Mindketten alszanak már, így most nekem is van egy kis időm. :)

Előtte egy órán keresztül ringattam Valakit (de nem ám csak 1 tengely mentén, tengerészmód dülöngélve, hanem legalább kétirányú ringatásra volt szükség, illetve furamód a négyszögjel-formát is élvezte a kölyök; a derekam és a gerincem már kevésbé), elalvása után pedig szigorúan csak egy bizonyos szögben és a lehető legegyenesebben tartva a hátát a karjaimmal, aminek okát valaki vagy tudja már, vagy majd megtanulja egyszer első kézből. :)

Átballagni az ágyhoz és lerakni őkelmét pedig olyan sebességgel és mozgással kellett, mint a gyémántrablós filmekben a mozgásérzékelőket átverni próbáló betörők. A lényeg ugyanaz: csak fel ne harsanjon a sziréna! :o)

Ehhez képest semmi se volt, mikor tegnap egy ültő helyemben 4 órán át tévéztem abszolút mozdulatlanul (szétzsibbadva), mert valami kis szuszogó, gyámoltalan létforma végre elcsendesedett és elaludt a has-simitől és a monoton, nyugtató litániáktól. Rajtam természetesen.

---
A pólót boldogan nyiszáló bába története pedig tényleg édes volt.

Kórházi előírás, hogy mikor a kismamát áttolják a kórterembe szülés után, az ottani -- csak hátul megkötött (mert ha gond van és műteni kell, csak egy mozdulat letépni) -- ruhát kellene ráadni. Előtte ugye levenni azt, ami rajta van.
Namost egy mentős havertól hallottam, milyen boldogan vágja le a megmentésre szoruló, 100 km/h felett eltaknyoló motorosokról a (meglepően hatékony!, de méregdrága) védőruhát, szóval ha ez bevett gyakorlat az egészségügyben, akkor tessék csak megfogni azt az ollót...
- Tééényleg? Szabaad??
- Hát miért ne szabadna? - nevettem fel.
Körülbelül 10 órán keresztül vajúdott, szült, vérzett benne egy ember, akinek épp jottányi ereje sincs öltözködni, a pólóról meg már akkor lemondtunk, mikor szülni indultunk. Sima "fehérpóló", igazi kínaipiacos, a fehéren kívül elég sok színnel tarkítva... Ollót neki!

Nekilátott. Nagyobb áhítattal vágta át a vékony anyagot, mint én nem sokkal előtte a köldökzsinórt. Ő sok olyannál volt már jelen, én viszont ilyennél még nem. Láttam a szemében a csillogást.
- Szétvághatom a másik oldalon is?? - kérdezte a tekintete a zöld maszk mögül. Bólintottam.

Így történt, hogy szülésünk végén maradandó élménnyel ajándékoztunk meg egy sokat megélt bábát. :)