Egyetlen hétvégi nagy hajrával legyűrtem két egész tárgyat, úgyhogy tegnap le tudtam adni a határidős leadnivalókat. Sokat nem aludtam, de egészen belejöttem az esti sorozatok nézésébe. Mondjuk az asztalom háttal van a tévének, úgyhogy inkább sorozat-hallgatást kellett volna mondani...

Tegnap már akár lefekhettem volna időben is, hogy végre kialudjam magam, de a sorozat-nézés magával ragadott és egyszerűen ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy megnézzem azt az új krimisorozatot, aminek a reklámját már hetekkel ezelőtt meguntam. Hogy a számok még a bűntényeket is megoldják...

Szóval Gyilkos számok.
Azért én Ridley Scott nevétől többet vártam, hogy őszinte legyek. Egyetlen gigantikus mélyrepülés volt az első rész. Jókorát puffant a szőnyegen, amikor megpróbálta átugrani az amúgy nem túl magas mércét. Este nem vagyok intellektuális, tehát a mérce alacsony. Néha még akár egy táncverseny is átcsusszan felette.
De ez nem. Lehet, hogy nem éppen matematikus nézőközönségnek szánták az előadást, de ez súlyos volt.
Szóval adva van a sorozat-szatír, aki nem csak megerőszakolja, de meg is bélyegzi, aztán meg is öli az áldozatait. Mocskos, gonosz. Pfujj.
Rajta van az ügyön a fél FBI, keresik a csúnya gyilkos bácsit. A nyomozó lelkiismeretes, már alig alszik, de bárgyú ötleteken és pár tétova látomáson kívül nem nagyon képes tenni semmit az ügy előrébbvitelében. Ámde ekkor jön a nyomozó öcsikéje, aki okos, ügyes, vagány... és vagy tanársegéd, vagy szimpla doktorandusz, vagy naplopó a helyi egyetemen, de számomra nem derült ki, hogy pontosan mit csinál megélhetés címén. De az antigravitáció szót többször tisztán és érthetően kimondta, tehát bizonyára bölcs ember.
Szóval beviharzik, beleles a Nagy Ügy aktáiba és menten rájön, hogy ezt egy képlettel is meg lehet oldani.
Gyorsan összeszenved egy képletet, kinyomtat egy poszter méretű térképet a tanszék nyomtatóján... de nem jön össze neki a dolog, úgyhogy a bátyust leveszik az ügyről. De ekkor jön a Haver, aki belekotyog a számításba és egyből rájön a skac a jó megoldásra. Nyomtat még három térképet, a bátyó (bár már régen nem volna szabad az ügyön dolgoznia) rányom egy spéci szűrést vagy 15000 emberre, akik a nyomtatott térkép alapján számításba jönnek. A számítógép által kiadott öt emberből rögvest el is vet négyet (túl öreg, túl hülye, sapkája van, ez meg nem dohányzik felkiáltással), elmegy a megadott címre és lám ott a gonosz gyilkos, aki éppen majdnem megöli az utolsó áldozatot, de végül őt ölik meg. Juj.

Összeszedetlen, csapongó történetvezetés, levegőben elvesző konfliktushelyzetek, logikátlan megoldások. Eddig baromi jó bizonyítvány egy kriminek, ugye.
Az összevert áldozatok fotóinak mutogatásában kimerül a néző és a nyomozótársak sokkolása, mert amúgy alig volt hatásos, vagy netán legalább szaftos jelenet a filmben. Tehát a még meg sem bírtak rendesen ijeszteni.
Akkor talán intellektuálisan nyújt valamit az, hogy a bűntény megoldását a számokban keressük... Hát nem! Akkora parasztvakítást ritkán látni, amekkorát a készítők műveltek a megeffektelten repkedő képletekkel, meg a megszállottan számoló kis nyikhajjal.

Gyilkos=gyilkol, áldozat=megölik, gyilkos lakhelye=?
Igen, ilyen és hasonló elméncségek vágják mellbe az embert művészien beszürkített háttér előtt naracsszínben röpködve. Ha ez nem volna elég, akkor még azért felírnak pár bonyolult törtet is a táblára. Péegyenlőcoszinusnégyzetalfapernégygészorozvafivel.
Gyilkos lakhelye függvénye nagy gének, lambdának, finek és blablának, zárójel bezárva, pont.