Meglepően nyugodt volt a hét. Az a rémes irodaház az átadáshoz közeledik. A jövő héten lezajlanak a kötelező hisztik, nyavajgások, pótmunkák, rohammelók...

Őszintén szólva egyébként csodálkozom, mert két hete, amikor kinn voltam, még sehol sem tartottak.
A lépcső, amit többszöri nekifutásra terveztünk meg - és amin a statikus és a szerkezettervező is elvérzett párszor - szóval a lépcső még csak acélvázként meredezett a levegőben. A főnököm persze bátran felment rajta (najó, ő bízik a statikusban), de nekem tériszonyom van.. majd talán akkor, ha tényleg készen lesz.
Azon drukkolok, hogy bontsák már le az állványokat és hadd lássan végre egészben azt a kócerájt!

A többi munkától meg bőszen igyekeztem megszabadulni, mert nyakamon a vérengzős ZH-időszak és tanulni kéne már. Persze a nátha ilyenkor dugja ki a fejét a bokorból. Úgy megfáztam, hogy... nem is tudom, hogy. De nagyon mindenesetre. Tömöm magamba a torokcukorkát ezerrel. Egytől kábé fél órára nyugtom lesz és végre nyelni is tudok. A maradék időben rohadtul érzem magam és tanulok.

A kollegám - aki már eddig is az agyamrament - a héten eljutott arra a pontra, hogy ha én lennék a főnöke, már kirúgtam volna. Három napig szöszmötölt egy pár vonalon, amit ráadásul sürgősen kellett volna csinálni. Szerintem a munkák valamiféle temporális örvénybe kerülnek nála: eltűnnek pár napra, majd felmerülnek néha, aztán megint eltűnnek.

Jójó, tudom én, hogy sok a meló, meg unalmas is néha, meg fáj dolgozni, de azért ez túlzás.
Aztán hazafelé velem jön a HÉV-en és nyavajog. Hogy tanulni kéne, de nincsen kedve, meg a szilárdságtan idén sem lesz meg neki, de ő már unja a sulit, meg nem is akar építész lenni, meg nem is tudja és nyiffnyaff... én meg türelmesen igyekszem nem beszólni valami különösen köcsög dolgot.
Mert ő nem tudja, de a teszetosza, nyámnyila, lassú-víz-partot-mos emberektől lekaparom a falról még a vakolatot is. Tőle többszörösen is.

De udvarias barom vagyok és kurvarendes, úgyhogy csak bólogatok és ühümözök. Nem mondom meg neki, hogy bazmeg, csak úgy lépsz egyről a kettőre, ha teszel is érte valamit. A vizsgák nem attól lesznek meg, hogy ülsz otthon és elbaszod az idődet, utána meg nyávogsz egy sort! És senki nem fog azzal foglalkozni, hogy a segged alá tegyen egy tervezői állást, ahol elég kéthetente egyszer elmondani a véleményedet az építészet mélyebb értelméről.
És még egy csomó mindent nem vágok a fejéhez.
Egyébként lehet, hogy úgyis felmond pár hónapon belül, mert ő ezt már unja...