Idén eddig 3-szor szivattam meg magam a láthatlanul tintával író tollunkkal.
Buta arccal próbálgattam több papíron is - halványan derengett ugyanis, hogy nem régi a toll, tehát nem fogyhatott vagy száradhatott ki -, majd egyszer csak belém hasított a felismerés. Ír ez, csak bankjegyvizsgáló nélkül nem látszik. Aki tud, az tud.

Tehát most vagy kurva jó titkos(író) ügynök lennék, hogy még magamat is át tudom verni, vagy inkább szánalmas.

Amúgy mostanában egyre több érdekes tévés néznivalót szúrok ki a késő esti műsorsávban, úgy tipikusan 22:30-23:30 közötti kezdéssel (tehát mire vége lesz, utána tutira nem alszod meg a kötelező hét és fél órát, vagy mennyit is kéne).
Ezek a filmek a ritkább, intellektuális fajtából valók. Na most este 10 után Bodzilla nem intellektuális szokott lenni, hanem leginkább álmos. Fenyegetően álmos.
Annyira megalkuvást nem tűrően el tud aludni a legizgalmasabb műsorok közben is, hogy a 10 mp-re nyúló pislogások láttán jobbnak látom én is ásítást színlelni, ha meg akarom úszni, hogy 2 órával később karban kelljen átcipelni a 173 centis lányzót a hálószobába.
(Egyszer megpróbáltam. Utána szitkozódva felállítottam az elborult szárítót. Aztán megint kiteregettem. Visszatömködtem a virágföldet a felrúgott cserepekbe. Majd 1 órán át bámultam a plafont, mert addigra valahogy nem voltam már álmos.)

Tehát esti műsorok. Sajnos Tóta W. műsoráról lekéstem a minap. Remélem, élőben is annyira szórakoztató, mint írásban. Igazi flamer - talán az Úr is annak teremtette!

Aztán van ez az EcoPoly, ami arról szól, hogy 5-10 percben meg kell győzni az ötletgazda/ feltaláló/ vállalkozni vágyó illetőnek az asztal mögött ülő Milliomos Kapitalista Bácsikat (+1 Nénit), hogy adjanak neki pár millácskát, mert neki csak pont annyi kéne, de akkor aztán nagyon befutna, és dőlne a képzavaros Bőségszaruból a tejjel-mézzel folyó kánaán. És hogy ő életképes. Meg megtérülős.

Szóval EcoPoly. Nos, a jelentkező vállalkozó-palánták nem piskóták! Van több kaszt is. Bemutatok párat.
Van a "porszívóügynök", aki mindenre azt mondja - biztos úgy tanították neki egy tanfolyamon; értsen egyet bármi áron a másik tárgyalóféllel -, hogy Nagyon jó! Mindig ezt mondta, de komolyan. Függetlenül attól, hogy éppen ezt egy kérdésre válaszolta, vagy mikor virágnyelven éppen kibaszták, mint macskát szarni.
- És pontosan mi is ennek az üzletnek a lényege?
- Nagyon jó!!! Mint már korábban is elmondtam...
- Mondja, nem fejezné már be végre? Ne raboljuk már egymás idejét...
- Nagyon jó!
Ezt nem lehetett nem végigvihogni! Tudjátok, mikor beszédre képtelenül a másik vállát markolászod, és mutogatsz a képernyőre, hogy Látod? ...látod? Na, úgy.

Aztán van a mérnök bácsi. Aki okos, és megcsinálta a kis szuperrepülőt (már le is gyártott és el is adott pár darabot!), csak kisüzemben nem fog tudni sose kitörni a manufaktúra szintjéről - ez ugyanis, teccik tudni, csak nagyban lenne igazán nyereséges. Eddig már a házára is kölcsönt vett fel, de lassan jön csak vissza a pénz. De sok pénzből sokkal jobban lehetne ezt csinálni!
Hogy hogyan? Meg milyen lenne leendő cég felépítése és tulajdoni hányada? Meg ügyvezető igazgató? Hát én azt nem tudom, azt maguk megcsinálnák, én meg hoznám a repülőket...
Ő a régivágású mérnökember (bácsi) volt, akire akkor is munkaköpenyt vizionálsz, ha éppen (régi szabású, kissé kopott) öltönyét hordja. Akire úgy érzed, nyugodtan rábízhatnád a repülőid gyártását, ha úgy hozná a sors...

Már épp azon filóznál, hogy adott esetben beszállnál-e 1-2 tízmillióval, ha lenne annyid, mikor betoppan a Seggfej Fejtaláló. Kurva nagy esze van ám, díjakat is nyert már a találmányával (valami kegyetlen jó távcső/objektív/mikroszkóp, vagy minden egyben, olyan számokkal és értékekkel, amiket vagyonokért adnának a Fujinál, a Zeissnél - vagy éppen a Renraku Corporationnél).
Szóval ott a Termék, amivel a faszi akár magasra ívelő pályát is befuthat. Befuthatna.
Ha nem lenne egy fasz. Egy csökönyös öszvér, akiről a tapasztalat K. Bácsik egyből kiszúrják, hogy borzalmas üzlettárs lenne. Akitől rövid idő alatt a falra tudnának mászni. És ragaszkodik ahhoz, hogy neki 100 millát fektessenek be az üzletébe, mert annyival éri csak meg igazán, és nem elég az 1-2-pár millió, amit felajánlottak. Hogy megnézzék, fut-e a szekér kicsiben. De nem, az úgy nem jó, mert...
Itt el is vérzett. És megérdemelte - valahol úgyis elbaszná. Látszik rajta. Pedig a Bácsik maguk is ott helyben vettek volna 1-1 darabot a gyereknek Karácsonyra, mert olyan jó bulinak tűnik. Ha eladja a találmányát valakinek, talán élete végéig megél belőle. De szerintem még ennyire se viszi majd. Mert egy fasz.

A léghajós fasziknál, akik úgy akartak nagy terheket szállítani az USA hadseregének (értetitek? Zeppelinekkel!! előttetek van a lángoló Hindenburg, amint tűzgömbbé válva véget vet egy repüléstörténeti korszaknak?), már senki nem bírta mosoly nélkül a teremben. Mi se. Ahogy mutogatták a kis repülőmodelleket, hogy érzékeltessék a méreteket.
Utána elkezdték mondani a számokat. Hogy mennyit lehetne ezzel nyerni. Sokat. (Addig tán el se tudok számolni.)
"Én nem is tudnék mit csinálni annyi pénzzel" - vágta ki magát Kapitalista Néni. És igaza van.
Ekkora fába ilyen hülye gumifejszét én se szívesen vágnék, mert visszapattan, és fejbe basz. Megyek, bontok is még egy sört...