Február 13-ig békesség lesz mostmár. Csak a tanárokat kell üldözni, hogy írják már be végre a jegyeket, egyáltalán kegyeskedjenek már gyakjegyeket adni. Valahogy nekem mindig sietnem kellett és határidőre beadni mindent... ők meg valahogy úgy nem igazán zavartatják magukat, hogy mindjárt elkezdődik az új félév. Bár, végülis mindegy. Ráérek.
Közben megérkezett a jégkorszak. A lakásban ebből csak annyit lehet érezni, hogy jobban fűtenek. Méghozzá annyira jól sikerült a dolog, hogy most így a szibériai minuszokban melegebb van otthon, mint máskor. Már-már fullasztóan meleg. De azért nem fogok panaszt tenni.
Főleg, mert a Duna is kezd befagyni. Minden télen drukkolok, hogy na, most aztán tényleg befagy. De mire tényleg befagyna, elkezd enyhülni az idő. Mocskos egy dolog ez.
Most is tök jó jeges már. Egészen nagy táblák is vannak már. (Mindig pingvineket vizionálok rájuk a hideg villamosból, ahogy nézegetem.)
Aztán jönnek a hülye uszályok és összetörik a sok szép jegemet. *grrrr* csak kicsire törött jégtáblácskák maradnak utánuk. Ott maradnak árván és szomorúan, és nem tudnak összeállni szééééép nagy torlaszokká, ahogyan azt kell egy valamirevaló zimankóban.
Azért tovább drukkolok. Hátha idén mégiscsak befagy a Duna. Utoljára kiskoromban láttam befagyva. Akkor is csak félig, mert a másik felén a hajók jártak. De anyu mesélte, hogy mászkált már a Duna jegén tűsarkú csízmában... tehát elvileg nem lehetetlen a dolog. Apu még korizott is rajta kiskorában.
Fagyjon be a Duna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése