Kiküldött csapatainkat csak nagy nehézségek árán tudtuk visszahozni a konyhafrontról. (Valamiért azt hiszem, túl sokat néztem az Elit alakulatot.)
Jelentem, megküzdöttem a borsóhadakkal. És én győztem. Majdnem borsóleves lett belőle persze - szerintem ez az én átkom, de majd megtanulom, hogy a lé sosem annyi, amennyinek látszik, hanem sokkal több - , de egy isteni sugallat hatására időben beleborítottam még egy borsókonzervet az alakuló trutyiba. Így már valóban kétszemélyes adag lett belőle.
Reggelre pedig megkötött és főzelékállaga lett. Lassan kezd bennem formálódni egy elmélet a habarcsok és a rántások közti rokonságról. Csak a habarcsok nem szoktak csomósodni.
Vélekedéseim szerint azonban a tákolmányom nem csak ehető, de finom is. Ez azonban csak az ebéd után fog kiderülni. Addig lehet fogadásokat kötni.

Kezd enyhe szivatás szaga lenni annak, hogy már a kilencedik idióta levelet kapom... De egészen kultúráltan, fapofájú komolysággal kell válaszolni, elvégre ez hivatalos. Egy idő után megszokja az ember. Mostanában már-már jóízűen kuncogok rajta, amikor a társtervezőink tépik a hajukat a nekik továbbított kérdésektől. Hát hiába, ez már a káröröm. Állítólag ez volt az utolsó egyébként. Nagyon bízom benne, hogy tényleg...

Este megpróbálok borsóból főzeléket alkotni. Ezt annak a kedves sorstársnak is üzenem, aki a babfőzelék elkészítését kereste. Itt. Holott azon az oldalon még nem is jártam a szakácskönyvben.

Tegnap nem hagyott postolni ez a rakás retek. Úgyhogy lemaradt a nagyérdemű a lelkendezésről, hogy végre a vizsgaidőszaknak és hogy végre lesz egy kis időm mindenfélét rajzolgatni.
Sőt, még mielőtt elsírtam volna, hogy a sarokban foglalja a helyet egy kicsit poros, de még nagyon jól működő CRT-monitor, már meg is vették. Én meg kiélvezhetem a nagyobb és laposabb és élesebb és szebb monitoron való rajzolás előnyeit. Nem, nem rajztáblának, vagy papíralátétnek fogom használni, nyugi!

A szomszéd ébresztőórájára ébredtem hajnalban. 5-kor kelt a szentem.
Hát kábé ennyit a vasbeton hangelvezető tulajdonságairól. Mondjuk a szomszéd horkolására elaludni sokkal szívderítőbb, mint az ébresztőórájára ébredni...

Elnemküldött levelek mappa.
Kapsz egy faxot, hogy válaszolj rá azonnal, mert sürgős. Úgyhogy nekiülsz a válasznak. Aztán felmegy a vércukor szinted írás közben. Aztán ütöd a billentyűzetet, pedig az nem hibás... majd pedig nem küldi el a levelet a címzettnek. Inkább nem. Jobb, ha nem.

"Tisztelt Címzett Úr!
A 842/789-5584 iktatószámú levelében feltett (meglehetősen idióta) kérdéseire a válaszaim a következők:
1.) Persze hogy lejárt az ELMŰ nyilatkozat, maga marha, hiszen már lassan két éve adtuk be engedélyezésre ezt a nyomorult tervet! Különbenis minek magának az árajánlathoz ELMŰ nyilatkozat, mi??!
2.) A Tűzoltóság nyilatkozata ott van az orra előtt! Ha kinyitná a kis kacsóival azt a fra.. szóval a mellékelt tervdokumentációt, akkor megtalálná, de most leírom magának, hogy ne keresgélje sokáig, mert még elfárad. A 451. oldalon az Építési Engedélyben találja a Tűzoltó nyilatkozatát!
Így jó lesz?
Vakegér!
Csak feltart a buta kérdéseivel!
3.) A múltkor küldtem egy tizenöt pontos levelet (vagy három órát gépeltem miatta, maga nagyon csökevényes papucsállatka agyú ezmegaz!) az előző négy - hasonlóan idióta - levelére válaszolva, amiben kábé három helyen is leírtam, hogy az a nyomorék teraszburkolat a kertészeti tervrészben van kiírva. Hányszor írjam még le, hogy megértse és ne tegye fel megint ezt a kérdést?! Vagy ottmaradt a vágólapon és mindig újra és újra be fogja írni?
4.) Ki volt az a barom, aki a már meglévő (érti?! Már megépítették mások!!!) út rétegrendjét kérte magától? Látta kiírva bárhol is a költségvetésben? Ugye, hogy nem?! Akkor meg minek magának az a rétegrend? Menjen ki, azt' nézze meg, ha ennyire kell! Hülye paraszt!

Tisztelettel:
Bodza
a Dézsagyáros cég képviseletében

ui.: Ha még egyszer ennyire csökkentértelmű kérdéseket tesz fel, akkor... olyat teszek, de olyat!!!!..."
Például megint kipostolom.

Tegnap már megint vizsga volt. A begyűjtött négyes után most olyan álmos vagyok, mint... mint... nagyon. És még a kávéfőző szűrőpapírja is elfogyott. És bár a kollegák nagyon találékony műszaki emberek és a skiccpausz áteresztőképességét is letesztelték (nem ereszt át), muszáj a Nescafénál maradnom, ha életben akarok maradni, mert a kísérleti kávét nem szeretem. Aztán majdcsak valaki megunja és vesz szűrőpapírt.

Megnéztem az AI-t pihenés végett. Én nemtom, ki mit tart arról a filmről, biztosan túl sokat vártam tőle, de szerintem a maci vitte el az egészet. Nélküle dögunalom és bődületes blődség lett volna. Viszont mostmár olyan macit akarok! Beszél, brummog és egyéniség! A csúcsjelenet, amikor odarohan megszeppenve az anyukához, hogy "Anyu, anyu!". Megmütyürgetném rendesen a kis szőrös testét! Szerintem isteni párbeszédeket tudnánk folytatni. És még varrni is tud! Valószínűleg vasalni is... Háhááá! Háztartási maci-robot!! * a szerző üdvözülten néz körül, hogy ki figyelt fel a korszakalkotó találmányra*
Az ufók meg elmehetnek a fenébe! Az egy akkora baromság volt a kétezeréves maszlaggal, hogy ha az elérzékenyültségtől nem bőgtem volna, akkor azért vinnyogok, mert fáj a hülyeség. És kivételesen nem a sajátom. Az csak másnak szokott fájni.

Elnézést kérek a kedves eltévelyedettől, aki maci szabásmintákat keresett a blogomon.
Volt még joghurttorta és számítógép asztal is. Valamint továbbra is vezet a fűthető üléshuzat. Elvégre tél van.

Hát azt hittem, hogy majd a vizsgaidőszakban lesz időm mindenre. Egy frászt! De mekkora frászt! Még kevésbé van időm, mint egyébként. Főleg, hogy tehetségesen el is ba... khm... töltöm, ami lenne. Mert mikor jönne rá az ember lányára a főzhetnék, mint ilyenkor. Meg az iparművészkedhetnék...
Csináltam is egy marhajó kaspót. Másnéven virágcserepet. Első próbálkozásom volt a szalvétatechnikával. Extrának nem mondható, mert csak rálapogattam a kaspóra egy teljes szalvétát, de tök jó lett a végeredmény. Majd megmutatom alkalomadtán.
Aztán még lett körözött, meg salátakompozíció, túrós tészta...
Mindazonáltal négyes lett a szilárdságtan vizsgám, ami így másodszori nekifutásra is szép munka ebből az örök mumus tárgyból. Ezért is büszke vagyok magamra.
Nem is olyan sokára fürdeni tudok majd saját önteltségem tömjénfüstjében. Bár ennek vannak igazi szakértői, akikhez tanulni járhatnék.

Mániákus vásárlásom eredményeképpen ellepték a fürdőszobaszekrényt a tusfürdők. Mostantól mindenki tusfürdőt kap, akinek megtetszik a képe. Ha nem tetszik, akkor is. Csak azok majd a büdösekből kapnak. Ha magunkra hagyatkoznánk, szerintem kábé egy évszázad kéne ennyi kence elfürdéséhez. Bár ha belegondolok, van valami kellemesen sznob érzés abban, ha az ember egy 1978-as évjáratú tusfürdővel mosdik. "Hmmm, drágám, kérnék még abból a zamatos 85-ös déli fekvésű fabulonból..."

Életem első lencsefőzeléke inkább lencseleves lett. Nem röhögni!
Amúgy legalább finom. Kicsit híg, de finom.
Majd a következő jobb lesz.
Addig megtanulok rántást csinálni, lehetőleg csomómentesen, mert marha érdekes a főzelékben a galuska.