Döglött vagyok.
Viszont a keddi hajnali tanulás fialt pár jó fotót.
Őőőő...hát igen, így tanulok én. Hajnali kilenckor már ott ültem a könyvek mellett azzal a görccsel a gyomromban, hogy kettőtől ZH, és untam, na. Untam, de baromira.
Különben is már tele van a hócipőm.
A kollegám meg nem átallott pont a sulival leégetni a főnök előtt. (Egyben a csoporttársam is egyébként a kedves kollega) Szerinte ugyanis nem kéne erre a ZH-ra ennyit tanulni. Különbenis Ő ezt már tanulta a szakközépben. És különbenis már tanultuk főiskolán is...
Elállt a szavam. Ez az a mértékű pimaszság... nem is, ez már köcsögség, amire nem lehet mit mondani. Tulajdonképpen akár az orra alá dörgölhettem volna, hogy szerintem meg harmadjára már igazán megcsinálhatná a szilárdságtant, azt már tanultuk egy csomószor... még főiskolán is! Csak hát én nem vagyok olyan... Pfff! Este azért megvolt az elégtételem, amikor lélekszakadva hívott fel a fenti kollega az irodából, hogy tejóég, hogy kell nyomtatni. És én elmondtam neki türelmesen harmadjára is.
Igen, abból a menüből azt a parancsot nyomd... nem, vazze, nem abból, nem azt mondtam..., a menűsorban a harmadik pont! Hogyhogy mi az a menüsor?! Ami ott van a felső sorban.
Mintha nem dolgozna már évek óta géppel. A kétballábas júzerektől óvjon meg az ég!