Kivételesen nem egy könyvesboltból származó vaskos kötet került terítékre, hanem egy digitális verzió J. Goldenlane: Vizek sodrásában - A Nester ház című művéből.
Pedig az új könyvnek van a legfinomabb illata. Rögtön az ódon kastélyok könytárai, a frissen sült pizza és a kötő beton illata után.
De a biteknek sajna nincs szaga. Ezt a regényt pedig sosem adták ki, és a várakozásokkal ellentétben már nem is fogják. Nem megyek bele spekulációkba, hogy mi lehet ennek az oka, de az biztos, hogy üzleti szempontból nem jó ómen, ha egy regény évek óta kinn hever a neten kiszolgáltatva a perverz letöltőknek.

Nos, ettől függetlenül szerintem Goldenlane regénye az eddigi legjobban eltalált és legjobban tálalt sytisi mese, amit valaha olvastam. Biztosan közrejátszik ebben az a tény is, hogy más nem is nagyon volt. De ebbe nem megyek bele jobban, mert a végén utolér a Napcsászár haragja.

Aki olvasott már mást is Goldenlane-től, az tudja, hogy van egyfajta (leginkább Rejtőre hajazó) kicsit spontán, laza humora a hölgynek és egyben a szereplőinek is. A Nester-ház ellenben komolyabb húrokat penget. Talán a téma komolysága miatt.
Egy Sytisi nemesi ház tündökléséről, bukásáról és újrafelemelkedéséről szól. Vérbeli, nagyvolumenű sztori. Kicsit kalandornős beütésekkel.
Hiányzik viszont (mindenki óriási szerencséjére) az a görcsös erölködés, amivel más Codex-írók megpróbálják láttatni az általuk elképzelt világ titokzatosságát, misztikusságát és mély intrikáit. Sajnos az a keserő igazság, hogy a mai magyar tollnokok közül talán ha kettő volna képes arra, hogy kellő érzékeltességgel képes legyen felvázolni egy ennyire összetett és mélyen gyökerező kulturális helyzetet, mint ami a Codex világára jellemző. És ezek egyike sem official codex szerző.
Az official szerzők viszont - bár foggal-körömmel ragaszkodnak az elképzeléseikhez - híján vannak mind időnek, mind kifejezőkészségnek, és a szép, misztikus háttér elvész valahol pár fellengzős "halandó ember ezt nem foghatja fel" megjegyzés mögött. Valahol a Codex is ebbe az idő- és kifejezőkészség hiányba bukott bele, úgy vélem. Pedig lelkesedés volna, ez Goldenlane regényéből is világosan kitűnik. És ezzel a lelkesedéssel meg lehetne tölteni élettel még egy Nyú..izé Napcsászári hagyományok alatt porosodó világot is.
De ha nem, hát nem.
Elégedjen meg annyival a kedves Codexet mesélő halandó, hogy el-elcsöppen egy-egy információ a belterjesen autentikus official forrásokból, vagy rakjon magának össze valamit. Ez utóbbi megoldáshoz pedig Goldenlane meglehetősen jó adalékokat szolgáltat.
(Mellékesen jegyzem meg, hogy a szerző Papírtigris című regénye jó kiindulópont egy kis shagiri kalandozáshoz.)

De vissza is kanyarodnék a regény történetéhez...valahol a kalandornőknél tartottam, úgy hiszem.
A regény első lapjain a Nester-ház végnapjait ismerteti meg az olvasóval. Szomorú történet... is lehetne akár, amennyiben a bomló nemesi világ dekadenciával foglalkozó, szociológiai ihletésű tanulmányról lenne szó. De szerencsére nem.
Vérbeli akcióregény ez, kérem.
Főhősünk Laryan Ylla, a bukott Nester-ház sarja, a család csúfos bukása óta minden erejével azon munkálkodik, hogy talpon maradjon, majd felvirágoztassa kis vállalkozását és nem titkoltan feltámassza a bukott Nester-házat.
Ehhez aztán keresztül-kasul bejárja majd' az egész kontinenst, sőt még a kalózkodásba is belekóstol, hogy aztán tapasztalt családfőként próbáljon dacolni az ellenségeivel, akik bizony akadnak szép számmal.

Ezt a nőies akcióregény vonulatot már jópáran pedzegették. Talán Fable munkássága ásta meg hozzá az alapokat kis hazánkban, de egyelőre még nem elcsépelt téma. Egyetlen hátránya, hogy könnyű átesni a macsó nő túloldalára és valahol az útszéliség közönségességében landolni, esetleg meg lehet maradni a nő idétlen fruska oldalán és béna párbeszédekkel szabdalt lepedőnedvesítőt is lehet írni. Erre is volt már példa.
Goldenlane sikerrel birkózik meg a feladattal és nőies macsát alkot Laryan Ylla - nehezen emészthető nevű - személyében. A párbeszédek kellően spontának és esetenként kellően cizelláltak, ha a helyzet miatt úgy adódik. A leírások nem szájbarágósak - bár a fantasy világokban járatlan halandó szemével sajnos nem nézhetem, de talán még úgy is érthető a háttér.
Az unásig taglalt lepedőakrobatika nem kifejezetten tárgya a regénynek, de romantikus lelkületűek is találhatnak benne érzelmes szálakat. Az ilyen ágyneműszaggató jelenetekkel különbenis az a bajom, hogy vagy perverzül mocskos szavakkal taglalják a taglalhatatlant, vagy rószaszín lányregényes virágnyelven sóhajtoznak a saját vágyálmaikról a (legtöbbször dugatlan fapina, és pattanásos szájberkamasz) írók. Valamiért egyik sem hiteles.

A misztikus maszlag is kimaradt szerencsére és jómagam teljesen egyetértek azon törekvésekkel, hogy amihez nem értünk, bba nem megyünk bele túl mélyen. Márpedig a misztikus maszlagról elég kevesen tudnak értelmeset írni.
Talán ezzel a módszerrel képesek egyesek kellően hitelesek maradni akkor is, ha teszem azt nem tudnak ugyan szablyával és kétkezes lovagi karddal vívni, de mégis harcias témát választanak.

Egyszóval az én izlésemnek tökéletesen megfelelt a regény, és őszintén sajnálom, hogy mindössze egy házilag nyomtatott és iratsínnel összetákolt példány lapul belőle a könyvespolcomon.