Kiküldött csapatainkat csak nagy nehézségek árán tudtuk visszahozni a konyhafrontról. (Valamiért azt hiszem, túl sokat néztem az Elit alakulatot.)
Jelentem, megküzdöttem a borsóhadakkal. És én győztem. Majdnem borsóleves lett belőle persze - szerintem ez az én átkom, de majd megtanulom, hogy a lé sosem annyi, amennyinek látszik, hanem sokkal több - , de egy isteni sugallat hatására időben beleborítottam még egy borsókonzervet az alakuló trutyiba. Így már valóban kétszemélyes adag lett belőle.
Reggelre pedig megkötött és főzelékállaga lett. Lassan kezd bennem formálódni egy elmélet a habarcsok és a rántások közti rokonságról. Csak a habarcsok nem szoktak csomósodni.
Vélekedéseim szerint azonban a tákolmányom nem csak ehető, de finom is. Ez azonban csak az ebéd után fog kiderülni. Addig lehet fogadásokat kötni.