Gyors post, mielőtt letelne a bűvös egy hónap az utolsó post óta...
Persze azóta vagy 15-ször nekiálltam, kinyitottam reggel a New Post ablakot, majd nap végén szépen be is csuktam, amikor elindultam hazafelé az irodából. Ihlet volt, történés volt, idő, na az nem volt. Csak a meló, a meló...bahh! Persze, mert én már kettő helyett is tudok dolgozni, gondolom.

Közben megkaptam az áhított A-t a diplomatervemre, úgyhogy január 18-ig önkéntes szobafogságba vonulok. Csak már egy másik szobában, mert holnap hajnalban végképp átköltözünk és ne is próbáljon visszatartani senki!

Már egy egész csomószor vezettem forgalomban, lassan majd készülök a végső megmérettetésre. Mondjuk úgy januárban már meg merem kockáztatni, hogy a vizsgáztatót is beengedjem az autóba.

A Kisherceg szépen cseperedik - közelítek is méretben egy szovjet tipusú, atommeghajtású repülőgép-anyahajóhoz -, de egyelőre nem tanulta még meg az alapvető kommunikációs formákat, úgyhogy kicsit egyoldalúan társalgunk az élet nagy dolgairól. "Anyuci szép okos, kicsi fiaaaa...bügyü-bügyűűű"
Erre általában az a válasz, hogy a szép, okos kiskölök erőteljesen hasbarúg, esetleg könyékkel veszi le a hasfalamat. Elvagyunk. Persze mondanom sem kell, hogy Apa mondanivalóját mindig jólnevelten végighallgatja, csak az enyémekre reagál step-tánc órával.
Pasik!