"Brian Molko, Stefan Olsdal and Steve Hewitt. Placebo. An American, a swede and an englishman. A bisexual, a homosexual and a heterosexual. These three men crashed into the world of rock and haven't looked back since..."

Csaj, mi?

Placebo - Every Me Every You
...legalábbis elvileg. Még nem hallgattuk meg.

Cseszettül szar ám, ha az ember napközben unatkozik a melóhelyén. Pedig tök jól bírtam vagy egy évig az ilyet, de most valahogy nem igazán ment a dolog. Neteztem, képeket gyűjtögettem és mindenkit, akit csak a közelemben leltem igyekeztem az örületbe kergetni hülye kérdésekkel és idióta témákkal... de valahogy nem lett jobb. Még a mogyorós csokitól sem.
Itt a vég!
Na, mindegy, majd holnap megint jön a hajtás.

Nem tudja valaki, milyen szám megy a TV-ben a Sziget reklámja alatt? Egy erőteljesebb hangú csaj... és valahogy olyan ismerős.

A héten már be is írtak három darab hármast. Városszociológiából sem kell vizsgáznom, ellenben két(!) ponttal lemaradtam az ötösről. Ami amúgy a kutyát sem érdekli, de kis lelkemnek jól esett volna, ha legalább abból a bölcsész tárgyból ötöst kapott volna (a kis lelkem). De nem kapott.
Egyébként tényleg nem érdekli a kutyát sem, mert ösztöndíj nincs, fizetni akkor is ugyanannyit kell, ha 5,5-ös az átlagom, és a diplomámat sem fogják sohasem megnézni. Ez komolytalan amúgy. Eddig soha, sehol nem nézték meg a diplomámat.
Egyedül a felvételire kellett lefénymásolnom, de ennyi. Tulajdonképpen akár mondhatnám azt is, hogy van három egyetemi diplomám. Egy mondjuk műszaki menedzser szakból, egy könyvtár szakból, egy meg büfé szakból...
Senki sem ellenőrzi - azt mondok, amit akarok. Az már más kérdés, hogy fizetésem sem lenne tőle több... Jóvanna! Csak egy ötlet volt!

A telefonom meg bemondta az unalmast, és úgy néz ki, hogy vehetek is helyette újat.
Először csak néha nem volt térerő. Gondoltam, oké, betonbunkerben lakunk, idehaza nincs térerő, az utcán meg van, hát jó. Aztán ki-kihagyott telefonálás közben. Aztán spontán meg-megszakadtak a hívásaim. Aztán most már tízből kilencszer nem is bírok hívást kezdeményezni, mert "hiba a hálózatban", a "hálózat nem elérhető", "a hálózat foglalt"...
Azt mondták, hogy ha a szoftverfrissítés nem használ (nem használt), akkor elküldik a finneknek, aztán ők majd megmondják, mennyiért csinálják meg. De úgy 60-70 ezer forintra számítsak...
Annyira kva jó, hogy ezek a nyamvadt szarok egyrészt kva drágák, másrészt nem bírják tovább másfél évnél! (A garancia ugye többnyire 1 év.) Pedig semmi kedvem nincs új telefont venni.

A számológépem bezzeg már vagy tizenöt éve kiszolgál, és még elemet sem kellett benne cserélnem. Nem égő ez valahol?
Jó, oké, a számológépemmel nem tudok telefonálni, SMS-t küldeni, fényképezni, rádiót hallgatni, MP3-at hallgatni, videóra rögzíteni a céges macska hülyeségeit. De telefonálni momentán a telefonommal sem tudok, vazz!!! És még számológépnek is szar. Minden másra viszont tökéletesen alkalmas.
(Stopper!! Igen, ez az. Ahhoz nem kell térerő.)

Hát a héten már majdnem a falhoz csaptam. Élvezettel akartam nézni, ahogy szerteszét repülnek a rohadt alkatrészei! (Ekkor vették el gondos kezek tőlem - biztos látszott az arcomon a szándék.) Apró darabokra akartam szedni a nyamvadt műanyag borítását! Megtiporni a kis nyomorult testét! Kalapáccsal szétverni a töpörödött kis alaplap-darabkáit...
Pedig általában olyan békés állat vagyok.

Tökmásról... Beépített kémeink jelentik:
A Margitszigeten már egészen jól állnak a srácok az uszodával. A végén még tényleg készen lesz. (Aki mást nyilatkozna, azt beépítik.)
Megcsinálták az ugrótornyokat is. Kizsaluzták, lemérték, minden fontos dolog... majd kiderült, hogy a szerkezet önsúlyából adódó lehajlással nem számolt senki.
Mindegyik 2.7 cm-rel közelebb van a szép, sima, feszített víztükörhöz, mint az előírt. Őőőőő...hát ez ciki.
(Ugrani lehet ugyan attól még a toronyból, csak minek - mer ugye nem lesz szabályos. Ne feledjük, itten Nagy Nemzetközi Verseny lesz.)

De nem baj, az ifjú titánoknak mindenre van megoldásuk!
Engedjük lejjebb a medence vízszintjét 2.7 cm-rel...A feszített víztükröt. Azt.

Hol lehet hülye menedzsernek jelentkezni?

Egyetlen hétvégi nagy hajrával legyűrtem két egész tárgyat, úgyhogy tegnap le tudtam adni a határidős leadnivalókat. Sokat nem aludtam, de egészen belejöttem az esti sorozatok nézésébe. Mondjuk az asztalom háttal van a tévének, úgyhogy inkább sorozat-hallgatást kellett volna mondani...

Tegnap már akár lefekhettem volna időben is, hogy végre kialudjam magam, de a sorozat-nézés magával ragadott és egyszerűen ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy megnézzem azt az új krimisorozatot, aminek a reklámját már hetekkel ezelőtt meguntam. Hogy a számok még a bűntényeket is megoldják...

Szóval Gyilkos számok.
Azért én Ridley Scott nevétől többet vártam, hogy őszinte legyek. Egyetlen gigantikus mélyrepülés volt az első rész. Jókorát puffant a szőnyegen, amikor megpróbálta átugrani az amúgy nem túl magas mércét. Este nem vagyok intellektuális, tehát a mérce alacsony. Néha még akár egy táncverseny is átcsusszan felette.
De ez nem. Lehet, hogy nem éppen matematikus nézőközönségnek szánták az előadást, de ez súlyos volt.
Szóval adva van a sorozat-szatír, aki nem csak megerőszakolja, de meg is bélyegzi, aztán meg is öli az áldozatait. Mocskos, gonosz. Pfujj.
Rajta van az ügyön a fél FBI, keresik a csúnya gyilkos bácsit. A nyomozó lelkiismeretes, már alig alszik, de bárgyú ötleteken és pár tétova látomáson kívül nem nagyon képes tenni semmit az ügy előrébbvitelében. Ámde ekkor jön a nyomozó öcsikéje, aki okos, ügyes, vagány... és vagy tanársegéd, vagy szimpla doktorandusz, vagy naplopó a helyi egyetemen, de számomra nem derült ki, hogy pontosan mit csinál megélhetés címén. De az antigravitáció szót többször tisztán és érthetően kimondta, tehát bizonyára bölcs ember.
Szóval beviharzik, beleles a Nagy Ügy aktáiba és menten rájön, hogy ezt egy képlettel is meg lehet oldani.
Gyorsan összeszenved egy képletet, kinyomtat egy poszter méretű térképet a tanszék nyomtatóján... de nem jön össze neki a dolog, úgyhogy a bátyust leveszik az ügyről. De ekkor jön a Haver, aki belekotyog a számításba és egyből rájön a skac a jó megoldásra. Nyomtat még három térképet, a bátyó (bár már régen nem volna szabad az ügyön dolgoznia) rányom egy spéci szűrést vagy 15000 emberre, akik a nyomtatott térkép alapján számításba jönnek. A számítógép által kiadott öt emberből rögvest el is vet négyet (túl öreg, túl hülye, sapkája van, ez meg nem dohányzik felkiáltással), elmegy a megadott címre és lám ott a gonosz gyilkos, aki éppen majdnem megöli az utolsó áldozatot, de végül őt ölik meg. Juj.

Összeszedetlen, csapongó történetvezetés, levegőben elvesző konfliktushelyzetek, logikátlan megoldások. Eddig baromi jó bizonyítvány egy kriminek, ugye.
Az összevert áldozatok fotóinak mutogatásában kimerül a néző és a nyomozótársak sokkolása, mert amúgy alig volt hatásos, vagy netán legalább szaftos jelenet a filmben. Tehát a még meg sem bírtak rendesen ijeszteni.
Akkor talán intellektuálisan nyújt valamit az, hogy a bűntény megoldását a számokban keressük... Hát nem! Akkora parasztvakítást ritkán látni, amekkorát a készítők műveltek a megeffektelten repkedő képletekkel, meg a megszállottan számoló kis nyikhajjal.

Gyilkos=gyilkol, áldozat=megölik, gyilkos lakhelye=?
Igen, ilyen és hasonló elméncségek vágják mellbe az embert művészien beszürkített háttér előtt naracsszínben röpködve. Ha ez nem volna elég, akkor még azért felírnak pár bonyolult törtet is a táblára. Péegyenlőcoszinusnégyzetalfapernégygészorozvafivel.
Gyilkos lakhelye függvénye nagy gének, lambdának, finek és blablának, zárójel bezárva, pont.

Idén eddig 3-szor szivattam meg magam a láthatlanul tintával író tollunkkal.
Buta arccal próbálgattam több papíron is - halványan derengett ugyanis, hogy nem régi a toll, tehát nem fogyhatott vagy száradhatott ki -, majd egyszer csak belém hasított a felismerés. Ír ez, csak bankjegyvizsgáló nélkül nem látszik. Aki tud, az tud.

Tehát most vagy kurva jó titkos(író) ügynök lennék, hogy még magamat is át tudom verni, vagy inkább szánalmas.

Amúgy mostanában egyre több érdekes tévés néznivalót szúrok ki a késő esti műsorsávban, úgy tipikusan 22:30-23:30 közötti kezdéssel (tehát mire vége lesz, utána tutira nem alszod meg a kötelező hét és fél órát, vagy mennyit is kéne).
Ezek a filmek a ritkább, intellektuális fajtából valók. Na most este 10 után Bodzilla nem intellektuális szokott lenni, hanem leginkább álmos. Fenyegetően álmos.
Annyira megalkuvást nem tűrően el tud aludni a legizgalmasabb műsorok közben is, hogy a 10 mp-re nyúló pislogások láttán jobbnak látom én is ásítást színlelni, ha meg akarom úszni, hogy 2 órával később karban kelljen átcipelni a 173 centis lányzót a hálószobába.
(Egyszer megpróbáltam. Utána szitkozódva felállítottam az elborult szárítót. Aztán megint kiteregettem. Visszatömködtem a virágföldet a felrúgott cserepekbe. Majd 1 órán át bámultam a plafont, mert addigra valahogy nem voltam már álmos.)

Tehát esti műsorok. Sajnos Tóta W. műsoráról lekéstem a minap. Remélem, élőben is annyira szórakoztató, mint írásban. Igazi flamer - talán az Úr is annak teremtette!

Aztán van ez az EcoPoly, ami arról szól, hogy 5-10 percben meg kell győzni az ötletgazda/ feltaláló/ vállalkozni vágyó illetőnek az asztal mögött ülő Milliomos Kapitalista Bácsikat (+1 Nénit), hogy adjanak neki pár millácskát, mert neki csak pont annyi kéne, de akkor aztán nagyon befutna, és dőlne a képzavaros Bőségszaruból a tejjel-mézzel folyó kánaán. És hogy ő életképes. Meg megtérülős.

Szóval EcoPoly. Nos, a jelentkező vállalkozó-palánták nem piskóták! Van több kaszt is. Bemutatok párat.
Van a "porszívóügynök", aki mindenre azt mondja - biztos úgy tanították neki egy tanfolyamon; értsen egyet bármi áron a másik tárgyalóféllel -, hogy Nagyon jó! Mindig ezt mondta, de komolyan. Függetlenül attól, hogy éppen ezt egy kérdésre válaszolta, vagy mikor virágnyelven éppen kibaszták, mint macskát szarni.
- És pontosan mi is ennek az üzletnek a lényege?
- Nagyon jó!!! Mint már korábban is elmondtam...
- Mondja, nem fejezné már be végre? Ne raboljuk már egymás idejét...
- Nagyon jó!
Ezt nem lehetett nem végigvihogni! Tudjátok, mikor beszédre képtelenül a másik vállát markolászod, és mutogatsz a képernyőre, hogy Látod? ...látod? Na, úgy.

Aztán van a mérnök bácsi. Aki okos, és megcsinálta a kis szuperrepülőt (már le is gyártott és el is adott pár darabot!), csak kisüzemben nem fog tudni sose kitörni a manufaktúra szintjéről - ez ugyanis, teccik tudni, csak nagyban lenne igazán nyereséges. Eddig már a házára is kölcsönt vett fel, de lassan jön csak vissza a pénz. De sok pénzből sokkal jobban lehetne ezt csinálni!
Hogy hogyan? Meg milyen lenne leendő cég felépítése és tulajdoni hányada? Meg ügyvezető igazgató? Hát én azt nem tudom, azt maguk megcsinálnák, én meg hoznám a repülőket...
Ő a régivágású mérnökember (bácsi) volt, akire akkor is munkaköpenyt vizionálsz, ha éppen (régi szabású, kissé kopott) öltönyét hordja. Akire úgy érzed, nyugodtan rábízhatnád a repülőid gyártását, ha úgy hozná a sors...

Már épp azon filóznál, hogy adott esetben beszállnál-e 1-2 tízmillióval, ha lenne annyid, mikor betoppan a Seggfej Fejtaláló. Kurva nagy esze van ám, díjakat is nyert már a találmányával (valami kegyetlen jó távcső/objektív/mikroszkóp, vagy minden egyben, olyan számokkal és értékekkel, amiket vagyonokért adnának a Fujinál, a Zeissnél - vagy éppen a Renraku Corporationnél).
Szóval ott a Termék, amivel a faszi akár magasra ívelő pályát is befuthat. Befuthatna.
Ha nem lenne egy fasz. Egy csökönyös öszvér, akiről a tapasztalat K. Bácsik egyből kiszúrják, hogy borzalmas üzlettárs lenne. Akitől rövid idő alatt a falra tudnának mászni. És ragaszkodik ahhoz, hogy neki 100 millát fektessenek be az üzletébe, mert annyival éri csak meg igazán, és nem elég az 1-2-pár millió, amit felajánlottak. Hogy megnézzék, fut-e a szekér kicsiben. De nem, az úgy nem jó, mert...
Itt el is vérzett. És megérdemelte - valahol úgyis elbaszná. Látszik rajta. Pedig a Bácsik maguk is ott helyben vettek volna 1-1 darabot a gyereknek Karácsonyra, mert olyan jó bulinak tűnik. Ha eladja a találmányát valakinek, talán élete végéig megél belőle. De szerintem még ennyire se viszi majd. Mert egy fasz.

A léghajós fasziknál, akik úgy akartak nagy terheket szállítani az USA hadseregének (értetitek? Zeppelinekkel!! előttetek van a lángoló Hindenburg, amint tűzgömbbé válva véget vet egy repüléstörténeti korszaknak?), már senki nem bírta mosoly nélkül a teremben. Mi se. Ahogy mutogatták a kis repülőmodelleket, hogy érzékeltessék a méreteket.
Utána elkezdték mondani a számokat. Hogy mennyit lehetne ezzel nyerni. Sokat. (Addig tán el se tudok számolni.)
"Én nem is tudnék mit csinálni annyi pénzzel" - vágta ki magát Kapitalista Néni. És igaza van.
Ekkora fába ilyen hülye gumifejszét én se szívesen vágnék, mert visszapattan, és fejbe basz. Megyek, bontok is még egy sört...

Kaptam a kollegáimtól egy fejfájáscsillapítót, meg egy bókot, miszerint elég megviseltnek nézek ki.
Pedig a fejfájáson kívül tényleg egészen jól vagyok. Jó, oké, keveset aludtam, ez tény... vagy kevés volt a kávé. Vagy sok. De amúgy tök jó. *bárgyú vigyor*

Azért legalább eredménye is van a hétnek.
Hétfőn írtam egy (szerintem) siralmas éptöri ZH-t, amiről aztán szerdán kiderült, hogy egészen jó lett.
Kedden írtam egy acél ZH-t, aminek mint megtudtam, az lett az eredménye, hogy harmadik vagyok a pontszámom alapján az évfolyamban.
Aztán írtam még kedden egy épszerk ZH-t is, ami szintén meglepően jó lett. Úgyhogy egészen jövő keddig elégedetten hátra is dőlök.
Szerdán meg bejöttem dolgozni, onnantól meg már köztudott, hogy macskát istápoltam és érettségi feladatot töltöttem.

Aztán majd veszek egy újabb szállítmány fekete kakast, mert kedden este megint írok egy ZH-t, és ehhez egyelőre anyagom sincsen.
Szerdán pedig reggel fogok vizsgaZH-t írni. De ezen majd ráérek kedden éjszaka aggódni.

Aztán pedig az index és a szanatóriumi beutaló mellé kiváltom a pedál-medálomat is.

Megnéztem az idei érettségi feladatokat. Csak úgy érdekelt, hogy mégis érettnek számítok-e avagy sem. Meg hát tulajdonképpen nem is volt olyan régen az a középiskola...

Aha, hát persze. Fizikából úgy megvágtak volna, mint a pinty, bioszból röhögve kivágnak, mint macskát szarni, töriből éppenhogy átmentem kategória, de magyarból egészen jót teljesítettem. Ez így gyakorló mérnöként nem égő valahol? Totál éretlen vagyok, hé! Most akkor lehet, hogy a diplomát is vissza kell adnom és sztornó az egész úgy '93-ig visszamenően?!

És a szorzótáblát sem tudom...

Jelenleg egy kismacska alszik a nyakamban.

Két nap suli után arra jöttem be a melóhelyemre, hogy lett egy irodai cicánk. Egyből kipécézett magának és rám mászott. Ezt most szó szerint kell érteni. Az asztalról felmászott a vállara, behelyezkedett, dorombolt és elaludt. Szerintem én vagyok az első fizetett macskatartó. Tartom a macskát.

Majd valakivel lefotóztatom ezt a megejtő jelenetet.

Meglepően nyugodt volt a hét. Az a rémes irodaház az átadáshoz közeledik. A jövő héten lezajlanak a kötelező hisztik, nyavajgások, pótmunkák, rohammelók...

Őszintén szólva egyébként csodálkozom, mert két hete, amikor kinn voltam, még sehol sem tartottak.
A lépcső, amit többszöri nekifutásra terveztünk meg - és amin a statikus és a szerkezettervező is elvérzett párszor - szóval a lépcső még csak acélvázként meredezett a levegőben. A főnököm persze bátran felment rajta (najó, ő bízik a statikusban), de nekem tériszonyom van.. majd talán akkor, ha tényleg készen lesz.
Azon drukkolok, hogy bontsák már le az állványokat és hadd lássan végre egészben azt a kócerájt!

A többi munkától meg bőszen igyekeztem megszabadulni, mert nyakamon a vérengzős ZH-időszak és tanulni kéne már. Persze a nátha ilyenkor dugja ki a fejét a bokorból. Úgy megfáztam, hogy... nem is tudom, hogy. De nagyon mindenesetre. Tömöm magamba a torokcukorkát ezerrel. Egytől kábé fél órára nyugtom lesz és végre nyelni is tudok. A maradék időben rohadtul érzem magam és tanulok.

A kollegám - aki már eddig is az agyamrament - a héten eljutott arra a pontra, hogy ha én lennék a főnöke, már kirúgtam volna. Három napig szöszmötölt egy pár vonalon, amit ráadásul sürgősen kellett volna csinálni. Szerintem a munkák valamiféle temporális örvénybe kerülnek nála: eltűnnek pár napra, majd felmerülnek néha, aztán megint eltűnnek.

Jójó, tudom én, hogy sok a meló, meg unalmas is néha, meg fáj dolgozni, de azért ez túlzás.
Aztán hazafelé velem jön a HÉV-en és nyavajog. Hogy tanulni kéne, de nincsen kedve, meg a szilárdságtan idén sem lesz meg neki, de ő már unja a sulit, meg nem is akar építész lenni, meg nem is tudja és nyiffnyaff... én meg türelmesen igyekszem nem beszólni valami különösen köcsög dolgot.
Mert ő nem tudja, de a teszetosza, nyámnyila, lassú-víz-partot-mos emberektől lekaparom a falról még a vakolatot is. Tőle többszörösen is.

De udvarias barom vagyok és kurvarendes, úgyhogy csak bólogatok és ühümözök. Nem mondom meg neki, hogy bazmeg, csak úgy lépsz egyről a kettőre, ha teszel is érte valamit. A vizsgák nem attól lesznek meg, hogy ülsz otthon és elbaszod az idődet, utána meg nyávogsz egy sort! És senki nem fog azzal foglalkozni, hogy a segged alá tegyen egy tervezői állást, ahol elég kéthetente egyszer elmondani a véleményedet az építészet mélyebb értelméről.
És még egy csomó mindent nem vágok a fejéhez.
Egyébként lehet, hogy úgyis felmond pár hónapon belül, mert ő ezt már unja...