Ezekkel a csillár dolgokkal folyton csak a gond van. Már az előző lakásban is az volt, hogy vegyünk már végre valamit, mert nagyjából egy csupasz körte volt a levegőben, azt' egy dróton ment hozzá a delej. Aztán vettünk valamit, ami végül ronda is volt, meg igazándiból nem is volt elég fénye, de sosem találtunk szépet, aminek elég fénye is lenne, és mindig maradt a félmegoldás, hogy leszedtük a búra egyik részét és így nem árnyékolta annyira az izzókat, ellenben a cuccból minden maradék dizány kiveszett.

Aztán átköltöztünk ide, és megint eljött a csillárkérdés órája. Elmentünk a Zikeába, és vettünk egy olcsót. Nem volt mutatós, de úgyis magasan van. De nincs elég fénye. És a búrát nem tudjuk variálni.
Idestova kábé két éve nézzük a csillárokat. Volt csilivili, 300 W-ot nyomott volna szaneszéjjel az éterbe, és egyszerűen csodás volt. Rágondolni is jó, de tényleg! És Kishercegnek tutira tetszett volna. Leárazva volt 420. Ezer.

Volt még rusnya retró, alig fénnyel, színes búrával.
Az én kedvenceim a persze minimál dizányos fémes függőlámpák, de ezek nagy valószínűséggel nem mutattak volna sehogy sem.
Aztán vannak ezek a randa kőcsillárok, amiket a (itt két kézzel kell mutatni!)"polgári" lakásokban lehet látni. Hát az nem illik se a lelkületünkhöz, se a berendezéshez.
Aztán van még kristálycsillár is, de amit kinéztünk a neten, az 4 méterszer 4,5 méteres volt és még fektetve sem fér be a szobába sajnos. A potom negyvenmillás ára az most igazán részletkérdés. Akkor is szép lett volna a fekvecsillár.

Végül vettünk egy olyat, amibe nem apróka LED-es fényforrások kellenek, többezernyi, hogy elég fénye legyen és folyton cserélni kelljen őket. Nem Gxx-es foglalatú csodalámpák valók bele, amik annyit fogyasztanak, mint egy kisebb erőmű napi áramhozama, hanem simán bele lehet tekerni a mezei energiatakarékost. Ötöt. Azt' hadd szóljon!
Szőkeherceg vett is rögvest gigawattos enegiatakarékost, sokat, amit betekertünk. A végeredményre egy előző postban utaltunk már.

Miután a drága kisfiam, mint a molylepke csodálta folyton az új csillárt, ezért végül a kisebb wattok mellett maradtunk, mielőtt végképp kiégeti a retináját.
De már van csillárunk! Lógós. És fém is van benne, és nem retró, és nem kő. És elég a fény. Az a baj, hogy így iszonyatosan látszik, amikor szöszös a szőnyeg.

Talán kéne egy padló(rés)világítás, jó erős, amitől elkapjuk a szemünket, ha lefelé találnánk nézni. Igen, ez lesz az. (Mióta láttam, hogy van fugába (!) szánt világítás is a fürdőszobákba, én már nem ismerek lehetetlent.)