Már két hete van idekinn a Kisherceg. És máris tud egy csomó-csomó érdekes dolgot.
Például képes este hattól üvöltözni a szüleivel kb. kilencig. Ekkor hosszasan végzett ringató mozdulatok (járkálás fel-alá, térdben kicsit rugózva, miközben a karral a mozgásra merőleges mozdulatokat végzünk, esetleg enyhe rázogatás), és litániák (néééézd, az ott a láááámpaaaa, apát most hagyd, mert kicsit fááááj a háááátaaaa) elmormogása után hajlandó nagy sokára elaludni.
Aztán tud még nagyra nyitott, csipás szemekkel bámulni a semmibe. Mindezt azonban olyan érdeklődéssel teszi, hogy egy idő után hajlamos vagyok elhinni, hogy ott, a plafon sarkától huszonöt centire igenis VAN valami roppantul izgalmas. Közben pedig próbálok nem túl feltűnően ásítani. Nehogy megsértődjön a ded.
A szülők pelenkázás közbeni pisivel és kakival történő beterítésére külön nem is térek ki, mert az alaptevékenység.

Egyébként a nagyszülők közt megoszlanak a vélemények, hogy kire is hasonlít. Szőkeherceg szülei szerint rám, az én szüleim szerint az apjára. Amiből végülis csak egy a bíztató, miszerint a termék magán hordozza készítői jellegzetességeit...