó a digitális háttérmunkáról, hiszen nem felejthetetlen élményben volt részünk például Roxfort (de utálom ezeket a magyarra fordított neveket... sokkal kevésbé beszédesek, mint az eredetiek. Nevezzetek sznobnak, tessék!) tornyait, éjszakai fényeit, az ebédlő megbűvölt mennyezetét. Egyszerűen pazar volt a látvány. A dementorok ritka ocsmányra sikeredtek. Ezt most pozitív értelemben mondom. Szőkeherceg szerint tiszta lichek voltak. És tényleg... csak én ritkán játszottam olyan rpg-vel, ahol ilyesmik voltak. Na de a vérfarkas... meg a naagy fekete kutya... csapnivaló digitális szemét mindkettő. Borzalmasan szar lett. A vérfarkas különösen idétlen teremtmény. Ellenben a hipogriff megpróbálta mindkét elszúrt "szereplőt" ellensúlyozni. Gyönyörűek a repülések, amiket a szereplők a hátán tesznek és ő is gyönyörű. Na jó, inkább "impresszív".
Szerintem érdemes megnézni a filmet. Legalább egyszer. Én ugyan a magyar szinkronért nem vagyok oda, és már csak emiatt is napirendre tűzöm a második mozilátogatást, de talán azzal sem élvezhetetlen. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy a könyv ismerete nélkül mennyire élvezhető, mert erre nem figyeltem és bevallom, nem is érdekelt. De 12 év alatti gyereket ne vigyetek el rá.

Elég sok dolgot nem írtam le már egy ideje, hát ma csőstül jönnek a dolgok.
Felmondtam a munkahelyemen. Elég volt a tökölésből volt a címszó minderre. El is intéztem mindent. Persze a frázis, hogy még munkakapcsolatban maradunk, az elhangzott, mivel mégiscsak vállalkozó volnék, vagy mi a szösz. De ezt ki gondolja komolyan, gondoltam én. Hát ők komolyan gondolták. Július 31-ig van egy munkám rögtön. Mondjuk sétagalopp, de akkor is.
Aztán ugye rögvest találtam másik helyet, de erről már volt szó, ha jól emlékszem.
Ma meg felhívott lelkendezve egy régi melókapcsolatom, akiről már őszintén szólva letettem, hogy jajj de jó, hogy megtalált, mert elvesztette a telefonszámos füzetkéjét. Most adna melót. Kifizeti az elmaradásokat. Cukrászda, meg két családi ház. Kezd komolyodni az élet.


Találkoztam Egyiptomi Istenséggel. Visszahozta nekem pár cuccomat. Vacsiztunk, meg söröztünk egy jót. Értelmesen el lehetett beszélgetni. A levegő is csak kétszer fagyott le. Akkor sem annyira nagyon.
Most már a blogját is minden további nélkül tudom olvasni. Bár azért előbb megírom a postjaimat és csak utána nézek rá az övéire. Még a végén befolyásolással, befolyásolhatósággal, szenzációhajhászással és valóságmeghamisítással fognak megvádolni.

Tegnap rohadt nagy vihar volt. Engem szerencsére biztonságos helyen ért. Zord érzés volt látni, ahogy ágakat, leveleket, műanyag zacskókat visz a szél - úgy a hatodik emelet magasságában... Őszinte leszek, kicsit féltem. Mindig félek a vihartól. Ösztön talán. Ésszel lehet ellene küzdeni. Ha éjszaka esik, dörög és villámlik, ha olyankor egyedül vagyok, akkor rémült állati rettegéssé fajul bennm. Meg sürgős pokróc és párna alá való bújássá is.
De most nem volt még éjszaka, és a maradék fényben még nagyon jól lehetett látni a háborút odakünn.
Egyiptomi Istenség aggódott értem és felhívott. Értetlenül fogadtam és talán picit furcsa hangnemben is. Nem tudom hamar elfelejteni, hogy voltak már az életemben emberek, akik nem az aggodalom miatt telefonáltak rám, ha nem tudták pontosan hol vagyok. Nem az értem való aggódás szólt belőlük, és nem a féltés. Utólag belegondolva talán benne lehetett ez a hangomban. De ez most nem volt jogos, sem pedig tudatos...

Mindennapi teszt-kérdés

Látod-e még azt,
amit nézel, vagy már csak
tudod: „ott” „az” „van”?

Fodor Ákos

Kezd normalizálódni a helyzet Egyiptomi Istenséggel. Magam sem gondoltam volna. De végülis értelmes emberek volnánk, vagy mi a szösz. Beszélgettünk ma egész sokat. Megkockáztatom, hogy ICQ-n ennyire kellemesen utoljára úgy novemberben beszéltünk. Ehhez egy szakítás kellett?
Most van egy jó barátom. És ez tulajdonképpen nagyon pozitív dolog.

Jó nehéz így írni. Vicces ám, hogy ha az emberrel valami dráma történik, akkor duplájára nő a blogja látogatottsága. Ha igazán savanyú lennék, akkor fintorogva közölném, hogy 'nesztek, a show azért is folytatódik tovább!', de nem vagyok sem citrom, sem ecetes uborka.
Fáj ez nekem. Nem az fáj, hogy meghoztam egy döntést. A döntésemmel embereket bántok és ez fáj. Furcsa, de néha úgy látom, mintha a nők szakítanának 'elhidegülés' és 'kihűlés' miatt, a férfiak pedig indulatból. Általában azért, mert megcsalják őket. Ez tendencia lehet? Bizonyára vannak kivételek. Persze, hogy vannak.
Láttam már borzalmas házasságokat. Nem könnyű olyan miliőben felnőni, ahol mindennaposak a veszekedések különböző indokok miatt. Ettől persze még jóeséllyel nem lesz lelki rokkant az ember gyereke. Elképesztően sok dolgot képes elviselni az emberi elme a ránehezedő nyomásból. Persze felmerül a kérdés néha, hogy szükséges-e mindezt elviselni. Állítsák meg a világot, ki akarok szállni?
Semmi nem tűnik most őszintének, amit írhatnék.
Írhatnék visszavágásokat azokra a tüskékre, amik belémálltak vasárnap óta. Írhatnék mentegetőzéseket, hogy 'de ez így lesz jó, én már tudom', de ez olyan, mintha le szeretném nyeletni mindenkivel az általám felírt gyógyszert. Írhatnék semmiségeket, mintha mi sem történt volna. Leírhatnám azt is egyszerűen, hogy mi zajlik bennem.
Könnyebb lett volna indulatból szakítani. Egy ocsmány veszekedéssel. Így úgy tűnik, csak frázisokat tudtam elsütögetni. Örülök neki, hogy az általam sokra tartott emberek ezért nem undorodtak meg tőlem és nem fordultak el. Tényleg örülök neki. Csak momentán úgy érzem magam néha, mint egy boszorkányüldözés fő sztárja.

Egyébként sejtem, hogy ezért a gondolatért ma még úgyis megkapom a magamét. De hát egy blog ezért van... Kiadom, ami benn van.

Egyiptomi Istenséggel befejeztük. Vége.
Ehhez most egy ideig nem fűzök kommentárt.

Utcai életrezgések
'Kiscsillagom, nincs egy huszasod?'
'Nincs, bocs!'
'Akkor dögölj meg!'

'Hé, jó a segged, jössz kúrni?!'

'Anyúúúúú....nem szeretem a fagyiiit, nem akarom nyalniiii!'

Egy fickó kóvályog alkoholmámorban, a kutyája virgoncan rohangál körülötte. A fickó kezében egy rózsaszín rózsa. Kerülgeti az ablakmosó alpinisták földön kígyózó kötéltekercseit.

Két kis ferdeszemű srác visongva fetreng egymással birkózva. Labdájuk messze gurul.

Villanások egy alvajáró szemében. Többet kellene pihennem.

Tegnap visszajött a kolleganőnk - a HR-es bájos lányka - Kanadából. Hozott magával háromhavi fotót és mi mindet végig kellett, hogy nézzük. A végére már nagyon untam. Ez tipikusan az az eset, amikor Párduchölgy is vagy 5 tekercsnyi fotóval tért vissza Máltáról és mindet megmutogatta és mesélt is hozzá. Neki nagyon szép emlék, jó hallgatni, de beelegelsz a végére, mert sok. Rádárad háromhavi (adott esetben kétheti) élmény cca. 1 óra alatt. Naná, hogy sok. Viszont hozott mindenkinek eredeti dreamcatchert. Én használatba is vettem. Még nem akasztottam fel, ahogy kell, mert az éjjel hagytam Párduchölgyéket egy szobában és átvonultam a másikba, ami momentán üres volt (nagyon kéne már az a nyűves kanapé), de ma már valószínűleg teljes szélességgel munkába állhat. És nem, azért sem lesz horror, mint Kingnél volt! De egyébként nem álmodtam semmi lényegeset. Pedig néha szoktam.

Haladok a könyvvel. Azóta beindult a történet, most már nem olyan szörnyűségesek a nézőpont váltások. Kevesebb a bután előtálalt érzelem. Mindenki kölcsönkapja, aki kéri, ígérem. De most előbb lefoglaltatom magamtól, mert még a végén nem tanulok. Így sem sokat, de az illúzió legalább meglesz.