Megtáltosodtam. Most egyszerre három rajzot csinálok. Ebből az egyiket így egy év után már talán illene is befejeznem. Hát most itt tartok vele.
Nagyjából egy este/15 csavar és 2 hegesztés sebességgel haladok a művel, szerintem év végére készen lesz.
Abban reménykedem, hogy az idei félévem nem lesz annyira kemény, mint a tavalyi, meg a tavalyelőtti, meg az azelőtti... Tudom, hogy hiú remény... de hátha!

Megjegyzem, ha valaki lenyúlja az ötletemet és meglátom valahol a hölgyet bármilyen formában, azonnal lövök, méghozzá előzetes figyelmeztetés nélkül!

Közben pedig ezerrel megy az olvasás.
Volt szerencsém túlesni a Harry Potter 6. részén. Nem fogok a történetből elsütni semmit, úgy mint egyesek
, de azért összegzem a benyomásaimat.

Többet vártam azért a regénytől, na.
A történet teljesen lineáris, mi több, kiszámíthatóan lineáris lefutású. Vannak persze "meglepetések", de ezek sajnos nem abból fakadnak, hogy valaki valamilyen meglepő dolgot csinál, egyszerűen csak eddig nem tudott dolgok kerülnek napvilágra.
Például az, hogy ki is az a Félvér herceg (megjegyzem, szerintem ez egy tökéletesen mellékes szál, úgyhogy felesleges volt ezt adni címnek), meg hogy mi a fene az a hocrux... vagy mi. Meglehetősen szájbarágósan méghozzá. Ez utóbbin például képesek voltak a főhősök többtíz oldalnyit szenvedni, mielőtt kiderült volna.
Őszintén szólva, voltak részek, amikor kicsit unatkoztam is.
Kezd felesleges méretűvé dagadni az egész történet és kezd egy kissé túl sok felesleges szál kibontakozni, ugyanakkor olyan szálak tűnnek el a süllyesztőben, amikkel talán érdemes lett volna foglalkozni.
Szerintem még egy átlag alatti képességekkel megáldott fantasy-író is tud ennyire lapos cselekéményszövésű regényt írni. És most már lassan tényleg csak az választja el ezt a regényfolyamot a többi átlagos fantasy-regénytől, hogy ez kábé olyan mentális szinten van megírva, mint egy Pöttyös-könyv. Najó, tőlem Csíkos-könyv is lehet.
Az erőszak hiába van jelen a lapokon, vagy a sorok közt, mégis olyan jól van elcsomagolva rózsaszín vattába, hogy a megcélzott kamaszok érzelmi fejlődése valószínűleg nem ettől fog visszaesni egy kéjgyilkos szintjére. Mindenképpen ügyes húzás...

Azért, ha már elkezdtem olvasni a sorozatot, most már elolvasom a hetedik részt is. csak azért imádkozom, hogy ne Dallasi ízű , csak álmodtad az egészet, fiam feltámadásokban, valamint felbosszantanak, magányos hősként visszavágok jellegű klisékben teljesedjen ki az írónő fantáziája.