Tegnap már megint vizsga volt. A begyűjtött négyes után most olyan álmos vagyok, mint... mint... nagyon. És még a kávéfőző szűrőpapírja is elfogyott. És bár a kollegák nagyon találékony műszaki emberek és a skiccpausz áteresztőképességét is letesztelték (nem ereszt át), muszáj a Nescafénál maradnom, ha életben akarok maradni, mert a kísérleti kávét nem szeretem. Aztán majdcsak valaki megunja és vesz szűrőpapírt.

Megnéztem az AI-t pihenés végett. Én nemtom, ki mit tart arról a filmről, biztosan túl sokat vártam tőle, de szerintem a maci vitte el az egészet. Nélküle dögunalom és bődületes blődség lett volna. Viszont mostmár olyan macit akarok! Beszél, brummog és egyéniség! A csúcsjelenet, amikor odarohan megszeppenve az anyukához, hogy "Anyu, anyu!". Megmütyürgetném rendesen a kis szőrös testét! Szerintem isteni párbeszédeket tudnánk folytatni. És még varrni is tud! Valószínűleg vasalni is... Háhááá! Háztartási maci-robot!! * a szerző üdvözülten néz körül, hogy ki figyelt fel a korszakalkotó találmányra*
Az ufók meg elmehetnek a fenébe! Az egy akkora baromság volt a kétezeréves maszlaggal, hogy ha az elérzékenyültségtől nem bőgtem volna, akkor azért vinnyogok, mert fáj a hülyeség. És kivételesen nem a sajátom. Az csak másnak szokott fájni.