Hirtelen ránk szakadtak az új szavak.

Lehetnek azok valami ismert dolog konkrét (pl. a szuri helyett matricát adó "Dottó-nénni") vagy kevésbé konkrét nevei (pl. "Bamm-bamm" a harangozó templom és a bimmbammos falióra is), vagy a levegőben szálló mondatokból kiragadott szavak, szótöredékek, vagy néha csupán *izgalmas* ragok, toldalékok.

És akkor elérkeztünk odáig, hogy amit eddig a másik oldalról tapasztaltunk meg, abból mostanra statisztikát is vonhatunk:

A babanyelv egy olyan dolog, amit
- idegenek (magyarázat nélkül) kb. 10%-ban értenek meg;
- további 50-60%-ot csak a szülők...
- a maradékot senki se érti.
(De ő azért lelkesen mondja és mondja.)

Úgyhogy ilyenkor már tényleg megváltás, ha értelmes szót ismételget fél órán keresztül (elalvás helyett), nem valami katyvaszt, aminek értelmére ráadásul soha nem derül fény...

Szerencsére álmában nem beszél, mert eléggé sokkoló élmény lenne, ha attól nem tudnék aludni, mert Valaki fura távol-keleti kiejtéssel azt gyakorolja alig érthetően, hogy "Egy-kis-malac, röff-röff-röff..."