Hát ez elszomorít.
Nem mondom, hogy rajongtam érte, mint embert, nem is ismertem, a stílusát sosem kedveltem, de iránytű volt a modora az illusztrálásban.
Én jobban ismertem, tanított is régebben rajzolni A rajztanfolyamon.
Szerettem a grafikai stílusát és látásmódját. Egy "mágusos papnő csaj" kézirajza a szobám falán volt, amíg otthon laktam. Nem igen találom a szavakat...
Nyugodj békében, Max!
csütörtök, szeptember 30, 2010
szombat, szeptember 11, 2010
Tűz
Na volt itt ma nálunk némi izgalom.
Egy fura dörrenés-sorozattal indult a program du. 5 körül, elsőre azt hittem, beindítottak egy pénteki esti lakásfelújítás keretében valami böszme gépet, amit úgy kölcsönöztek 12 órára, de pl. már a színét elképzelni nem volt időm, mert azonnal elment a villany.
(hogy a szünetmentes táp mé nem sípolt és mennyi ideig bírta a gép alatta, arra majd külön vizsgálóbizottság alakul, nem volt még időm vele foglakozni)
Vettem gyorsan a cipőmet, hogy lebaszom az illetőt, amiért kinyírta az egész házban a villanyt, de mikor kiérek az ajtón, már fasza füst van a lépcsőházban. Olyan fojtogatós, égett műanyagos.
A szomszéd srác - történetesen Tibi - rohant egy kört fel és le az emeleteken... nehezen rakom össze a dolgok sorrendjét, de asszem rögtön fogtam, hogy elektromos tűz, és csak később láttam - a lépcsőház ablakán át - a külső falon futó kábelcsatorna csatlakozó dobozát füstölni, de gyakorlatilag azonnal hívtam a tűzoltókat, mer hogy ez nem tréfadolog, ki tudja mi lesz még belőle, meg az a füst se jó móka, illetve ómen.
Mire lebeszéltem a tűzoltókkal a dolgot, akik kapcsolták az ELMÜ-t is, már a szomszéd srác kicsit átszellőztette a lépcsőházat (ekkor már legalább a lépcsőig elláttam), és ráparancsolt minden nénire, hogy ki ne jöjjön a lakásból. A füstre nyíló ajtókat/ablakokat becsukattuk mindenkivel, aki köhögött, azt az erkélyre zavartuk. A kismegszakítókat lepöcköltem. Mondtam az asszonynak, hogy készüljön fel lelkileg, hogy ma a nagyiéknál alszunk (bár ilyen füstben szóba se jött volna lemenni a kocsikig a két kicsivel, amíg nincs közvetlen életveszély), és hogy csukják be az előszobába vezető ajtókat, legyenek ügyesek, én kint leszek.
A percek lassított felvételben peregtek, alig volt több az egész, mint amennyi ezt legépelni. Gyors kupaktanácsot ültünk Tibivel (alig páran voltak itthon a házban, lényegében csak mi ketten voltunk hadra foghatók), hívtuk a közös képviselőt, de nem volt elérhető.
Telefonos segítséggel megszereztük a privát mobilját (amit amúgy titkol), és megpróbáltuk értesíteni, hogy küldje a ház saját szerződött szerelőit, mert az ELMÜ nem fog foglalkozni a mi bajunkkal, ha a betáp után, a házon belül van bármi is.... max lekapcsolják a házat a hálózatról.... De ez a szál itt különválik, mert végül nem nekünk sikerült elérni, és a szerelők is csak 20 perccel később kapcsolódtak be a mókába.
Eddigre megjött a tűzoltó autó szirénázva-villogózva (legalább volt mit nézni a gyerekeknek az ablakból). A levegő már csak kicsit tűnt fullasztó-mérgezőnek, lerohantunk a kapuig.
Becaplatott pár fluoreszkáló sisakos bevetési ruha (embert sejtettünk bennük), egyből mutattuk nekik az irányt a kevés fényben. Ekkor még elkísértük őket a gyanús betáp szekrényhez. Aztán amikor az egyik visszaszaladt, és megjelent egy feszítővassal, akkor valahogy úgy éreztem, nem ártana távolabb állni.
Jó gondolat volt, mert faszán az arcukba lobbant a szekrény, méteres lánggal. Rövid meglepődés után azonnal telenyomták az egészet porral, egy kézi poroltóból.
A lépcsőház megint katasztrófa sújtotta terület lett. Kimenekültünk a szemerkélő esőbe, mert egyrészt roppant fullasztó volt a füstből egy kevés is, másrészt tudom, mennyire károsak azok az égéstermékek.
Ezzel vége is lett az akciójeleneteknek, pár perccel később kiballagtak a tűzoltók is a kapun, és elkezdtek csomagolni. Innen egy kicsit unalmas rész következik, megérkezett tűzvizsgálatot tartani valami felettesebb fazon, mert mindenki feszes kézfogással üdvözölte.
Nekünk mondjuk baszott visszaköszönni, de mondjuk nem az a dolga, az tény.
Gyors jegyzőkönyv-kitöltés, közben befutottak a szerelők is. Létrát azt nekem kellett adni nekik, de mindegy. Néztük, hogy mi égett meg és honnan indult. Befutott közben az ELMÜ is, a nagy darab fazon úgy kezdte az eredményt megpillantva, hogy "huhuhúú". A tűzoltók elvonultak.
Ekkor hívott a nejem, hogy a gyerekek már nagyon nyűgösek, mikor tudok menni, szóval felmentem kicsit hozzájuk -- ekkor gyulladt vissza megint az egész kóceráj újra, de ez már kisebb volt, és kezelték a lenti emberek. Füst és büdös megint persze... egy néni összeesett, nem bírta már idegekkel.
Aztán befutott még a közös képviselőnk is, gyorsan megkérdeztük tőle, hogy miért is volt ez, amikor a szerelők állítása szerint ezt az egész szart már februárban ki akarták cserélni, csak nem lett megrendelve... meg előkerült a ház gyanús 1 millás víz és csatorna tartozása is, de ez már egy másik történet, egy másik alkalomra....
Olyan két és fél órával később lett újra villany.
Egy fura dörrenés-sorozattal indult a program du. 5 körül, elsőre azt hittem, beindítottak egy pénteki esti lakásfelújítás keretében valami böszme gépet, amit úgy kölcsönöztek 12 órára, de pl. már a színét elképzelni nem volt időm, mert azonnal elment a villany.
(hogy a szünetmentes táp mé nem sípolt és mennyi ideig bírta a gép alatta, arra majd külön vizsgálóbizottság alakul, nem volt még időm vele foglakozni)
Vettem gyorsan a cipőmet, hogy lebaszom az illetőt, amiért kinyírta az egész házban a villanyt, de mikor kiérek az ajtón, már fasza füst van a lépcsőházban. Olyan fojtogatós, égett műanyagos.
A szomszéd srác - történetesen Tibi - rohant egy kört fel és le az emeleteken... nehezen rakom össze a dolgok sorrendjét, de asszem rögtön fogtam, hogy elektromos tűz, és csak később láttam - a lépcsőház ablakán át - a külső falon futó kábelcsatorna csatlakozó dobozát füstölni, de gyakorlatilag azonnal hívtam a tűzoltókat, mer hogy ez nem tréfadolog, ki tudja mi lesz még belőle, meg az a füst se jó móka, illetve ómen.
Mire lebeszéltem a tűzoltókkal a dolgot, akik kapcsolták az ELMÜ-t is, már a szomszéd srác kicsit átszellőztette a lépcsőházat (ekkor már legalább a lépcsőig elláttam), és ráparancsolt minden nénire, hogy ki ne jöjjön a lakásból. A füstre nyíló ajtókat/ablakokat becsukattuk mindenkivel, aki köhögött, azt az erkélyre zavartuk. A kismegszakítókat lepöcköltem. Mondtam az asszonynak, hogy készüljön fel lelkileg, hogy ma a nagyiéknál alszunk (bár ilyen füstben szóba se jött volna lemenni a kocsikig a két kicsivel, amíg nincs közvetlen életveszély), és hogy csukják be az előszobába vezető ajtókat, legyenek ügyesek, én kint leszek.
A percek lassított felvételben peregtek, alig volt több az egész, mint amennyi ezt legépelni. Gyors kupaktanácsot ültünk Tibivel (alig páran voltak itthon a házban, lényegében csak mi ketten voltunk hadra foghatók), hívtuk a közös képviselőt, de nem volt elérhető.
Telefonos segítséggel megszereztük a privát mobilját (amit amúgy titkol), és megpróbáltuk értesíteni, hogy küldje a ház saját szerződött szerelőit, mert az ELMÜ nem fog foglalkozni a mi bajunkkal, ha a betáp után, a házon belül van bármi is.... max lekapcsolják a házat a hálózatról.... De ez a szál itt különválik, mert végül nem nekünk sikerült elérni, és a szerelők is csak 20 perccel később kapcsolódtak be a mókába.
Eddigre megjött a tűzoltó autó szirénázva-villogózva (legalább volt mit nézni a gyerekeknek az ablakból). A levegő már csak kicsit tűnt fullasztó-mérgezőnek, lerohantunk a kapuig.
Becaplatott pár fluoreszkáló sisakos bevetési ruha (embert sejtettünk bennük), egyből mutattuk nekik az irányt a kevés fényben. Ekkor még elkísértük őket a gyanús betáp szekrényhez. Aztán amikor az egyik visszaszaladt, és megjelent egy feszítővassal, akkor valahogy úgy éreztem, nem ártana távolabb állni.
Jó gondolat volt, mert faszán az arcukba lobbant a szekrény, méteres lánggal. Rövid meglepődés után azonnal telenyomták az egészet porral, egy kézi poroltóból.
A lépcsőház megint katasztrófa sújtotta terület lett. Kimenekültünk a szemerkélő esőbe, mert egyrészt roppant fullasztó volt a füstből egy kevés is, másrészt tudom, mennyire károsak azok az égéstermékek.
Ezzel vége is lett az akciójeleneteknek, pár perccel később kiballagtak a tűzoltók is a kapun, és elkezdtek csomagolni. Innen egy kicsit unalmas rész következik, megérkezett tűzvizsgálatot tartani valami felettesebb fazon, mert mindenki feszes kézfogással üdvözölte.
Nekünk mondjuk baszott visszaköszönni, de mondjuk nem az a dolga, az tény.
Gyors jegyzőkönyv-kitöltés, közben befutottak a szerelők is. Létrát azt nekem kellett adni nekik, de mindegy. Néztük, hogy mi égett meg és honnan indult. Befutott közben az ELMÜ is, a nagy darab fazon úgy kezdte az eredményt megpillantva, hogy "huhuhúú". A tűzoltók elvonultak.
Ekkor hívott a nejem, hogy a gyerekek már nagyon nyűgösek, mikor tudok menni, szóval felmentem kicsit hozzájuk -- ekkor gyulladt vissza megint az egész kóceráj újra, de ez már kisebb volt, és kezelték a lenti emberek. Füst és büdös megint persze... egy néni összeesett, nem bírta már idegekkel.
Aztán befutott még a közös képviselőnk is, gyorsan megkérdeztük tőle, hogy miért is volt ez, amikor a szerelők állítása szerint ezt az egész szart már februárban ki akarták cserélni, csak nem lett megrendelve... meg előkerült a ház gyanús 1 millás víz és csatorna tartozása is, de ez már egy másik történet, egy másik alkalomra....
Olyan két és fél órával később lett újra villany.
szombat, szeptember 04, 2010
vasárnap, augusztus 22, 2010
Az elektromos légycsapó
Napok óta ezzel játszom. Tulajdonképpen már várom, mikor tűnik fel egy-egy muslinca valahol a konyhában. Legutóbbi inváziójuk óta mondjuk kidobásra került az a zsák krumpli, ami megnyitotta a térkaput a Muslinca Sík és a Spájz között, de még akad pár gerilla elbújva néhol.
Ám azt a napot megemlegetik szerintem, mikor az új varázsfegyverembe pozőr mozdulattal betáraztam a 2 db ceruzaelemet. Bzzzz....ZZZZZ....PERC, SERC....
Becsuktam magam mögött a spejzajtót, és gladiátor módjára "innen csak egy jöhet ki élve"... belevetettem magam a harc sűrűjébe egy hokedlin ügyeskedve.
A cucc egyszerűen brutális. Akit megláttam, az nem menekült. Fél percen belül égett szag terjengett mindenütt, csak a felrobbantak legalább 2-3 tucatnyian voltak, de olyan 50-60 dög biztos elpusztult ott.
Ma reggel párbajra hívtam egyszerre két pókot is a szemetes mellett. Miután közöltem velük, hogy én már választottam fegyvert, szóval nekik most rossz lesz, és hogy szorri, ezen a bolygón nem ők a domináns faj (fordított helyzetben biztos nekem kellene menekülnöm), Kezdeményezést dobtunk.
Nagyon durván hatásos, pedig attól féltem, csak egy parasztvakítás ez is, mint a kéken világító szúnyogriasztónak mondott kertilámpánk. Gyakorlatilag annyi a teendő, hogy a "tollasütővel" eltalálod a repülő rovart, vagy csak "letakarod" vele, és ahogy felröppen, hagyod átrepülni a szálak közt. Ahogy néztem, 25% eséllyel dobnak mentőt ellene a kicsi lények (tehát még egyszer kell támadni rájuk), a legyek már nem férnek át a szálak között.
Very recommended (egy ezresért legalábbis).
Ám azt a napot megemlegetik szerintem, mikor az új varázsfegyverembe pozőr mozdulattal betáraztam a 2 db ceruzaelemet. Bzzzz....ZZZZZ....PERC, SERC....
Becsuktam magam mögött a spejzajtót, és gladiátor módjára "innen csak egy jöhet ki élve"... belevetettem magam a harc sűrűjébe egy hokedlin ügyeskedve.
A cucc egyszerűen brutális. Akit megláttam, az nem menekült. Fél percen belül égett szag terjengett mindenütt, csak a felrobbantak legalább 2-3 tucatnyian voltak, de olyan 50-60 dög biztos elpusztult ott.
Ma reggel párbajra hívtam egyszerre két pókot is a szemetes mellett. Miután közöltem velük, hogy én már választottam fegyvert, szóval nekik most rossz lesz, és hogy szorri, ezen a bolygón nem ők a domináns faj (fordított helyzetben biztos nekem kellene menekülnöm), Kezdeményezést dobtunk.
Nagyon durván hatásos, pedig attól féltem, csak egy parasztvakítás ez is, mint a kéken világító szúnyogriasztónak mondott kertilámpánk. Gyakorlatilag annyi a teendő, hogy a "tollasütővel" eltalálod a repülő rovart, vagy csak "letakarod" vele, és ahogy felröppen, hagyod átrepülni a szálak közt. Ahogy néztem, 25% eséllyel dobnak mentőt ellene a kicsi lények (tehát még egyszer kell támadni rájuk), a legyek már nem férnek át a szálak között.
Very recommended (egy ezresért legalábbis).
1 hónap után mégis csak kéne írni valamit.
Például arról, hogy soha ne higgyük, hogy éppen most nekünk _nagyon_ rossz, mert hamar rámutathat a sors az ellenkezőjére, mikor az egész napos aggódás után meglátogatott gyerekorvostól épp csak hazaérkező gyermekünk nekifutásból megfejeli az ajtófélfát, és rohanhatunk vele a balesetire (este 8-kor)...
(és az már csak a hab a tortán -- és kínomba röhögni tudtam volna az abszurd helyzeten, ha nem folyt volna a vér --, hogy a gyermek sikítva tiltakozott az ellen, hogy őt betegyék abba a szörnyű autóba, amit azért utált, mert a bölcsibe is mindig azzal kell menni, ááá... )
Például arról, hogy soha ne higgyük, hogy éppen most nekünk _nagyon_ rossz, mert hamar rámutathat a sors az ellenkezőjére, mikor az egész napos aggódás után meglátogatott gyerekorvostól épp csak hazaérkező gyermekünk nekifutásból megfejeli az ajtófélfát, és rohanhatunk vele a balesetire (este 8-kor)...
(és az már csak a hab a tortán -- és kínomba röhögni tudtam volna az abszurd helyzeten, ha nem folyt volna a vér --, hogy a gyermek sikítva tiltakozott az ellen, hogy őt betegyék abba a szörnyű autóba, amit azért utált, mert a bölcsibe is mindig azzal kell menni, ááá... )
csütörtök, július 22, 2010
Bölcsi-para
A múltkor ráadtam a kölyökre egy kalózos pólócskát. Egyrészt ez került a kezembe, másrészt tetszett, harmadrészt előbújt belőlem a kisördög.
Sejtettem én, hogy a bölcsink egy meglehetősen prűd hely és nyertem. A gyerkőc egy másik pólóban jött haza és a halálfejes zászlócskával díszített sárga póló a kistatyóban pihent szépen összehajtva, makulátlan tisztasággal. Valószínűleg első sápadás után azonnal levették róla...
Most tervezem az "anyu kicsi vámpírja" feliratú póló megvételét.
Sejtettem én, hogy a bölcsink egy meglehetősen prűd hely és nyertem. A gyerkőc egy másik pólóban jött haza és a halálfejes zászlócskával díszített sárga póló a kistatyóban pihent szépen összehajtva, makulátlan tisztasággal. Valószínűleg első sápadás után azonnal levették róla...
Most tervezem az "anyu kicsi vámpírja" feliratú póló megvételét.
vasárnap, július 18, 2010
Egyéni védőeszközök kiosztásának szabályzataival foglalatoskodom épp.
Valójában nem más, mint egy karakterlap felett állva kiosztogatni a felszerelést, sőt (és ez ám a királyság) rögtön varázstárgyakat is:
- 1 db Munkaruha (ismerős, ugye? semmi több :p)
- (szinte fáj kihagyni, hogy 20 méter kötél :röhög: )
- Védőszemüveg, +2-es, erős polikarbonát, 1 B optikai/fizikai tulajdonság, páramentes, MSZ EN 166
- Légzésvédő félálarc, +3-as, FFP1-es, Nominális védelmi tényező: ×4...
- 1 flaska szemmosó szenteltvíz...
Valójában nem más, mint egy karakterlap felett állva kiosztogatni a felszerelést, sőt (és ez ám a királyság) rögtön varázstárgyakat is:
- 1 db Munkaruha (ismerős, ugye? semmi több :p)
- (szinte fáj kihagyni, hogy 20 méter kötél :röhög: )
- Védőszemüveg, +2-es, erős polikarbonát, 1 B optikai/fizikai tulajdonság, páramentes, MSZ EN 166
- Légzésvédő félálarc, +3-as, FFP1-es, Nominális védelmi tényező: ×4...
- 1 flaska szemmosó szenteltvíz...
péntek, július 16, 2010
Nos igen, volt nagy névnapozás, a havi "szülinapokat" meg már meg sem tudjuk jegyezni, mert Apró úgy fejlődik, mint a gőzgépgyártás a XIX. században, vagy még jobban.Elsején felült, tizedikén már a járóka rácsa mellett toporzékolt és tapicskolt a lábával jobbra-balra.
Annyit tornázott és erőlködött a járókájában, közben meg folyton felháborodott, ha nem ért el valamit, hogy kerestem a pezsgős üveget, hogy átkeresztelhessem a cuccot Tombolókára, de másnap felállt magától a kisember és rögtön elégedetten betámasztotta a kis fenekét a bal sarokba, majd várta, hogy jöjjön a zenélős kukac a jobb sarokból, hogy ő majd azt jól meghenteli, de a kukac kukán meredt a semmibe.
A járóka pedig Küzdőke lett. Ahol egy kicsi ketrecharcos várja a tehetetlen áldozatokat, akiket meghentel, de legalábbis megrág, aztán megrázza, hogy csörög-e.
Keresztelésben különbenis nagyok vagyunk már. Kisherceg például ma reggel úgy döntött, hogy amivel kopácsolni lehet, az nyilván Kopács, a monitor Kicsitévé, esetleg Másiktévé, hiszen megy rajta a Gyalogkakukk.
csütörtök, július 15, 2010
vasárnap, július 11, 2010
Ma azt mondták - a Tescóban sorban állva - Apróhercegre, hogy "Mennyi idős? ... 8 hónapos? Milyen piciiii..."
Merthogy az övé már 9 (na bumm), és hogy mekkora és mennyivel nagyobb (és EZ kit érdekel?!), és hogy tessék egy kép róla, tessék... (na EZT végképp nem kérdeztem)...
Az Apróság meg csak vigyorgott tovább kábán - reggel óta nem aludt semmit -, majd nem sokkal később otthon úgy döntött, hogy márpedig kis segítséggel, de elkezd totyogni. Ránézésre olyan 60 centi távot tett meg, egy segítő kézbe kapaszkodva, majd fellépcsőzött a nagypapa törökülésben lévő lábaira, és mosolyogva ráborult...
A hét elején még a felülést gyakorolta, pár napra rá a felállást a járóka rácsainál, és most ez.
Hát igen, beszóltak neki. Ő bosszúból fejlődik.
Azt hiszem, holnap cikizni fogom a pizsamáját, majd lerakok elé egy kirakóst, és figyelek. Hátha.
(és csak hogy tisztázzuk: a blog hátteréről én nem lett megkérdezve)
Merthogy az övé már 9 (na bumm), és hogy mekkora és mennyivel nagyobb (és EZ kit érdekel?!), és hogy tessék egy kép róla, tessék... (na EZT végképp nem kérdeztem)...
Az Apróság meg csak vigyorgott tovább kábán - reggel óta nem aludt semmit -, majd nem sokkal később otthon úgy döntött, hogy márpedig kis segítséggel, de elkezd totyogni. Ránézésre olyan 60 centi távot tett meg, egy segítő kézbe kapaszkodva, majd fellépcsőzött a nagypapa törökülésben lévő lábaira, és mosolyogva ráborult...
A hét elején még a felülést gyakorolta, pár napra rá a felállást a járóka rácsainál, és most ez.
Hát igen, beszóltak neki. Ő bosszúból fejlődik.
Azt hiszem, holnap cikizni fogom a pizsamáját, majd lerakok elé egy kirakóst, és figyelek. Hátha.
(és csak hogy tisztázzuk: a blog hátteréről én nem lett megkérdezve)
kedd, július 06, 2010
hétfő, július 05, 2010
Kijött az első fog.
Akkor vettem csak észre, amikor már áttörte az ínyt.
Reggel lejjebb szereltem a járókát.
Délután lejjebb szereljük az ágyat.
Szankciókat kell alkalmazni, kérem, mert a végén a gyerekek az ember fejére nőnek!
Ahogy olvastam, már akár hét hónaposan is lehet verni a büdös kölköket, hogy értsenek a szóból.
Akkor vettem csak észre, amikor már áttörte az ínyt.
Vagy nem figyeltük annyira az előjeleket, vagy csak tök más a két gyerek, de megúsztuk néhány éjszakányi nyűglődéssel. Na de most hogy kinn van, beindultak az események.
Kezdjük a megmagyarázhatatlan éjszakai köhögő rohamokkal. Ugyanis éjjel 12-től 1-ig Apróherceg köhög. Rondán. És eközben csak a karomban alszik, de úgy alszik még köhögés közben is. Utána abbahagyja az egészet, és alszik tovább az ágyában.
Kezdjük a megmagyarázhatatlan éjszakai köhögő rohamokkal. Ugyanis éjjel 12-től 1-ig Apróherceg köhög. Rondán. És eközben csak a karomban alszik, de úgy alszik még köhögés közben is. Utána abbahagyja az egészet, és alszik tovább az ágyában.
Aztán itt van a nappal. A drágám rájött, hogyan kell felülni és ügyesen kepeszkedve, kúszva-hemperegve elkezdett szanaszéjjel közlekedni a lakásban, hogy megcibálhasson és megcsócsálhasson, valamint megmatathasson mindent, amit csak elér. Plusz a járóka és az ágy rácsát arra használja, hogy belekapaszkodva felhúzza magát térdelésbe, és onnan letekint a mélybe valami olyasféle érdeklődő tekintettel, ahogyan a lemming szemlélődik a tengerbe nyúló sziklaszirt szélén...
Reggel lejjebb szereltem a járókát.
Délután lejjebb szereljük az ágyat.
Szankciókat kell alkalmazni, kérem, mert a végén a gyerekek az ember fejére nőnek!
Ahogy olvastam, már akár hét hónaposan is lehet verni a büdös kölköket, hogy értsenek a szóból.
Egyébként valami hihhetetlen élmény a két gyerek. Napersze pláne úgy, hogy apa is, anya is egyke volt, és végigunatkozták a nyarakat...
Ellenben a nyolchónapos és a huszonnyolc hónapos esténként olyan kanmurikat vág le, hogy néha nem tudom, hogy röhögjek rajtuk, vagy pöröljek velük. Legtöbbször inkább a röhögést választom.
Kisherceg csodálatos érzékkel röhögteti az öccsét, aki persze csodálattal csüng a Naaagy és Okos bátyus minden moccanatán. A végén meg egymást tüzelik fel, és hemperegnek az ágyon félmeztelenül kuncogva és rötyögve és visítozva.
Ellenben a nyolchónapos és a huszonnyolc hónapos esténként olyan kanmurikat vág le, hogy néha nem tudom, hogy röhögjek rajtuk, vagy pöröljek velük. Legtöbbször inkább a röhögést választom.
Kisherceg csodálatos érzékkel röhögteti az öccsét, aki persze csodálattal csüng a Naaagy és Okos bátyus minden moccanatán. A végén meg egymást tüzelik fel, és hemperegnek az ágyon félmeztelenül kuncogva és rötyögve és visítozva.
Tipikus kép egyébként, ahogy a játék-kupleráj közepén elmélyülten játszik Kisherceg, mellette meg Apróherceg nyakig a legósdobozban matat csörömpölve. Hiszen a legózás lényege nyilván a matatás és a csörömpölés, mert a Bátyus is így csinálja mindig.
kedd, június 29, 2010
A minap megesett, hogy küldtem valakinek pár alkatrészt, ami hibádzott az autójához, de gondban volt vele. Tanácsot kért...
"> Van erre valami trükk , hogyan kell felrakni?
Nos, először is sercintesz egyet, vagy megpödröd a bajuszodat, a lényeg, hogy férfias legyen. (buzisan nem állunk neki)
Körülnézel, hogy nem látja-e senki, ha esetlen nem sikerül, mert amúgy utólag már úgyis az lesz, amit Te mesélsz. :) Biccentesz egyet Kelet felé (a biztonság kedvéért), esetleg vethetsz keresztet, de semmi óbégatás, jajjistenkémsegíccs vagy rimánkodás, mer az is buzis.
A kocsi elejéhez mész.
Megropogtatod a derekad (hogy aki messziről néz, lássa, hogy "öreg vagy már ehhez", és hátmindentnekemkellcsinálni?). Szóval a kocsi elejénél állsz, a szemed sarkából végig figyeled a környezetet. Előredőlsz, hogy behajolj a motortérbe....
Káromkodsz egyet, majd elballagsz, és felpattintod a motorháztetőt. Felhajtod, kitámasztod. Káromkodsz. (mocskosan, férfiasan)
Kitámasztod újra. Körülnézel, nem vonzott-e oda tömeget a szitkozódás. Zavard el őket!
Amit magad előtt látsz, az a motor. Ha átlátszó, és rózsaszín lötyi van benne, akkor rosszfelé nézel. Megkeresed a lelógó kárpitréteget. Megnézed, honnan hiányzik patent, és hogy van-e értelme egyáltalán odarakni. Ha nincs, akkor sóhajtás vagy sercintés oldalra (ki ne maradjon!), és hümmögés. (Ettől úgy tűnik, mintha nagyon értenél a dologhoz.)
Tuti figyel már valaki. Nézd csak meg. Ugye, hogy ott van?
Matass egy kicsit a motortérben, nehogy azt higgye, most látod a motort először. Törölj le ezt-azt. Egy rongy mindig jól jön. Olajszintet ne nézz, az olyan "hétvégiautós". Eddigre már rájöttél, hogy ha túlzottan előredőlsz, koszos lesz a nadrágod. Ne nyafogj miatta (igen, az is buzis). Majd a nők kimossák. Neked más a Feladatod.
Meg kéne találni, melyik zsebedbe tetted a k..va patentokat. Nézz ki magadnak egy már fent lévő patentot. Ebből látni fogod, hogy milyen vastag pöcökre lehet egyáltalán fizikailag feltenni. (nyugi, nekem is volt olyan, amire nem ment fel.) Meg hogy milyen mélyre nyomta Luigi. Keress egy üres pöcköt. Próbáld oda a patentot. Ha leejtetted, nehogy észrevegye bárki!!
Faarccal emelkedj fel, mintha csak a derekad zsibbadt volna el, és tedd zsebre a koszos kezed (ugye, hogy jó lett volna rongyot hozni?), majd vedd elő vele a másik patentot.
Próbáld meg újra. A leesett patent miatt ne aggódj, valszeg leért a betonra, sok autóban nincs alul burkolat. Ha a második is leeik, az szívás. De semmiképp ne csapj hisztit. (na, mert milyen is lenne az?) Nagyot nyögve, recsegő ízületekkel hajolj le érte - lásd még: hát mindent neked kell csinálni?
Ha a próbálkozásokból az tűnt ki, hogy nehezen megy rá, akkor nézd meg, tudod-e esetleg egy csavarhúzóval tágítani a patentot. Ha nincs csavarhúzó, akkor bicska (valami macsó darab), bár azzal kész szopás, de legalább jól néz ki. Próbálkozz újra. Úgy fejtsél ki nagy erőt, hogy más ne lássa. Neked ez csak egy bemelegítés, egy ujjgyakorlat. Halkan kapkodd a levegőt. Ha nem megy, keress másik pöcköt, azon gyakorolj esetleg. Ha nincs több, vagy teljes erővel se megy, akkor hagyd az egészet a picsába.
Miután kiegyenesedtél, nézegesd egy kicsit még az egészet, és olyan mozdulattal csukd le a tetőt, mintha sikerült volna. Ennyi az egész. :)"
"> Van erre valami trükk , hogyan kell felrakni?
Nos, először is sercintesz egyet, vagy megpödröd a bajuszodat, a lényeg, hogy férfias legyen. (buzisan nem állunk neki)
Körülnézel, hogy nem látja-e senki, ha esetlen nem sikerül, mert amúgy utólag már úgyis az lesz, amit Te mesélsz. :) Biccentesz egyet Kelet felé (a biztonság kedvéért), esetleg vethetsz keresztet, de semmi óbégatás, jajjistenkémsegíccs vagy rimánkodás, mer az is buzis.
A kocsi elejéhez mész.
Megropogtatod a derekad (hogy aki messziről néz, lássa, hogy "öreg vagy már ehhez", és hátmindentnekemkellcsinálni?). Szóval a kocsi elejénél állsz, a szemed sarkából végig figyeled a környezetet. Előredőlsz, hogy behajolj a motortérbe....
Káromkodsz egyet, majd elballagsz, és felpattintod a motorháztetőt. Felhajtod, kitámasztod. Káromkodsz. (mocskosan, férfiasan)
Kitámasztod újra. Körülnézel, nem vonzott-e oda tömeget a szitkozódás. Zavard el őket!
Amit magad előtt látsz, az a motor. Ha átlátszó, és rózsaszín lötyi van benne, akkor rosszfelé nézel. Megkeresed a lelógó kárpitréteget. Megnézed, honnan hiányzik patent, és hogy van-e értelme egyáltalán odarakni. Ha nincs, akkor sóhajtás vagy sercintés oldalra (ki ne maradjon!), és hümmögés. (Ettől úgy tűnik, mintha nagyon értenél a dologhoz.)
Tuti figyel már valaki. Nézd csak meg. Ugye, hogy ott van?
Matass egy kicsit a motortérben, nehogy azt higgye, most látod a motort először. Törölj le ezt-azt. Egy rongy mindig jól jön. Olajszintet ne nézz, az olyan "hétvégiautós". Eddigre már rájöttél, hogy ha túlzottan előredőlsz, koszos lesz a nadrágod. Ne nyafogj miatta (igen, az is buzis). Majd a nők kimossák. Neked más a Feladatod.
Meg kéne találni, melyik zsebedbe tetted a k..va patentokat. Nézz ki magadnak egy már fent lévő patentot. Ebből látni fogod, hogy milyen vastag pöcökre lehet egyáltalán fizikailag feltenni. (nyugi, nekem is volt olyan, amire nem ment fel.) Meg hogy milyen mélyre nyomta Luigi. Keress egy üres pöcköt. Próbáld oda a patentot. Ha leejtetted, nehogy észrevegye bárki!!
Faarccal emelkedj fel, mintha csak a derekad zsibbadt volna el, és tedd zsebre a koszos kezed (ugye, hogy jó lett volna rongyot hozni?), majd vedd elő vele a másik patentot.
Próbáld meg újra. A leesett patent miatt ne aggódj, valszeg leért a betonra, sok autóban nincs alul burkolat. Ha a második is leeik, az szívás. De semmiképp ne csapj hisztit. (na, mert milyen is lenne az?) Nagyot nyögve, recsegő ízületekkel hajolj le érte - lásd még: hát mindent neked kell csinálni?
Ha a próbálkozásokból az tűnt ki, hogy nehezen megy rá, akkor nézd meg, tudod-e esetleg egy csavarhúzóval tágítani a patentot. Ha nincs csavarhúzó, akkor bicska (valami macsó darab), bár azzal kész szopás, de legalább jól néz ki. Próbálkozz újra. Úgy fejtsél ki nagy erőt, hogy más ne lássa. Neked ez csak egy bemelegítés, egy ujjgyakorlat. Halkan kapkodd a levegőt. Ha nem megy, keress másik pöcköt, azon gyakorolj esetleg. Ha nincs több, vagy teljes erővel se megy, akkor hagyd az egészet a picsába.
Miután kiegyenesedtél, nézegesd egy kicsit még az egészet, és olyan mozdulattal csukd le a tetőt, mintha sikerült volna. Ennyi az egész. :)"
szerda, június 23, 2010
Távirányítók (2. rész)
Talán dereng még valakinek régről, hogy keseregtünk, miért nincs távirányító-kereső távirányítónk (mer' folyton elvesztek az ágy/takaró/pléd redőiben, székpárnák tövében stb.), és valami ilyesmiért is vettünk az LG TV mellé LG DVD-t, merthogy azok "közeli rokonok". Tudják egymást vezérelni, nem kell mindkettőre egy-egy távirányító a fotel/kanapé karfáján (ahonnan le tud esni, el tud tűnni, "apa ezmiez?"...), vagy éppen hogy az a joker, hogy van egy "tartalék".
Ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy használjuk már egy ideje az új DVD-lejátszót (ami végre USB-pöcköt is olvas, így nem kell kiírni mindent folyton lemezekre), az eufória is csillapodik.
Igazából nincs mit szépíteni, a DVD távirányítója egy szarkupac. (És nem mentség rá, hogy a TV sokkal többe került. Ugyanúgy jár érte a tasli.) Annak ellenére ez a helyzet, hogy tényleg a TV-t is viszi pár dologban (Ke/Be, Csatorna Fel/Le, Hangerő Fel/Le), ergó például nem kell kapkodnom a sötétben, ha a filmben hirtelen túl hangosan kezdenek el lőni.
Nade ezek a Hangerő Gombok olyan faszán egymás felett vannak a Csatornaváltó Gombokkal, amiket megnyomva persze izomból kiveszi a TV-t a DVD csatornájából (visszaváltani oda meg nagyon nem egy gombnyomás), hogy.... GRR! A Pillanatmegállító meg a Visszatekerés egymás felett/alatt van, egyikeként a 4-5 sornyi tökegyforma gombnak. Tökegyforma fekete gombnak. Persze fekete háttérrel.
A visszatekerés pedig az AVI-kban valamiért szörnyen gyorsan pörög, így mire lereagálom a félrenyomást, már 15 percet visszapörgettem. Előrefelé persze tök más tempóval teker, szóval sok szerencsét, kalandor, lapozz a 232. oldalra!
Szidnám ezek után az LG-t en bloc, ha nem lenne amúgy a TV távirányítója ezzel szemben tök jó. Minden gombot megtalálok vakon, elkülönült helyen, szépen elhelyezve, soha nem nyomtam félre semmit... és még a felvett műsorok visszatekerése se olyan iszonyat/értelmetlen gyors, mint a DVD-játékosnál...
Szóval nem értem, na. Igen, felmerülhet a rutinosakban, hogy fordítva: miért nem használom a TV távirányítóját a DVD-re? Igen, tud szinte minden fontosat, de egyetlen gomb hiányzik róla: amivel átkapcsolok a DVD-n az USB-bemenetre. 10-ből 9-szer. :)
De végül tegnapelőtt kutatóközpontunk feltalálta a Megoldást: egy befőttes gumit.
A megfelelő, jelölendő gombsornál elvezetve. Felette jobbra a Hang fel/le, alatta balra a kritikus Vissza meg az Előre.
A v1.1 termékverzió már "színre fújt - $1.99" verzióban szolgál ma reggel óta, mert napfénynél a sárga mégse mutatott túl jól a feketén.
Sajnos legifjabb utódom is szemet vetett a találmányra, így rögtön egy v1.2-vel kellett pótolnom, a "pontosan passzoló méret - $0.99" gumit már nem kell kétszer körbetekerni a távirányítón, mert tökéletesen illeszkedik egyetlen csíkban is.
A termék további fejlesztésén természetesen folyamatosan dolgozunk.
Talán dereng még valakinek régről, hogy keseregtünk, miért nincs távirányító-kereső távirányítónk (mer' folyton elvesztek az ágy/takaró/pléd redőiben, székpárnák tövében stb.), és valami ilyesmiért is vettünk az LG TV mellé LG DVD-t, merthogy azok "közeli rokonok". Tudják egymást vezérelni, nem kell mindkettőre egy-egy távirányító a fotel/kanapé karfáján (ahonnan le tud esni, el tud tűnni, "apa ezmiez?"...), vagy éppen hogy az a joker, hogy van egy "tartalék".
Ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy használjuk már egy ideje az új DVD-lejátszót (ami végre USB-pöcköt is olvas, így nem kell kiírni mindent folyton lemezekre), az eufória is csillapodik.
Igazából nincs mit szépíteni, a DVD távirányítója egy szarkupac. (És nem mentség rá, hogy a TV sokkal többe került. Ugyanúgy jár érte a tasli.) Annak ellenére ez a helyzet, hogy tényleg a TV-t is viszi pár dologban (Ke/Be, Csatorna Fel/Le, Hangerő Fel/Le), ergó például nem kell kapkodnom a sötétben, ha a filmben hirtelen túl hangosan kezdenek el lőni.
Nade ezek a Hangerő Gombok olyan faszán egymás felett vannak a Csatornaváltó Gombokkal, amiket megnyomva persze izomból kiveszi a TV-t a DVD csatornájából (visszaváltani oda meg nagyon nem egy gombnyomás), hogy.... GRR! A Pillanatmegállító meg a Visszatekerés egymás felett/alatt van, egyikeként a 4-5 sornyi tökegyforma gombnak. Tökegyforma fekete gombnak. Persze fekete háttérrel.
A visszatekerés pedig az AVI-kban valamiért szörnyen gyorsan pörög, így mire lereagálom a félrenyomást, már 15 percet visszapörgettem. Előrefelé persze tök más tempóval teker, szóval sok szerencsét, kalandor, lapozz a 232. oldalra!
Szidnám ezek után az LG-t en bloc, ha nem lenne amúgy a TV távirányítója ezzel szemben tök jó. Minden gombot megtalálok vakon, elkülönült helyen, szépen elhelyezve, soha nem nyomtam félre semmit... és még a felvett műsorok visszatekerése se olyan iszonyat/értelmetlen gyors, mint a DVD-játékosnál...
Szóval nem értem, na. Igen, felmerülhet a rutinosakban, hogy fordítva: miért nem használom a TV távirányítóját a DVD-re? Igen, tud szinte minden fontosat, de egyetlen gomb hiányzik róla: amivel átkapcsolok a DVD-n az USB-bemenetre. 10-ből 9-szer. :)
De végül tegnapelőtt kutatóközpontunk feltalálta a Megoldást: egy befőttes gumit.
A megfelelő, jelölendő gombsornál elvezetve. Felette jobbra a Hang fel/le, alatta balra a kritikus Vissza meg az Előre.
A v1.1 termékverzió már "színre fújt - $1.99" verzióban szolgál ma reggel óta, mert napfénynél a sárga mégse mutatott túl jól a feketén.
Sajnos legifjabb utódom is szemet vetett a találmányra, így rögtön egy v1.2-vel kellett pótolnom, a "pontosan passzoló méret - $0.99" gumit már nem kell kétszer körbetekerni a távirányítón, mert tökéletesen illeszkedik egyetlen csíkban is.
A termék további fejlesztésén természetesen folyamatosan dolgozunk.
hétfő, május 17, 2010
Tisztelettel jelentem, a tegnapi naptól datálhatóan 2 fővel gyarapodott nálunk a keresztények száma. 
Mindkettő keresztény hangos sírással fogadta a keresztvizet (mivel hót lázas és álmos volt mindkettő, és nem igen értették az egészet), szóval ez tulajdonképpen erőszakos hittérítés volt így, asszem...
Persze elkéstünk annak rendje és módja szerint, túlzás nélkül az utolsó másodpercben zuhantunk be a kinti viharból - talán volt mennydörgés is, mint amikor lényeges személy ront be a fogadóba, csak nem tudtam rá odafigyelni a rohanásban -, a pap úgy fordult vissza értünk, mikorbeestünk beálltunk a sor végére. Még egy külön megjegyzést is kaptunk az óra használatáról, és csak fele tapasztalati pontot adott (a kincseket azért megkaptuk; két aranykeresztes gyettyát).
Aztán a permanens Áldás (1. szint) varázslat hatni kezdett, szépen megnyugodtunk (hé, nem volt még neki valami memorizálva középfül-gyulladásra??), így végülis befejezettnek tekintettük az adott napra szóló versenymodult.
Mindkettő keresztény hangos sírással fogadta a keresztvizet (mivel hót lázas és álmos volt mindkettő, és nem igen értették az egészet), szóval ez tulajdonképpen erőszakos hittérítés volt így, asszem...Persze elkéstünk annak rendje és módja szerint, túlzás nélkül az utolsó másodpercben zuhantunk be a kinti viharból - talán volt mennydörgés is, mint amikor lényeges személy ront be a fogadóba, csak nem tudtam rá odafigyelni a rohanásban -, a pap úgy fordult vissza értünk, mikor
Aztán a permanens Áldás (1. szint) varázslat hatni kezdett, szépen megnyugodtunk (hé, nem volt még neki valami memorizálva középfül-gyulladásra??), így végülis befejezettnek tekintettük az adott napra szóló versenymodult.
vasárnap, május 02, 2010
csütörtök, április 22, 2010
péntek, március 12, 2010
Boldog szülinapot, Kisherceg!Ez a második születésnapod!
Ugyan még azt nem tudod, mi az a kettő, mert ami nem egy, az hat, ha még több, akkor hét... De az biztos, hogy nagy nap a mai, mert ma van totta a bölcsiben és egy csomó érdekes és új dolgot kapsz.
Nem is merünk mindent odaadni egyszerre. Ráadásul az idő sem kegyes ma, úgyhogy a szabadtéri dolgokat sem tudod kipróbálni. Igaz, a bicicit nem most kapod, hanem majd a névnapodra.
Persze az ünnep a szokásos nátha jegyében telik, hogy máshogy. Idestova két hónapja beteg az egész család. Hol jobban, hol kevésbé, de köhög, tüsszög, szenved mindenki, élén persze a Kisherceggel. Ha ő éppen jól alszik, akkor az Apró beteg és ő nem bír aludni.
De ez most mind részletkérdés, mert a második szülinap nagy dolog és sok újdonságot hozott az életünkben. Például a beszédet, ami mostmár annyira kiteljesedett, hogy az új szavakat azonnal és számolatlanul tanulja a gyerkőc. Mondatokat rak össze és néha mesél ezt-azt. Néha pedig nem értjük a hosszas monológokat. Néha meg szavakat suttog játék közben. Tegnap például a nevét.
Este meg a fürdés utáni rohangálás közben azt rikkantotta, hogy "Hol a malac, Vitto'?", amit végképp nem tudok elképzelni, hogyan rakott össze.
És a változatosság kedvéért a fogak is úton vannak, mert némelyiknek már nagyon fehérlik a taraja az ínyben, úgyhogy a fogzási frász is teljes. Kisherceg madzagot rág kínjában, meg mások kezét. A sajátjára kínosan ügyel. Még meg is puszilja, ha bibis lesz. A rágóka változatlanul hidegen hagyja. Esetleg ha kivadássza az Apróbbik rágókáját a járókából, akkor csócsálja egy darabig, de ennyi.
És a dackorszak is virágzik. És már saját elképzelése van a világ menetéről, úgyhogy megmondja a bölcsiben, hogy ki adjon neki enni, ki hová menjen vele játszani és Apa, deje! és apa akkor jum és játi. És néha baba deje és megpróbálja magával cipelni az Aprót legózni.
A sappát egyedül veszi fel és a fejébe húzza, amennyire tudja. Az ubokát egyedül eszi meg, vagy anya szájába tömi. Teját vagy kér, vagy nem, vagy inkább kaka jót. Meleket. Miközben Emot néz a tíviben, vagy Babbit.
A lépcsőn is egyedül megy fel és még a kezét is zsebre dugja. De ha anya éppen az Apróbbat cipeli a hordozóban, akkor sürgősen elfelejt menni és fel kell venni őt is. Ami így cca. összesen 30 kilóra rúg. Plusz hátizsák, plusz bölcsis tatyó, plusz ma reggel például a torta is. És egy kézzel be kellene valahogy csukni az ajtót is.
Hát így mennek a dolgok kétévesen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)