Hát azt hittem, hogy majd a vizsgaidőszakban lesz időm mindenre. Egy frászt! De mekkora frászt! Még kevésbé van időm, mint egyébként. Főleg, hogy tehetségesen el is ba... khm... töltöm, ami lenne. Mert mikor jönne rá az ember lányára a főzhetnék, mint ilyenkor. Meg az iparművészkedhetnék...
Csináltam is egy marhajó kaspót. Másnéven virágcserepet. Első próbálkozásom volt a szalvétatechnikával. Extrának nem mondható, mert csak rálapogattam a kaspóra egy teljes szalvétát, de tök jó lett a végeredmény. Majd megmutatom alkalomadtán.
Aztán még lett körözött, meg salátakompozíció, túrós tészta...
Mindazonáltal négyes lett a szilárdságtan vizsgám, ami így másodszori nekifutásra is szép munka ebből az örök mumus tárgyból. Ezért is büszke vagyok magamra.
Nem is olyan sokára fürdeni tudok majd saját önteltségem tömjénfüstjében. Bár ennek vannak igazi szakértői, akikhez tanulni járhatnék.

Mániákus vásárlásom eredményeképpen ellepték a fürdőszobaszekrényt a tusfürdők. Mostantól mindenki tusfürdőt kap, akinek megtetszik a képe. Ha nem tetszik, akkor is. Csak azok majd a büdösekből kapnak. Ha magunkra hagyatkoznánk, szerintem kábé egy évszázad kéne ennyi kence elfürdéséhez. Bár ha belegondolok, van valami kellemesen sznob érzés abban, ha az ember egy 1978-as évjáratú tusfürdővel mosdik. "Hmmm, drágám, kérnék még abból a zamatos 85-ös déli fekvésű fabulonból..."