Már megint nem volt időm írni...
Igaz, közben elolvastam két regényt, leteszteltem két új csizmát, meg leselejteztem a régi, szakadt kabátomat és vettem helyette újat. Már eléggé untam azt a kis kínai poliészter-gyapjú borzalmat.

Na, a Nejlonangyal jól kifogott rajtam. Hősiesen nem olvastam bele az utolsó oldalba, erre nem kiderült a végén, hogy folytatása következik?! Ez az egyik legnagyobb arculcsapás egy regénytől, ha nincs vége. Nagyon remélem, hogy ez a folytatás nem marad majd el, mint mondjuk a Bűvös hajóé, amit finoman szólva basznak kiadni (jó, tudom, üzlet, pénz, marketing és tanuljak meg annyira angolul, hogy elolvashassam).
Mert amúgy egy egész jó kis történet volt. Egy csajsziról, aki a szétzilált, vegyileg túlterhelt jövőben próbál testőrködésből megélni. A vicces ebben csak annyi volt, hogy szerencsétlent lépten-nyomon megerőszakolták, ami azért egy meglehetősen gyilkos beállítottságú lánynál elég fura... de mindegy. Elsiklottam efelett az apró malőr felett.

Az író kicsit olyan stílusban adta elő az egészet, hogy kezdtem azt hinni, hogy Fable talált magának egy másik álnevet. A főhősnő összetalálkozott a vonzó főhőssel, akit nem kedvelt... aztán belezúgott. Pfff. Tipikus Fable-klisé. (Jó, azért ettől még szeretjük Fablét.) Aztán jöttek a csavarok... és végül annyira jó lett az egész, hogy nem is bírtam letenni egészen a végéig.

Úgyhogy hajrá, kérem a folytatást!!!