A múlt hétről kivonatos összefoglaló következik amolyan Kedves naplóm stílusban.
Szerdán nem történt semmi. Kivéve talán azt, hogy a múltkori vasbeton ZH-m 97 pontos lett, ami a harmadik legjobb eredményt jelenti a csoportban és azért erre illik büszkének lennem. Mondjuk amennyit tanultam rá, meg is érdemlem.
Csütörtökön nem történt semmi. De tényleg.
Pénteken szintén semmi. Viszont voltam fogorvosnál korán reggel, ami azért nagy szó, mert eddig cca. 2-3 évente fordultam meg ilyen helyen, és nem is nagyon volt rá szükség. De elhatároztam, hogy a saját érdekemben megemberelem magam. Ne akarok olyan lenni, mint a szüleim, akik akkor sem hajlandóak orvoshoz menni, amikor már tényleg nay a baj. Mert az minek. És ők különbenis nagyonis jól vannak és hagyjam őket békén. Mert ugye addig nincsen baj, amig az orvos azt nem mondja. Ha meg nem megyünk orvoshoz, akkor nem mondja. Tehát nincsen baj. Logikus, nem?
Este meg találkoztunk egy kedves haverral, akit már régóta ismerünk a csetről, a belterj-fórumról és még sok más szálról (és akinek még nem is adtam blog-nevet). Baromi jót beszélgettünk és még sokáig bírtam volna a hámból kirúgást, de sajnos menni kellett.
Szombaton... na, az végre már nap volt a javából. Már persze ha eltekintek az ocsmány, nyúlós, nyálkás, miazmás időtől.
Este megünnepeltük Ördögtestvér szülinapját egy meglepetés-rendezvény keretében, ami végülis egy monstre belterj.hu találkozóvá nőtte ki magát. Minden pénzt megért az ünnepelt arckifejezése, amikor meglátta a tiszteletére összegyűlt díszes társaságot. És hát mit mondjak az egészről? Baromira hiányzott már és nagyon jól éreztem magam... és még-még-még sok ilyet.
Vasárnap meg megint nem történt semmi.
Ma pedig hétfő van.