Nyúlon túli filmismertetőket olvasgatva elhatároztam, mégse temetem el agyam hátsó részébe (a két résznyi Tomb Raider és a Nagy Sándor mellé) a tegnapelőtti estét. A HBO-n ugyanis az Apoca.... (puskáznom kell, afenébe) Apocalypto ment.

Nem láttam még, és bevallom, a 30 ezüstért elárult Fiú halálát feldolgozó műalkotását sem láttam a rendezőnek teljes egészében (csak a végére kapcsoltam át egy máig tisztázatlan véletlen folytán), talán ezért is nem értettem teljesen, miért kap annyit Mel Gibson a South Park készítőitől, már amikor nem az IRL húzásait fricskázzák.

Azt kell mondjam, hogy a film besorolást nyert nálam a W-kategóriás (Waste of time) bugyorba, amiért fent kellett maradnom miatta későig koránig.
Hogy miért maradtam fent?
Ennek oka részben a fenti bekezdésből eredő hiányérzet, másrészt meg egy régi irtózás a befejezetlen filmektől, ugyanis anno kisfiúként nem tudtam magamban megnyugtatóan lezárni a Köd című horrorfilmet, miután annak utolsó 5 perce lemaradt a túl rövid videókazettáról.
A dolog lelki hatása évekre (finoman fogalmazok) visszavetette az érdeklődésemet a thrillerek és horrorfilmek terén, és a témában hanyatló műveltségemet általános iskolai körökben nehezen tudtam csak titkolni -- ez a hátrányom ráadásul a mai napig megmaradt.

Visszatérve a filmre kissé gondban vagyok, ha össze akarom foglalni a véleményemet. Mert nem megy. Nem nagyon van ugyanis, csak benyomások. Mert nem tudom megragadni a konkrétumokat (ja, mert olyan sikamlósak a kiontott dolgoktól, mi?).
Azt se mondhatnám, hogy túl véres vagy kegyetlen volt, mert láttunk már rosszabbat is. Mel Gibson a tulajdon kardjával több és látványosabb vért ontott ki rettenthetlenül küzdve a szabadságért, és bármely 2. VH-s koncentrációs táboros dok. filmben látunk viszolyogtató pózókban egymásra hányt emberi testeket hasonló mennyiségben.

De miről szólt a film?
Próbálok nem nagyot markolni... ha a Háború és béke Oroszországról szól, mint tudjuk, akkor ez ööö... Nem tudom megmondani. Talán távoli helyen élő élt emberekről...
És ennyi. Ha többet mondok, az nem igaz. Nem igazán szólt arról, azokról, csak legfeljebb megemlített pár dolgot, elmosódott díszletként használva őket. Még csak állást sem foglalt. De rengeteg félmeztelen indiánt láthattunk futni. Másra se vágytam egész évben.

Különösebben nem hatottak meg az emberi sorsok szálai se, bár az első 20-25 perc kissé naturalista, de annál hihetőbb élettörténései talán a legjobb részei a filmnek. Aztán ami történik, a végig meg nem szűnő sürgetés (meg kell menteni a családot, ugye), na olyat láttunk már mondjuk a Hazafiban is, hogy ne kelljen messzire mennünk.

A hanyatló kultúráról azonban szinte semmit nem tudtam meg, pedig szorgalmasan olvastam 2 és fél órán át azokat a kurta feliratokat, ami éjfél után már elég fárasztó bír lenni. Szerencsére nem volt belőlük sok, lévén sem az intellektuális humorra nem kíván építeni a film, sem a dialógusok teremtette feszültség és jellemábrázolás nem az erőssege.

Az egész sárgás-vérgőzös-földmocskos katyvaszból, ami a film jelentős részére jellemző, talán a Kiszolgáltatottság érzése maradt meg legtisztábban, na hát köszönöm, jó érzés tölt el, hogy csupán ezért nem adtam ki pénzt egy moziban.

Továbbra sem értem a célt. Csak a korszak és a helyszín, vagy talán a népek és a kulturális másság bemutatása?? Hát akkor kapufa, nálam nem éppen propaganda-célokat szolgált, mert szart se tudtam meg arról, amiről szerintem (félművelt mivoltomból fakadóan) esetleg illene, azonban egy dolgot szerencsésen elért:
A feláldozás általi halálra váró embereket látva keserédes elégtételt éreztem, hogy ezt a kultúrát - en bloc - eltörölték a Föld színéről. Pedig azt hiszem, ez így azért kissé túlzottan fekete/fehér megközelítése a dolgoknak. (A tucatnyi párhuzamtól most tekintsünk el.)

Maradtak a számomra a filmben erősen "odarakott" eszmények és szimbolikus nemistudommik, de azokból meg pont nem szenvedtem hiányt, így fogékony se voltam az egészre. Az Újrakezdés, az Örök körforgás és az Idő távolabbról való megközelítése nekem kicsit már lerágott volt, bár így fejből nem tudnám megmondani, hol rágták le épp legutóbb, de nagyon kifehérlik a csont, így köszönöm, de ez se jött be. Nem, vízeséssel és kígyóharapással se.

És már az elején tudtam, hogy nem bírja kihagyni a vízbe szülést, és hogy az apa-fia vonalat legalább két-három értelmezésben a számba fogja még rágni a stáblistáig. (Az utóbbinak biztos volt valami gyomorszorítóan megható háttere M. Gibson Los Angeles-i lakos életében, de az előbbit, könyörgöm, miért?? Én eddig ilyet csak bálnás filmeken láttam, és az egészet szívesen meghagytam volna továbbra is a bálnáknak. Az egészet!)

A film végének nagy jelenete, mikor a véres akció lezárását felbeszakítva feltűnnek a Vitorlás Hajók, és a csónakokban a part felé közelítő Idegenek, na az megint tetszett. Szóval ennyi? A film eleje és a vége tetszett csak? Közte kidobtam 2 órát az életemből? Miért nem figyelmeztetett erre engem senki???

Most szóljatok előre: a Persepolist meg szabad néznem?