Hétvégén sitty-sutty átköltöztünk.
Namost ez azért egészen pontosan megfogalmazva állatira nem volt igazzy sitty-sutty. (A sitty után ugyanis eltelt kb. 1,5 nap... míg sutty nem lett.)
Mikor tervezgettük az egészet úgy 2 hete, valahogy a sok könyv a polcon első ránézésre marhára nem tűnt úgy, hogy tele lehet tölteni velük majd 15 dobozt. (+5 doboz az iratok, irodaszerek stb. miatt, meg még CD-k/DVD-k/számítógép-alkatrészek... És ez csak a fele volt a lakásnak.)
A konyhaszekrényben lapuló csetresekről és csuprokról sem gondolná az ember, hogy egy egész nap rámegy a bepakolásukra. (Kifelé sem egyszerűbb, mert akkor meg el kell őket helyezgetni.)
Az az igazság, hogy ha anyós nem segít be a konyhai pitty-puttyokba (illetve a sittybe), após meg a könyvszekrény kiürítésébe, akkor még ma is azt rámolnánk...
De végül csak sikerült.

Még rumli van persze. Dobozokat és azonosítatlan szirszarokkal teli papírszatyrokat kerülgetünk az egész lakásban. A könyvek festői összevisszaságban sorakoznak a polcokon... kibelezett kapcsolókkal és hosszabbítókkal tarkítva. A fotelek ruhákat és plüssállatokat tárolnak, üldögélésre kevéssé alkalmasak ebben a formában.
Szőnyeg... Szőnyeg az nincs. De lesz! Rajta van a listán legalábbis.

A hálószobát azért kábé gatyába ráztam, meg a konyhát is. Jellemző emberi hozzáállás, hogy a két legfontosabb dolog, hogy enni és aludni lehesssen... valójában ezen a két helyen volt a legkönnyebben kézbevehető a kupleráj.
Ma este majd megpróbálok győzedelmeskedni a fürdőszoba és a kamra ellenséges seregei felett.

Persze szombat este nem bírtam magammal, és az ötvenedik doboz kipakolása után úgy döntöttem, hogy elérkezett az idő a hatalmas és hőnáhított Babzsákfotel kicsomagolására, ill. birtokba vételére.
A Babzsákfotel nászajándék volt, és már azóta fentem rá a fogamat, hogy amint elég hely lesz rá, kipróbálom. Eddig ugyanis csak arra volt lehetőség, hogy betömjük a sarokba, és nekitámasszunk mindenféle fontosabb dolgot. Például a vasalóállványt, meg a ruhaszárítót.
De most végre megcsillant a remény, hogy esetleg ülni is lehetne rá. Elvégre arra született. Ez létezésének értelme!
Itt az idő!!!
Már a 2. percben rájöttem, hogy meggondolatlan voltam.

A babzsákfoteleket ugyanis túltöltve szállítják. Ez azt jelenti, hogy dugig vannak tömve, emiatt labdaformát öltenek, és lehetetlen betuszkolni őket bármilyen emberi közlekedésre szolgáló eszközbe. Pl. liftbe és csomagtartóba. Egy 1,2 méter átmérőjű amorf gombóc az egész! Ezért a töltelékből ki kell szedni a használati utasítás szerint úgy 10-30 liternyit.
Hátbazmeg, ha aznap még nem láttunk volna elég horrort, a cucc kibelezése életre szóló élmény lett volna. Így csak hisztérikus vihogást váltott ki, ahogy elborítottak minket a fotel "belső szervei".

Pedig nem csináltunk semmit rosszul, ez így "rendeltetésszerű". Fogod a fotelt, felnyitod a dupla zippzározást, és alatta feltárul a Fehér Pokol. A mélyben apró polisztirol golyók lapulnak, és várják a mit sem sejtő halandót. Gyanúsan mocorognak. (Ekkor még nem sejtettünk semmit.)
Mit is írt a papír? Hogy aszondja merjük ki valamivel.. őőő valamibe. De mivel és mibe?
Volt kéznél pár 20 lityis szemeteszsák, meg egy gyümölcsmosó fémedény. Belemerítettem hát az edényt a szunnyadó golyók közé...

Ekkor sült el a varázslat, pézsmaillat kezdett terjengeni a levegőben, és a valóság fülsértő zajjal felszakadt. Örömteli siettséggel rámvetette magát fél köbméternyi feltöltődött, 2,5 mm-es fehér golyócska. Ez bazira vicces, kívülről. De ezek a szarok mindenhez hozzátapadtak. Két másodperc alatt minden tele lett velük. Én, az edény, a szemeteszsák, a külső huzat, a belső huzat, a kettő közötti rés, a padló, a padló rései és Szőkeherceg hócipője...
És rohangáltak. És nem akartak elfogyni. Négy zsák teletömése után még mindig eléggé golyó formája volt a fotelnek, ellenben mi meguntuk a lapátolást. A nappali padlója hófödte síkságra emlékeztetett, a közepén két megfáradt hóemberrel.

Megvallom, nem az volt életem álma, hogy este 11-kor polisztirol golyókat hajkurásszak a nappaliban.
Egészen messze eljutott némelyik. A Porszívó Bosszúját idéztük meg végül, de még ma reggel is találtam belőlük. A konyhában.
Szerintem végérvényesen át akarják venni az uralmat felettünk, és rövidesen megindítják inváziós hadseregüket a Föld ellen... Ez volt az első hullám.

Ettől függetlenül a fotel kényelmes, csak okosan kell beleülni.