Lemaradtam egy kicsit, de majd szépen lassan bepótolom.
Persze egyszerűbb volna, ha újratelepíteném végre a rommá zúzott windózt a gépemen és onnan próbálnék írni... de alapvetően fázom ettől a tevékenységtől, és megpróbálom addig elhúzni, amíg csak lehet.
Már egy szobanövényt be is telepítettem a gépemhez vezető kis ösvényre.

Voltak történések ezerrel, csak kapkodtam a fejemet.
Többek között kiderült, hogy nélkülözhetetlen munkaerő vagyok, úgyhogy ezen felbuzdulva bértárgyalásokat folytattam. És közöltem a főnökömmel, hogy örülnék neki, ha normális melókat adna a kezembe, és különben is, már egy éve nem láttam házat közelről... Tudom, hogy kevés olyan barom van, aki munka után könyörög, de én úgy tűnik, hogy közéjük tartozom. És volt utána örülés és ígérgetés. (Persze hozzá kellett tenni baljóslatú hangon, hogy "különben..." És ez most működött.)
A többit meg majd meglátjuk. Egyelőre akkor járnék csak jobban, ha elmennék melósokkal üvöltözni.

És ha elolvastam - immáron harmadjára - a Nester-ház történetét, akkor írni is fogok róla.